Gyermekgyógyászat, 1980 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Murányi László: Újszülöttek és koraszülöttek gépi mesterséges lélegeztetésének sajátosságai és korszerű gyakorlati kérdései

Gyermekgyógyászat 31. 1-10. 1980. A soron következő három dolgozat dr. Murányi László tudományos osztály­­vezető c. egyetemi tanár, munkatársakkal végzett poszthumusz munkái. Ezek a közlemények az ő még nem publikált tudományos hagyatékának csak egy részét képezik. Súlyos betegsége tudatában is maximális erőfeszítéssel dolgozott. Irattárában anyaga nagy részben rendezetten, közlésre kész állapotban volt található. A mostani publikációk megfelelően tükrözik Murányi professzor nagy tárgyi tudását, a tudományos kutatás módszereiben való jártasságát, invenciózását, szakmai igényességét. Szerkesztőség A Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinika (igazgató: Boda Domokos dr.) közleménye Újszülöttek és koraszülöttek gépi mesterséges lélegeztetésének sajátosságai és korszerű gyakorlati kérdései MURÁNYI LÁSZLÓ dr.­ Az újszülöttkor számos kórképében vezető tényező a légzés zavara. Pulmonális (idiopathiás respirációs distressz szindróma; aspirációs pneumonia; tüdővérzés; vele született pneumonia stb.) és extrapulmonális (szülészeti narcoticumok hatása, centrális légzésdepresszió, agyi hipoxia­ és vérzés, vele született szívhibák stb.) okok, továbbá posztoperatív állapotok egyaránt okozhatnak életveszélyes légzési elégtelenséget, amelyek haladéktalan mesterséges lélegeztetést tesznek indokolttá az intenzív újszülöttellátásban. Az újszülöttek tartós, gépi mesterséges lélegeztetése mintegy 25 éves múltra tekint vissza, de a negyedszázad nagyobb részét a kísérletezés stádiuma jellemzte. Kezdetben a felnőttkorban alkalmazott technika egyszerű miniatürizálását hajtották végre a trache­­ostomiától a holttércsökkentő adaptációkon át a légzésszám fokozhatóságáig. Ezen az úton látványos sikerek a szövetbarát endotracheális tubusok, az infekciókat csökkentő egyszerhasználatos disposibilis eszközök bevezetése után születtek, de ma már egyértelmű vélemény, hogy a további jelentős haladás nem a technika forradalmasításától, hanem az újszülöttkori légzésfiziológia és patológia jobb megismerésétől várható. A ma forgalomban levő speciális újszülöttkori respirátorok jó része az eddig feltárt, többirányú igény figyelembevételével készülnek, de a fejlődést senki sem tekinti ma még lezártnak. E tanulmány célja részben a legfontosabb légzéspatológiai sajátosságok összefoglalása, továbbá a jelenlegi nemzetközi gyakorlatban alkalmazott gyakoribb újszülöttkori respirá­torok főbb tulajdonságainak ismertetése, ezek alapján az eddig kialakult kívánalmak áttekintése, és végül az irodalmi jelzések alapján a fejlődés várható irányának felvázolása. Az újszülöttkori légzésfiziológia és patológia főbb sajátosságai Valamennyi szervi funkcióra vonatkozó általános, de a tüdőfunkcióban különösen jól szembetűnő igazság, hogy az újszülött tüdeje nem a felnőttkori kicsinyített változata, hanem méretein kívül elsősorban a minőségi különbségek a feltűnőek. A születéskor bekövetkező ún. adaptációs fázis során az eredetileg folyadékkal telt szerv gázkeverékkel tevődik fel és azonnal átvált a gázcsere funkciójára. Néhány fontosabb élettani adat: légzésszám: 35-40/min, légvételi volumen (Vj): 15-18 ml, funkcionális reziduális kapacitás: 105 ml = 30 ml/kg (FRC), alveoláris ventillá­­ció (Уν): 460 = 135 ml/kg, holttér (VD): 1,6-3,1 ml/kg, holttér/légzési volumen arány (VD/VT=0,3). Ezeket hasonló felnőttkori értékekkel összevetve megállapítható, hogy az újszülött

Next