Gyergyói Hírlap, 2011. október (2. évfolyam, 191-211. szám)
2011-10-03 / 191. szám
limn 2011. október 3. Euró Dollár 100 forint 4,3533 3,2195 1,4883 Gyergyói « Fizessen elő most! Hívja a ; -at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 15 lej 40 lej 80 lej 160 lej ..... mi mi min ii in Gyergyói ffirtai III iiiiiiiii Alli Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-4318 Vezető szerkesztő: Gergely Imre Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Csata Beáta (Aktuális) Gergely Imre (Aktuális, Sport) Pethő Melánia (Aktuális) Iardelőszerkesztést Portik Csaba Korrektúra: Szőcs levente Apróhirdetés Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Reklám: E-mail: marketing@gyergyoi-Wriap.ro I Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! KO ...... * ' nnye rgyoi tuna^ ^.szemet lapklOJUVUiftliti Irt 1 C7nrl/OiiwfMmMi éc ^ szerkesztőségben a telefonjamat a 0266-361201 et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik unt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat Gyergyói Hírlap k Syegjyéhsetas első RapHa^a igyei-Wap.fi vise az üzletekben, ■Kivi. ^Telefonszolgálat: 0266-361201 sevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztőt fogadják naponta 8-18 óra között! Nemcsak nyelvében, de jelképeiben is é 1 a nemzet Szombaton a helyi önkormányzat és a Települési Székely Tanács szervezésében sor került Pécsi L. Dániel jelképművész kiállítására a csomafalvi Művelődési Otthon kiállítótermében. A jelenlévők megcsodálhatták a művész által készített zászlókat, jelképeket. A rendezvény szervezésében közreműködött a Borsos Miklós Művészetért Alapítvány és a Köllő Miklós Általános Iskola. Csata Beáta Elsőként Kedves Tamás Antal az önkormányzat nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, szükség van a jelképekre, mert a hovatartozásunkat hivatott jelezni. Utána Korpos Levente, a Települési Székely Tanács elnöke köszöntőbeszéde következett, amelyben kifejezte háláját Pécsi L. Dánielnek Csomafalva címere megvalósításáért. Elmondta, nemcsak nyelvében, de jelképeiben is él a nemzet. A Köllő Miklós Általános Iskola diákjai zenés-verses összeállítást mutattak be a kiállítás alkalmából, akiket Kereső Teréz magyar szakos tanárnő készített fel. Majd a kiállítás következő mozzanataként Okos Márton közíró mutatta be Pécsi L. Dániel életútját. Elmondta, minden címert úgy lehet naggyá tenni, ha használják. Megjegyezte, érett kiállításnak lehetnek tanúi a jelenlevők, hisz több mint 150 címert gyűjtöttek össze, amelyek megtalálhatók szerte a Kárpátmedencében. Pécsi L. Dániel ezeket a címereket letette a magyarság asztalára, hogy csodáljuk és használjuk - folytatta gondolatait Okos Márton. Elmesélte, hogy mivel a jelképművész eredetileg villamosmérnök volt, kapott egy felkérést, hogy oldja meg a koronázási ékszerek és a palást szakszerű megvilágítását és állagmegóvását. Akkor egy életre elkötelezte magát. Elmondta, hogy a temesvári forradalom tizedik évfordulójára Pécsi L. Dánielt felkérték, hogy készítse el a magyar posta által kiadott emléklapot illetve bélyeget. Megjegyezte, az elkészített, kiállított címerek egy életutat jelölnek, amelyet ha összevarrunk, megkapjuk a Kárpát-medence egységét. Végül bemutatta a Pécsi L. Dánielről szóló Egy kései végvári vitéz című könyvet, amelyet Benkei Ildikó szerkesztett a művésszel való beszélgetéseik alapján. Ez a könyv a jelképművész életútját mutatja be, amelyben megjelennek példaképei is. Az alkotás folyamataként Pécsi L. Dániel először megismerkedik a település néprajzával, múltjával, amit próbál majd összekötni a jelképekben. Egy címer minél egyszerűbb, annál jobb, de magába kell foglalja a település múltját, jelenét és jövőjét -magyarázta Okos Márton. „Pécsi L. Dániel a címereket pajzsként tartva a települések előtt védi a magyarságot"- jegyezte meg. Címereiből mozaikként áll össze a Kárpát-medence. A kiállítás végén Pécsi L. Dániel szólt a közönséghez. Ismertette szellemi példaképeit: Balassi Bálint, Bartók Béla és Bocskai István. Majd