Gyógyszerészi Közlöny, 1931 (47. évfolyam, 1/1-18/52. szám)

1931-01-04 / 1. (egyesített 1.) szám

GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY 3 karunk még rosszabb színbe kerül. Régi dolog, hogy az ismétlés a propaganda egyik leghatá­sosabb eszköze, éljen ezzel tehát vezetőségünk is s helyeztessen el propaganda-cikkeket, vagy ha erre nem hajlandó, úgy csökkentsük az amúgy is nagy kínnal előteremtett tagsági díjat felére. Luk­á­c­­s kortárs ugyanezen véleményének ad kifejezést, sőt bennünket igen élesen bántó cikkeket sorol fel, pl. Kecske-káposzta, a Honi Ipar cikke, a gyógyszerbaletta, a Fogorvosok Lapjának cikke s mindezekre egyetlenegy vá­laszcikk jelent meg. Különösen kínos volt az, hogy a gyógyszerbalettára semmiféle válasz nem jelent meg, mert a drágítás mindenkit animózussá tesz s propagandahiány folytán e tekintetben igazán rossz véleménnyel van ró­lunk a laikus közönség. Mivel tudomása szerint sajtóbizottság van, azt indítványozza, hogy írjunk át a­ központi vezetőséghez s ez köte­lezze a sajtóbizottságot, hogy minden bennün­ket támadó cikkre 24 órán belül válaszoljon s foglalkozzék a kar népszerűsítésének propa­gandájával, ha kell, anyagi áldozatok árán is. A gyűlés az indítványt elfogadja. Eőry Vilmos foglalkozik a most megje­lent OTI taksálá­si útmutató diktatórikus szán­dékú s sokszor jogalapot nélküli szándékaival s kéri az egyesület vezetőségét, hogy ezek re­­videálása ügyében írjon át az OTI-hez. A gyű­lés hozzájárul. P­á­­­f­f­y László azt kéri, hogy az állatgyó­gyászati szérumok taksájára vonatkozólag nyújtassék irányelv, mert nagyon eltérő a kü­lönböző gyógyszertárakban alkalmazott ha­szonkulcs. A gyűlés kéri a taksabizottságot ennek megállapítására. Eőry kortárs a percentezés kérdésével fog­lalkozik. Megkérdi a jelenlevőktől, hogy van-e valaki, aki az uradalmakat engedményben ré­szesíti, bár az utolsó években ilyesmit a kerü­letben nem tapasztalt. A jelenlévők megnyug­tató válasza után azzal a kívánsággal fordul az ötösbizottsághoz, hogy végeztessen ilyen irányú megfigyeléseket is, s amennyiben ilyen beigazolást nyerne, a bűnös pellengérre állíthassék, tettének a lapok álltal való közlése útján. A gyűlés az indítványt elfogadja. Elnök ezután megköszönvén a megjele­nést, az ülést bezárja. A távozók lelkesen él­tetik az elnököt. Kelt Szombathelyen, 1930 december le. Dr. K­a­is­z­t­e­r Ödön elnök, dr. D­v­o­r­­szky Béla­­alelnök, dr. Wiener Jenő jegy­zőkönyvvezető és még egy olvashatatlan alá­írás. „Hol az igazság a specialitás kérdésében". — Irta: dr. Reiner Mihály, hevesi gyógyszerész. — Engedtessék meg nekem is, hogy az utóbbi időben ismét gyakrabban tárgyalt specialitás­­kérdésben a lehetőség szerint legrövidebben el­mondjam nézetemet. Léderer t. kartársam szerint „a tudomány és technika fejlődésével, az orvosok kiképzésé­nek mai módja mellett, a fejlődés iránya a gyógyszerellátás bizonyos uniformizálódásá­­nak, a gyógyszerspecialitások kedvez." Ezt a meghatározást én három részre bon­tom : 1. „A tudomány és technika fejlődésével az utolsó falusi patika is együtt halad és képes, aránylag nem nagy tőkével, a technika bár­mely leleményességének megfelelő gyógyszer­­különlegesség előállítására berendezkedni és azt 24 óra alatt forgalomba hozni. Ennyit a technika fejlődéséről. Ami pedig a tudomány fejlődését illeti, bizonyára senki sem akarja vitatni azt, hogy a specialitások tömege nagy és hosszú búvárkodásnak az eredménye lenne, legyen az Ca, Na, K, glicerino ferro-foszfátok és brómsók elegye, vagy a jód, tireobromin, papa ver­in és az antipiretikumok Isten tudja hányféle sóinak keveréke, bármilyen for­mában is. 2. „Az orvosok kiképzésének mai módja mel­lett 11; ez az, amit nem értek és nem ismerek. ” Lederer kartársam talán annál inkább ismeri és azt kell hinnem, hogy az orvosok az egyes betegségek gyógyítására már az illető specia­litást tanulják és nem annak összetételét. Erre kell következtetnem abból a körlevélből is, me­lyet a dr. Wander-gyár ez év június hó 7-én juttatott el hozzám és az orvosi és gyógysze­részkar egyes tagjaihoz. Lásd: „Igen tisztelt Kortárs Úr! A budapesti m. kir. Pázmány Péter tudományegyetem III. sz. belklinikájá­nak javaslatára hozzuk forgalomba Asthm­a­­mid néven új asthmaellenes készítményünket," stb. st­b. Tehát a tudományegyetem III. sz. belklini­kája nem az orvosok szaklapjában közli le tu­dományos kutatásainak eredményét, hanem Jonász és Társa gyógyszeráru-nagykereskedés. Igen tisztelt üzletfeleinek Budapest, VII. Rákóczi út 8/a sz. Jjg|||gy gjgygt j­ jyá|l.

Next