Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1877
Jogosultak-e a classikai nyelvek és a tanulóifjúság túlterheltetése ellen emelt panaszok? Mióta a társadalom élénk buzgalommal fáradozik átalakításában azon intézményeknek, melyek hatásos tényezői valának művelődésének ; mióta az iskolák szervezését sürgető eszme-forradalom, mely szelidebb hullámokban ugyan, de kérlelhetlen hatalommal csapkodott a múzsák szentélyeinek tisztes falaihoz, felébresztő a nemzet kormányát, hogy a magyar haza tanodáinak a jelenkor nevelészeti és tanulmányi igényeinek megfelelő szervezetet adjon; mióta középtanodáink megszűntek holt épületek, mozdulatlan alkotmányok lenni, s azokban részint a gyakorlati érték-, tartalom- és tények tudására, részint a formális kiképzésre egyenlő súlyt fektető realizmus és humanismus-irány testvéresülve ütötte fel állandó sátorát, a szabad véleményezésre feljogosított nagyközönség részéről mindinkább élesebbekké domborodnak ki azon vádak, melyek egyrészről a classikus nyelvek, másrészről pedig a tanuló ifjúság túlterheltsége ellen emeltetnek, nem gondolván meg, mennyire törik a visszavezető utat azon tudatlanságba, melytől már egyszer megmentette Európát a classikai irodalom. Egyébiránt azok, kiket nem a világpolgárisulás - mi a fogalom szorosan vett értelmében még ártatlan dolog , hanem a komolyabb combinálás mellett az igazi és önzetlen hazafiság szelleme vezérel, kik a keleti természetünkkel összenőtt s legfölebb egymás lenézésében érvényesülni szokott komolyságot a mesterkélt hajlamokra tanító civilizáczió folytán még le nem vetkőzték, minden elmefeszítés nélkül föltalálják azon forrást, melyből a fennebb jelzett vádak fölbuzognak. E végett nem kell koszorús és hirneves regényírónk, Jókay ,,Kincső" kátrányos és a költő világában létező országába aeredromonoznunk; feltaláljuk eme forrást magunk között is, kivált mióta a 1*