Gyógyászat, 1871 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1871-07-15 / 29. szám
egy 450 КЗ®— tagok hüdései, melyek az érzési és mozgási képesség elvesztésével járnak, s hallásai végződhetnek.« Miután az átterjedési hüdés elmélete ellen kétely merült föl, a búvárok a boncilag jelezhető oki összefüggés nyomozásához tértek vissza s a kiindulási pontot a hasár felsőleg bántalmazott szerveiben hitték fölfedezhetni. Az átterjedési hüdés újabb ellenesei közé tartozik Gull W.ki Brown- Seguard edénymozdítási reflex elmélete ellen is föllépett. Ő kiemeli, miszerint ezen urinary paraplegia csaknem kizárólag férfiaknál fordul elő, kik évek óta hólyabetegségekben vagy húgycsőszorban szenvedtek, kiknél tehát a nyákihártya idegei már el voltak tompulva. Nők és gyermekeknél e büdés a ritkaságok közé tartozik. A gerincagy negatív bencselete mit sem bizonyít, mivel annak górcsői vizsgálata sohasem történt meg, Gull maga azon nézetben van, miszerint a hugyutak lábfolyamata egész a gerincagyig folytonosságban elterjedhet, mi a férfi medencebeli szervek szövevényes bonci viszonyai mellett igen könnyen létesülhet. Nézete igazolására Gull esetet említ föl, melyben hugycsőtakar és bujakór következtében paraplegia lépett föl. Itt a gerincagy szabad szemmel érintetlennek látszott, a szabatosabb górcsői vizsgálat azonban a 6. hátideg alatt, meglehetős kiterjedésben a vellősállomány zsíros elfajulását mutatta ki. Ne m az a paraplegia urogenitalis-t máskép vezeti vissza ideglobra. Ő az esetek egész sorozatát észlelte, hol a paraplegia okát legtöbbnyire a nagyobb idegtörzsek lobos megbetegedésében találta, s azt hiszi, miszerint Leroy észlelt eseteinek legnagyobb része ide tartozik. A hólyagbénulással s következményi veselobbal járó gyakran nagyfokú paraplegia, melyet a búvárok korábban az agy és gerincagy központi megbetegedésére vezettek vissza, kereszt-ágyéki ideglob folyománya s mint ilyen, az állandó villámáram alkalmazására meggyógyulhat. Ezen leszálló ideglob (neuritis descendens) az ágyéki és keresztidegek köréből indul ki, a talpidegekig tovaterjed, nagyfokú fájdalmakkal s gyakran vizenyővel jár. Az idegek fájdalmassága nyomás alkalmával megkülönbözteti ez ideglobot a myelitistől. Különben az ideglábbal társakozott myelitis, mint a hólyag és végbélhüdéssel járó paraplegiák oka szintén előfordul. Kussmaus 1863-ban a paraplegia urinaria egy esetet közlé, melyben boncolat alkalmával a medenceüterek kásadagos (atheromatosus) elfajulásán kívül a kétürideg idegcsöveiben részleges elzsirbadást lehetett jelezni. Ő ez esetben aki tényezőül a medencebeli sejtszövet idült lábját tartá, mely az ideghüvelyek és idegcsövekre átcsapott. Én 1865-ben a paraplegia urinaria 3 esetét tettem közzé, melyek ketteje halállal végződött s myelitisnek bizonyult be. A 3. eset, mely hólyagkő következtében támadt, tüneteire nézve a két előbbihez annyira hasonlított, miszerint azt szintén myelitisnek tarthattam. Jellemző itt azon körülmény, hogy a kiindulási pontot az ágyéki duzzam képviseli. Néha a baj csupán e helyre szorítkozik s nem fejlődik ki tökélyesen, mig a súlyosabb, halálos esetekben a bántalom fölebb terjed s teljes bénuláshoz vezet. E három eset tünetei abban állottak, hogy hosszabb-rövidebb ideig hólyagbántalom állott fönn, s előzmény gyanánt az egyik, vagy mindkét végtagban szakgatás, elzsibbadás és gyöngeségi érzet jelenkezett, mire a paraplegia meglehetős rögtönszerűséggel kifejlődött. A mozgás és érzési képesség egyaránt megtámadtatták, kezdetben az átterjedési ingerlékenység emelkedett s a villamos izgatagság teljesen érintetlen maradt. Időnkint az alvégtagokban húzó fájdalmak jelentek meg. A büdés az alvégtagokra s a zárizmokra ma-