Gyergyói Hírlap, 2011. október (2. évfolyam, 191-211. szám)

2011-10-03 / 191. szám

limn 2011. október 3. Euró Dollár 100 forint 4,3533 3,2195 1,4883 Gyergyói « Fizessen elő most! Hívja a ; -at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 15 lej 40 lej 80 lej 160 lej ..... mi mi min ii in Gyergyói ffirtai III iiiiiiiii Alli Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-4318 Vezető szerkesztő: Gergely Imre Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Csata Beáta (Aktuális) Gergely Imre (Aktuális, Sport) Pethő Melánia (Aktuális) Iardelőszerkesztést Portik Csaba Korrektúra: Szőcs levente Apróhirdetés Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Reklám: E-mail: ma­rketing@gyergyoi-Wriap.ro I Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétle­nül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! KO ...... * ' nnye rgyoi tuna^ ^.szemet lapk­lOJUVUiftliti­­ Irt 1 C7nrl/Oi­iwfMmMi éc ^ szerkesztőségben a telefonjamat a 0266-361201 et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordó­ink felkeresik unt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat Gyergyói Hírlap k Syegjyéhsetas első RapHa^a igyei-Wap.fi v­ise az üzletekben, ■­Kivi. ^Telefonszolgálat: 0266-361201 s­evételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztőt foga­dják naponta 8-18 óra között! Nemcsak nyelvében, de jelképeiben is é 1 a nemzet Szombaton a helyi önkormányzat és a Települési Székely Tanács szervezésében sor került Pécsi L. Dániel jelképművész kiállítására a csomafalvi Művelődési Otthon kiállítótermében. A jelenlévők megcsodálhatták a művész által készített zász­lókat, jelképeket. A rendezvény szervezésében közreműködött a Borsos Miklós Művészetért Alapítvány és a Köllő Miklós Általános Iskola. Csata Beáta E­lsőként Kedves­ Tamás Antal az önkormány­zat nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, szükség van a jelképekre, mert a hovatartozásunkat hivatott je­lezni. Utána Korpos Levente, a Települési Székely Tanács el­nöke köszöntőbeszéde követke­zett, amelyben kifejezte háláját Pécsi L. Dánielnek Csomafalva címere megvalósításáért. El­mondta, nemcsak nyelvében, de jelképeiben is él a nemzet. A Köllő Miklós Általános Iskola diákjai zenés-verses összeállítást mutattak be a kiál­lítás alkalmából, akiket Kereső Teréz magyar szakos tanár­nő készített fel. Majd a kiállítás következő mozzanataként Okos Márton közíró mutatta be Pé­csi L. Dániel életútját. Elmond­ta, minden címert úgy lehet naggyá tenni, ha használják. Megjegyezte, érett kiállítás­nak lehetnek tanúi a jelenle­vők, hisz több mint 150 címert gyűjtöttek össze, amelyek meg­találhatók szerte a Kárpát­­medencében. Pécsi L. Dániel ezeket a címereket letette a ma­gyarság asztalára, hogy cso­dáljuk és használjuk - folytatta gondolatait Okos Márton. Elme­sélte, hogy mivel a jelképmű­vész eredetileg villamosmérnök volt, kapott egy felkérést, hogy oldja meg a koronázási éksze­rek és a palást szakszerű meg­világítását és állagmegóvását. Akkor egy életre elkötelezte magát. Elmondta, hogy a temes­vári forradalom tizedik évfordu­lójára Pécsi L. Dánielt felkérték, hogy készítse el a magyar pos­ta által kiadott emléklapot il­letve bélyeget. Megjegyezte, az elkészített, kiállított címerek egy életutat jelölnek, amelyet ha összevarrunk, megkapjuk a Kárpát-medence egységét. Vé­gül bemutatta a Pécsi L. Dániel­ről szóló Egy kései végvári vitéz című könyvet, amelyet Benkei Ildikó szerkesztett a művés­­­szel való beszélgetéseik alap­ján. Ez a könyv a jelképművész életútját mutatja be, amelyben megjelennek példaképei is. Az alkotás folyamataként Pécsi L. Dániel először megismerkedik a település néprajzával, múlt­jával, amit próbál majd össze­kötni a jelképekben. Egy címer minél egyszerűbb, annál jobb, de magába kell foglalja a tele­pülés múltját, jelenét és jövőjét -magyarázta Okos Márton. „Pé­csi L. Dániel a címereket pajzs­ként tartva a települések előtt védi a magyarságot"- jegyezte meg. Címereiből mozaikként áll össze a Kárpát-medence. A kiállítás végén Pécsi L. Dáni­el szólt a közönséghez. Ismertet­te szellemi példaképeit: Balassi