Gyógyszerészi Közlöny, 1920 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1920-05-23 / 20. szám
230 230__________________GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY Egyesület képviseletében dr. Tauffer Gábor ügyvezető alelnök vett részt és azt az álláspontot képviselte, hogy az 1919. évi 26.460. M. N. számú rendelet 10-ik pontjának rendelkezése egyrészt jogtalan, másrészt méltánytalan. Jogtalan azért, mert a minisztériumnak a gyógyszerészek és más vállalatok között létesült magánjogi szerződésekbe rendeleti és közigazgatási úton beleavatkozni joga nincsen, méltánytalan pedig azért, mert a takfaárak megállapításánál a minisztérium általánosságban 30% nyereséget vesz számításba, így tehát, ha a gyógyszerek árából 30% engedmény levonatik, ez azt jelenti, hogy a gyógyszerész a beszerzési áron köteles a gyógyszereket kiszolgáltatni. Minthogy pedig a beszerzési árak időközben rendszerint emelkednek, kétségtelen, hogy a gyógyszerész a kiszolgáltatott szerekre rendszeresen ráfizet. Ráfizetésből pedig semmiféle üzemet fenntartani nem lehet. Az ankét belátta a fent hivatkozott rendelet jogtalanságát s ezért e rendelkezés visszavonását javasolva úgy döntött, hogy a rendelet visszavonásakor, hacsak újabb jogtalanságba esni nem akart, nem rendelkezhetik a miniszter úgy, hogy a korábbi szerződések hatályon kívül helyeztessenek, minthogy magánjogi szerződési viszonyokba a miniszternek beavatkozási joga nincsen. Tauffer dr. kívánságára mégis, hogy a korábbi kedvező viszonyok között kötött szerződések mai méltánytalanságain segítve legyen. Harkányi miniszteri tanácsos, az országos munkásbiztosító pénztár kormánybiztosa kijelentette, hogy az érdekelt gyógyszerészek megkeresésére hajlandó a korábban kötött szerződésekben foglalt árengedményeket revízió alá venni, illetve azok tekintetében az egyes gyógyszerészekkel tárgyalásokba bocsátkozni, és kilátásba helyezte, hogy amennyiben beigazoltatik, hogy a gyógyszerészek a szerződés betartásával üzemükre ráfizetnek, illetve rendes polgári hasznuktól elesnek, hajlandó a korábbi szerződésekben foglalt százalékengedményeket leszállítani, illetve azoktól eltekinteni. Tanácsunk tehát az, hogy ez alapon kezdjenek kartársaink a munkáspénztár igazgatóságával tárgyalást a régi szerződésben foglalt százalékengedmény csökkentése, esetleg teljes törlése célzatával. * * * A gyógyszertárak vasárnap délutáni munkaszünete ügyében Gáts Lajos mozsgói gyógyszerész lapunk útján felveti a kérdést, vájjon óhajtják-e a kartársak a gyógyszertárak vasárnap délutáni zárvatartását törvényhozási úton biztosítani ? Felemlíti, hogy ott, hol már két gyógyszertár van, a felettes hatóság engedelméből azal, hogy felváltva zárva tartják a patikát. Az átmenet tehát meg volna adva az általánosításhoz, csak biztosítani kellene ezt kormányrendeletileg vagy törvény útján. Szerinte ez a kérelem nagyon méltányos és nem ütközik semmiféle akadályba. Arról van ugyanis szó, hogy a gyógyszertárak vasárnap délután csupán csak orvosi vényre tartozzanak gyógyszert kiszolgáltatni és azt is csak abban az esetben, ha az orvos annak sürgős voltát jelzi. Meg van győződve róla, hogy az összes falusi gyógyszerészek és mindazon kollégák nevében, akik segéd nélkül dolgoznak, ad kifejezést a közóhajnak, amikor közreműködésünket kéri egy oly irányú mozgalom megindításához, mely az említett törekvés megvalósítását célozza.