Retkes Attila: Kontrasztok. 111 beszélgetés muzsikusokkal (Budapest, 2000)

Spencer Davis Az Aranysastól a világhírig Egy walesi kisvárosban nőtt fel, amelynek zárt, konzervatív társadalmá­ban bizonyára kevesen ismerték az amerikai bluest, rock and rollt és rhythm and bluest. Hogyan kezdett ezekkel a műfajokkal foglalkozni? A walesi társadalom és kulturális élet kétségkívül konzervatív, leg­alábbis abban az értelemben, hogy ezer szállal kötődik az elmúlt évszáza­dokhoz, a folklórhoz, a kelta gyökerekhez. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a walesi emberek ne lennének nyitottak az új stílusok, műfajok, irányzatok és ideológiák iránt. Szülővárosomban, Swansea-ben már az öt­venes évek végén rock and rollt, Bill Haley, Elvis Presley és Buddy Holly dalait hallgattam, de a New Orleans-i dzsesszt és a hagyományos bluest is ismertem és szerettem. A szájharmonikát nagyon kedveltem, gitározni pe­­dig egy tinédzsernek szinte kötelező volt. Egyetemi tanulmányait Birminghamben végezte, és itt — a legendák sze­rint az Aranysas (Golden Eagle) nevű pubban — alakult meg a Spencer Davis Az egyetem elvégzése után egy iskolában tanítottam, és esténként bluest játszottam különböző kocsmákban, pubokban. Az együttes alapító tagjai­­ a Winwood fivérek, Steve és Muff, valamint a dobos Pete York, akivel ma is együtt zenélek — az idő tájt a Muff-Woody Jazz Bandben játszottak, és a bir­minghami utcán sétálva hallottak az egyik kedvenc helyükről, az Aranysas- SPENCER DAVIS

Next