Gyógyászat, 1866 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1866-06-30 / 26. szám
Hatodik évfolyam 1866. 20. St. Pest, junius 30. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak . KÖZLÖNYEI. Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Tartalom: Laborde tr. tana az agylágyulás- és agyvértorlódásról különösen öregeknél. Liégeois után közli Kövér Gábor. — Huszonöt évi orvosi gyakorlat eredménye (Vége). Doleschall Gábor tr.-tol. — Lapszemle. — Tárca. A magyar orvosok és természetvizsgálók f. é. junius 13-án tartott ülése. A hazai egészség- és orvosügyi javaslat. — Különféle. Laborde tr. tana AZ AGYLÁGYULÁS- ÉS AGYVÉRTORLÓDÁSRÓL különösen öregeknél. SZÉGEDIS után közli KÖVÉR GÁBOR. „Mi nem leshetjük meg az életvegyészet jelenségeit, nem állapíthatjuk meg kísérlet útján azon szervi módosulásokat, melyek a táplálkozási folyamattal állanak oki viszonyban. E benső parányműködések érzékileg nem észlelhetők s őszintén meg kell vallanunk, hogy azon mozzanatok, melyekre a szervek elváltozásai visszavezethetők volnának, előttünk még egészen ismeretlenek, így némelyek szerint a vértorlódás és kóros beidegzés tünetei az esetek többségében bonctani elváltozáson alapszanak, míg mások azt hiszik, hogy a szervekben a változások véghetlen sorozata szerepelhet , anélkül, hogy ezek a vérbőséggel oki viszonyban állanának. E téren hosszú lesz a vitatkozások tartama: a búvárok nem arról fognak értekezni, amit láttak, hanem a mit látni véltek; igy a legellentétesebb nézetek bő pártolásban részesülendenek s ily vitákra kellő világot árasztani mindig nehéz leend. “E sorok, melyek a „compendium de médieine“ 1837. évi folyamából vannak kiírva, jelenleg is teljes érvényességben állanak, mivel bár tárgyunk számos tényekkel gazdagodott is, az oktant illetőleg igen csekély haladás észlelhető. Némelyek szerint az agyellágyulás lényegileg lokos természetű bántalom; míg mások azt hiszik, hogy e kóros elváltozás a legkülönbözőbb okok és befolyások közvetítése által keletkezik. A táplálkozási zavarokat e tekintetben első helyen kell említenünk. E zavarok némelyek szerint atéri csontosodáson, értömülésen vagy embólián alapszanak s hasonlók a gangraena senilishez; mig mások a vérszegénységre fektetvén a fősúlyt, az agyellágyulást az idegközpontok bizonyos vértelenségi állapotára vezetik vissza. Végül vannak karbúvárok, kik az említett szöveti változást azon erőcsökkenés következményéül tekintik , mely az idegelemeknél az aggkornak megfelelőleg beköszönt.