Gyógyszerészi Hetilap, 1896 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-22 / 48. szám
GYÓGYSZERÉSZI HETILAP szánt gyógyszert is; ennélfogva mit tegyen a gyógyszerász, ha az orvos pl. 50 gr. chloroformot rendel narkotikus célra ? A chloroformnak maximális adagja meg van állapítva, az inhalatió pedig hivatalosan belső gyógyszernek van declarálva, kell e ez esetben felkiáltó jelt kérni az orvostól vagy nem, mert erre nézve nem intézkedik a rendelet mikor mellőzhető a felkiáltó jel. Bárhogy is dönt a kormány ellenkezésbe jut önmagával. — Japán gyógyszerész-egyesület. Mióta a japán nép föltétlenül meghódolt az európai műveltségnek s tehetséges embereit dús állami ösztöndíjakkal a francia és angol egyetemekre küldi, rohamosan halad a művelődés terén Angol szaklapok tárgyalva a japáni gyógyszerészet viszonyait dicsérőleg emelik ki a gyógyszerész-egylet működését. A tagok száma alig 600 s mégis képesek a kor igényeinek megfelelő szaklapot fenntartani, s olyan önálló, eredeti közleményeket olvashatni benne, hogy bármely európai lap büszke lehetne rájuk. Az egylet 18 évi fennállása óta már 2 ízben rendezett kiállítást Tokióban — fényes sikerrel. — Elitélt droguista. Appelt prágai droguistát a törvényszék elitélte 14 napi börtön és 100 frt pénzbírságra, mert egy tanár nejének több ízben bőr alá fecskendezésre szánt morphium oldatot csináltatott. Az egyetemi tanár, kinek nevét titokban tartják meglepetten constatálta nején az acut morphinomania tüneteit és a megejtett vizsgálat kiderítette, hogy a nő férje névjegyein rendelte önmagának a morphiumot A droguistát jogosulatlan gyógyszer eladás címén ítélték el, de védője fellebbezett, mert állítólag a vádlott azon hiszemben volt, hogy a tanár éllettani kísérletekre használja a mérget. — Köln város gyógyszertár szabályzata 1478-ból.Az alsó rajnai történelmi társulat évkönyveiből érdekes adatot közöl Bellingrodt, a német gyógyszerészet fejlődésére nézve. Az orvoslás és az akkori értelemben vett gyógyszerészet még a XIII—XIV. század folyamán túlnyomólag zsidók kezében volt. Az orvosok képzettsége is alacsony fokon állott, az arab iskolákban képzetteket kivéve még szomorúbbak voltak a gyógyszerészeti viszonyok. Voltak ugyan „apothecarii“ de ezek is csak közönséges kalmárok voltak azon különbséggel hogy többféle fűszert, viaszkot és néhány füvet meg gyökeret tartottak raktáron. Ez időben kezdett consolidálódni a gyógyszerészet mint olyan. Az 1263—1283 oklevelekben gyakran említett „Wilhelmus Clericus apothecarius“, már olyan kalmár, helyesebben fűkereskedő volt, ki csakis gyógyszerkészítéssel foglalkozott, de semmi sem nyújtott garanciát arra nézve, hogy olyan orvosságot készít, milyet az orvos kívánt. De már a XV. század folyamán a kölni egyetem orvosi kara kezdett tudományosan nevelni gyógyszerészeket, sőt a meglevőket szigorú felügyelete alá helyezte, miáltal egyrészt a közönség anyagi érdekei, másrészt a közegészségügy nyert. Az említett kölni rendelet a városi magistratusnak 1178. június 4-én tartott ülésén kelt, bizonnyal valamely egyetemi tanár fogalmazványa alapján. Üdvös lelki intelemből kiindulva terjengősen magyarázza, mennyire kell ügyelni a súlyok pontos betartására, tiszta matéria beszerzésére, engedelmességre az orvosok iránt, miért viszont az appróbáltak meg lesznek óva a vándor gyógyszerárusok áldatlan concurrentiája ellen. Másrészt kölcsönös ellenőrzés céljából a gyógyszerész köteles volt az eredeti revényt visszatartva a félnek hiteles másolatot adni. Messze vezetne pontról pontra ismertetni a szabályzatot, melynek ezentúl következő cikkei már a XVI. századból való másolat hihetőleg sok módosítás és betoldással. Főbb pontjai szerint a gyógyszerész köteles maga dolgozni, ha csak nincsen az orvosi karnál approbált, legalább 3 évet gyógyszertárban töltött szolgája. A készletben tartandó főbb gyógyszerek csakis az orvos jelenlétében készíthetők, ki felügyel arra, hogy minden materiába belekevertessék. A betegeket kezelni, vagy neki orvosi tanácscsal szolgálni tilos. A hivatalos pirulák és simplicia kivételével gyógyszert adni, orvos tudta nélkül, a vényre rendelt gyógyszerek mennyiségén, összetételén változtatni tilos. A patikában orvosokon tartott vényeket zár alatt kell tartani, hogy a kezelő kivüt más ne is láthassa. Mérget az orvos és városi tanács engedélye nélkül nem szabad kiadni, még akkor sem ha ipari célokra kérik ötvösök vagy más mesteremberek. Ezen paragrafusba foglalják azt is, hogy a gyógyszereket lehetőleg olcsó áron készítsék. Végül terjedelmes utasítás arra nézve, hogy a patikát évente 2-szer n. m. kánikula idején és karácsonykor a tanács megbízottjai jelenlétében meg kell vizsgálni, mely alkalommal a gyógyszerésznek vonakodás nélkül meg kell mutatni összes készleteit mennyi fogyott, miből. Ha valami mulasztásban vétkesnek találják, akkor gyógyszertárát 14 vagy több napra becsukják esetleg közelben más gyógyszertárt engedélyeznek, ha hibáját el nem hagyja. Ezen rendeletet miheztartás végett kiadják az orvosoknak és gyógyszerészeknek, ez utóbbiaknak ennek betartására esküt kell tenniük. A morphiomanisták Párisban. Egy francia orvos adatai alapján magában a fővárosban 50,000-re menő áldozata van a morphiurának, a lakosság számához arányítva minden 40. emberre egy morphinista esnék ami mindenesetre gyanút kelt az adatok pontossága iránt. Részletes statisztikája szerint a szám felét nők képezik, különösen orvosok nejei, közvetlen utánuk orvosok következnek, azután katonák és végül gyógyszerészek szerepelnek legnagyobb számmal. A gondos satisztikus megjegyzést fűz e rettentő adatokhoz, mely szerint a morphinista orvos ellenállhatatlan vágyat érez másokat is maga- 765 .