hitvallását osztotta meg a jelenlevőkkel Balassi verse és megzenésített éneke által. Végül egy tárlatvezetésre hívta meg az egybegyűlteket. Bemutatta a 15 év alatt készített, a Csomafalván kiállított címereket, amelyek között voltak egyházi jelképek, önkormányzati, közoktatási címerek, civil szervezetek és vendéglátó egységek jelképei is. Végül a Csorna fal'"' számára készített címer ele zésére is sor került. Korpos Levente a Települési Székely Tanács nevében megajándékozta a művészt egy székely zászlóval. Borsos Géza elmagyarázta, honnan származnak a zászlón fellelhető motívumok. II . Pécsi L. Dániel több, mint 150 címert hozott el Csomafalvára Átörökölt emlékek Október elseje az idősek nemzetközi napja, ilyenkor kicsit jobban feléjük fordulunk, megadjuk a hátuk mögött levő éveknek a méltó tiszteletet. Ezen a napon megünnepeljük együtt velük azt az időt, aminek tanúi lehettek. Egy élet hosszú idő, még akkor is, ha a végén túl rövidnek tűnik. „Kár megöregedni”- mondogatják gyakran az öregek, mert a munka nem megy már úgy, mint régen, az egészség se hű szolga már. Az élet vége felé haladva mintha mindenki betegséggel kéne leróji azokat a bűnöket, amiket elkövetett élete folyamán. Minden egyes sajgó fájdalom egy félresiklott eseményt juttat eszükbe. Többször van, hogy a régi dolgok élesebben élnek emlékükben, mint a ma. Ilyen hosszú idő alatt nem csak az emberek, de a világ is megváltozik. Sokszor nehéz haladni ezzel a változással. A nyugdíjas kor olyan, mint az ősz, a nyári szorgos munka után jól megérdemelten le kell szüretelni munkánk gyümölcsét, majd felkészülve a télre nyugodtan pihenni kell. Idős korban már eleget dolgozott az ember, ideje lenne pihenni, elővenni a sarokba felejtett kacatos ládából a kedvenc könyveket, a hobbikat, és azokkal foglalkozni a munka utáni vágyódás helyett. Idős korban a sok nehézség mellett előnyt jelent az évek alatt felgyűlt élettapasztalat, emberismeret. Azt szokták mondani az élet a legjobb iskola, hosszú évek során saját tapasztalataink alapján kiismerjük az életet. Az idősek hetvenévnyi iskolát tudhatnak a hátuk mögött, ami alatt megtelt tarsolyuk okos tanácsokkal. Ezeket emlékek formájában magukkal hordozzák, egyeseket örömmel, másokat nehezen cipelve. Az egyik ismerősöm mesélte, hogy a dédi mamája mindig tudja, hogy mi fog előre történni a fiatal házasok kapcsolatában, mintha jósnői képességekkel rendelkezne. Ez a képessége megannyi sorsot látva ragadt rá. Az idősek élő történelemkönyvek, drámák és vígjátékok egyben. Türelemmel, tisztelettel ki lehet nyitni ezeket a könyveket, amelyekből véres csatamezők, bolondos szerelmek, őseink élete fog visszakacsintani. Átéltek háborút, békét, gyászoltak és ünnepeltek a hosszú évek során. Tanúk régi idők meséiről, amire sajnos manapság a nagy rohanásban nem kíváncsi az új generáció. Az élethez való használati utasítást interneten keresik, idézetek, filmek formájában, s közben ott lapul az igazság a hátuk mögötti hintaszékben. Nagyszüleinkhez fordulva, nemcsak réégi mesék elevenednek fel a beszélgetések során, de családunk története is. Ezekből az igaz mesékből megtudhatjuk honnan jöttünk, kik vagyunk. Talán rájövünk arra, hogy megmaradt bennünk egy darab üknagyanyánk éles látásából, ahogy nagyapánk makacsságából is. Mert ősi rokonaink lényegének formájában bennünk él, minél többet megismerünk ezekből, annál jobban kiismerjük magunkat. Idősek napja alkalmából, de máskor is ne féljünk kérdezni az öregeket, mert szívesen válaszolnak. A buszon mellénk állő idős hölgy beszédkezdeményezését ne fojtsuk el csírájában. Mert annak ellenére, hogy azt hisszük csak fecseg, szavaiban igazi kincsek rejtőznek. Fecsegése mögött az élet mélyreható ismerete rejlik. Kérdezzük, hallgassuk nagyszüleinket, amíg nem késő, amíg még lehet, amíg még nem viszi át a másvilágra családunk, saját magunk történetét, ami nélkül nem teljes az életünk. Minden egyes tánc tiszteletet érdemel, hisz egy időszak, egy mély bánat, egy új élettapasztalat karcolta az arcukra őket.