Gyógypedagógia, 1979 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 1. szám - Szabó László: Az oktatáspolitikai párthatározat végrehajtásának néhány aktuális kérdése
SZABÓ LÁSZLÓ Az oktatáspolitikai párthatározat végrehajtásának néhány aktuális kérdése* лъг/росн Az 1972. évi oktatáspolitikai párthatározat végrehajtását egy hónappal ezelőtt tárgyalta meg az MSZMP KB Politikai Bizottsága. Az oktatási miniszter elvtárs pedig épp a mai napon számolt be a közoktatás fejlődéséről az Országgyűlés őszi ülésszakán. A legfontosabb általános megállapítás az volt, hogy eredményesen folyik a párthatározat megvalósítása. Megállapíthatjuk, hogy az ifjúság nevelése a társadalom figyelmének középpontjába került. A pedagógusok munkája tudatosabb, tervszerűbb, eredményesebb lett. Növekedett aktivitásuk. Az állami és tanácsi irányítás fejlődött. Az iskola és a társadalom kapcsolatai mélyültek, szélesedtek, a közművelődési tevékenység gazdagodott. Az iskolákban egyre jobban előtérbe került azoknak a tartalmi feladatoknak a megoldása, amelyek a szocialista nevelőiskola eredményesebb megvalósítását szolgálják. Erősödött a nevelés és az oktatás egysége egy átfogóbb tartalmi korszerűsítés érdekében. Anyagi, tárgyi feltételek Amikor megpróbáltuk nagyon röviden és vázlatosan összefoglalni azokat a legfontosabb mozzanatokat, amelyekben előrelépés történt az oktatásügy területén, nem feledhetjük azokat a gondokat, hiányosságokat sem, amelyek ugyanezen időszakban jellemezték munkánkat. Ezek sorából is szeretnék kiemelni három olyan tényezőt, amely különös nehézséget jelentett. A népgazdaság 1972-t követően nem fejlődött olyan mértékben, hogy kellően szolgálhatta volna az oktatásügy anyagi feltételeinek nagymérvű javulását. A fő ok a közismert cserearányromlás a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban. Ezt tetézik azok a beruházási gondok, aránytalanságok, amelyek egyik-másik megyénk gyógypedagógiai ellátottságában nagyon húsba-vérbe vágó módon érzékelhetők; hiába van pénz, hiába van elhatározás, hogy felépüljön egy intézmény, kivitelező vagy kellő előkészítés híján nem valósul meg a beruházás. Tehát nemcsak az a baj, hogy kevés a pénzünk, hanem még azt sem tudjuk mindig a legcélszerűbben felhasználni, ami rendelkezésünkre áll. A másik tényező, ami 1972 után nehezít, hogy a lakosság átrétegződése gyorsabban történik, mint azt előre gondoltuk és számoltuk. A faluból a városba áramlás, a városon belüli mozgás elsősorban az ipari körzetekbe, lakótelepek irányába gyorsabb a számítottnál és a vártnál. Ehhez járul egy harmadik tényező, a demográfiai események alakulása. Az 1972-es párthatározat végrehajtását a demográfiai hullámvölgyben kezdtük meg, és anyagi-tárgyi természetű gondjaink egy viszonylag alacsony gyereklétszám idején alakultak ki. Az elkövetkező években viszont szembe kell néznünk azzal a helyzettel, hogy 1980-ig a jelenlegi óvodai létszám további kb. százezerrel nő. Ez önmagában nagyon örvendetes, de gondjainkat növeli — azzal együtt, hogy az általános iskolai létszám ebben az esztendőben 1 050 000 fő körüli, 1980-ra ez 1 150 000 és 1985-re 1 300 000 fő fölötti lesz. Még egyszerűbben kifejezve a számokat. 1980-ra a jelenlegi létszám egyharmadával növekszik az általános iskolás tanulók száma. Fontos tanulságok és konzekvenciák adódnak az említett gondokból. Az 1972-es párthatározat nagy hangsúllyal szólt az egyenlő esélyek megközelítéséről és megteremtéséről. Éppen az adott körülmények miatt és nem azért, mert a cél nem jó, nagyon őszintén meg kell fogalmazni, hogy az egyenlő esélyek megteremtése nem a ma, vagy a közeljövő feladata, hogy még az esélyek közelítése is nagy erőfeszítést követel, és talán célszerűbb és hasznosabb . A Magyar Pedagógiai Társaság gyógypedagógiai szakosztályának 1978. október 26-i ülésén elhangzott előadás.