Bálint, Bartók Béla és Bocskai István. Majd hitvallását osztotta meg a jelenlevőkkel Balassi ver­se és megzenésített éneke által. Végül egy tárlatvezetésre hív­ta meg az egybegyűlteket. Be­mutatta a 15 év alatt készített, a Csomafalván kiállított címere­ket, amelyek között voltak egy­házi jelképek, önkormányzati, közoktatási címerek, civil szer­vezetek és vendéglátó egységek jelképei is. Végül a Csorna fal'"' számára készített címer ele zésére is sor került. Korpos Levente a Települési Székely Tanács nevében megajándékoz­ta a művészt egy székely zászló­val. Borsos Géza elmagyarázta, honnan származnak a zászlón fellelhető motívumok. II . Pécsi L. Dániel több, mint 150 címert hozott el Csomafalvára Átörökölt emlékek Október elseje az idősek nemzetközi napja, ilyenkor kicsit jobban feléjük fordu­lunk, megadjuk a hátuk mögött levő évek­nek a méltó tiszteletet. Ezen a napon meg­ünnepeljük együtt velük azt az időt, aminek tanúi lehettek. Egy élet hosszú idő, még ak­kor is, ha a végén túl rövidnek tűnik. „Kár megöregedni”- mondogatják gyak­ran az öregek, mert a munka nem megy már úgy, mint régen, az egészség se hű szolga már. Az élet vége felé haladva mintha min­denki betegséggel kéne leróji azokat a bű­nöket, amiket elkövetett élete folyamán. Minden egyes sajgó fájdalom egy félresiklott eseményt juttat eszükbe. Többször van, hogy a régi dolgok élesebben élnek emlékükben, mint a ma. Ilyen hosszú idő alatt nem csak az emberek, de a világ is megváltozik. Sokszor nehéz haladni ezzel a változással. A nyugdíjas kor olyan, mint az ősz, a nyá­ri szorgos munka után jól megérdemelten le kell szüretelni munkánk gyümölcsét, majd felkészülve a télre nyugodtan pihen­ni kell. Idős korban már eleget dolgozott az ember, ideje lenne pihenni, elővenni a sa­rokba felejtett kacatos ládából a kedvenc könyveket, a hobbikat, és azokkal foglal­kozni a munka utáni vágyódás helyett. Idős korban a sok nehézség mellett előnyt jelent az évek alatt felgyűlt élet­­tapasztalat, emberismeret. Azt szokták mondani az élet a legjobb iskola, hosszú évek során saját tapasztalataink alapján kiismerjük az életet. Az idősek hetvenév­­nyi iskolát tudhatnak a hátuk mögött, ami alatt megtelt tarsolyuk okos tanácsok­kal. Ezeket emlékek formájában magukkal hordozzák, egyeseket örömmel, másokat nehezen cipelve. Az egyik ismerősöm me­sélte, hogy a dédi mamája mindig tudja, hogy mi fog előre történni a fiatal házasok kapcsolatában, mintha jósnői képessé­gekkel rendelkezne. Ez a képessége meg­annyi sorsot látva ragadt rá. Az idősek élő történelemkönyvek, drá­mák és vígjátékok egyben. Türelemmel, tisztelettel ki lehet nyitni ezeket a könyve­ket, amelyekből véres csatamezők, bolon­dos szerelmek, őseink élete fog visszaka­csintani. Átéltek háborút, békét, gyászol­tak és ünnepeltek a hosszú évek során. Tanúk régi idők meséiről, amire sajnos manapság a nagy rohanásban nem kíván­csi az új generáció. Az élethez való hasz­nálati utasítást interneten keresik, idéze­tek, filmek formájában, s közben ott lapul az igazság a hátuk mögötti hintaszékben. Nagyszüleinkhez fordulva, nemcsak réé­gi mesék elevenednek fel a beszélgetések során, de családunk története is. Ezekből az igaz mesékből megtudhatjuk honnan jöttünk, kik vagyunk. Talán rájövünk arra, hogy megmaradt bennünk egy darab ük­nagyanyánk éles látásából, ahogy nagy­apánk makacsságából is. Mert ősi roko­naink lénye­gének formájában bennünk él, minél többet megismerünk ezekből, annál jobban kiismerjük magunkat. Idősek napja alkalmából, de máskor is ne féljünk kérdezni az öregeket, mert szí­vesen válaszolnak. A buszon mellénk ál­lő idős hölgy beszédkezdeményezését ne fojtsuk el csírájában. Mert annak ellenére, hogy azt hisszük csak fecseg, szavaiban igazi kincsek rejtőznek. Fecsegése mögött az élet mélyreható ismerete rejlik. Kérdez­zük, hallgassuk nagyszüleinket, amíg nem késő, amíg még lehet, amíg még nem vi­szi át a másvilágra családunk, saját ma­gunk történetét, ami nélkül nem teljes az életünk. Minden egyes tánc tisztele­tet érdemel, hisz egy időszak, egy mély bánat, egy új élettapasztalat karcolta az arcukra őket.

Next