Gyógyászat, 1861 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1861-12-14 / 50. szám
Első évfolyam. 1861. Pest, december 14. 50. sz. GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak ^ггэК Ö Z L Ö N Y E. (ETS^ Szerkesztő tulajdonos: Poor Imre tr. • Tartalom: A láp kórtana és gyógytana. Lendvai Benő tr. kis-zombori urod. orvostól. — Lippay tanár szemészeti kórodája. A klethártya lobos bántalmai kórhatárzati szempontból. Közli Lévay János tr. szemészetkórodai tanársegéd a kir. m. egyetemnél. — Könyvismertetés. A megyei főorvos tiszti köre. Irta Dr. Kun Tamás. — Lapszemle. Önkényű léprepedés két esete. Szabálytalan arczsába gyógyítása. A hasürönkivüli terhesség fölötte ritka esete. Ideges süketség ellen. — A budapesti kir. orvosegylet. — Ügyeink. Az egyetemi tanszabadság és tandíj. — Az országorvosi hivatalból. — Vegyesek. ■ A sáp kórtana és gyógytana. LENDVAY BENŐ tr. kis-zombori urod. orvostól. A sáp (chlorosis) vérszegénységen, vagy inkább vérsejtszegénységen (oligokythaemia) és a vér savós vegyén alapuló idült betegség, mely átalános gyengeség, az izmok zsongtalansága, szomorúság, álmosság, rendetlen idegműködés meg vérkerengés, hószámhiány, vagy kevés inkább savós havadzás vagy fehérfolyás által külöli magát. A sápnak valódi okát azonban még eddig nem ismervén, legjobb ha annak meghatározásánál Valentinért követjük, ki szerint a sáp a vérszegénység azon felesége, mely fanosodás idején a vérsejteknek valamely első, (még eddig ki nem mutatott) ok által létrehozott megfagyásából származik. Kórvegy- és kórbonctan. A vér világosabb és hígabb, a vérsejtek mennyisége 120—130-ról 60—40-re száll fAlOOO részben, miáltal természetesen a vér könnyebbé, és vastartalma csekélyebbé válik, ritkábban a vér átalános mennyisége is csekélyebb, гу vérnek víztartalma a sejtek megfogyásával aránylag nagyobb; a fehérnye mennyisége nem fogy meg, mint a vérszegénységnél, hanem néha inkább szaporodik, valamint olykor a rostonyáé is. Fontos Becquerelnek azon állítása, mely egyébiránt még bebizonyításra vár, hogy a vérsejtek fogyása a betegség belterjével semmi állandó arányban nem áll; tehát ez volna az ellentét a láp és vérszegénység közt, mely utóbbinál ezen arány, mint félebb láttuk, létezik. — A kieresztett vér hirtelen megalszik ugyan, hanem csak kicsiny, a felszínen kevéssé vöröses, néha lábkérges lepényt képez, mely nagy menynyiségű igen híg sárgászöld vérsavóban úszik. Bonctani változatokat a sápnál is találhatni, kivéve hogy a szervek a rendesnél vértelenebbek és kevésbé színesek.