Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1878
2 koldust a föld porából a díszes, sőt mondhatjuk a legdíszesebb polcig. Mi tehát ez ? Igyekezet ez, melynek épp úgy kell irányulni saját énünk, mint a saját énünknél sokkal nemesebb közjó felé. Saját énünkben önmagunkat emeljük föl, de ne feledjük, hogy énünk boldogságának jelenléte a kötelességérzet kellő méltatásával a közhaza javát célozza. Az elsőnél én magam működöm, és célt érhetek; a másodiknál is magam működöm, de kell, hogy működésem megnyerje a haza többi fiaiban is a kellő támpontot. Valljon kik vannak ez után hivatva a holt eszmét életre hozni, kik a dermedező tél fagyos göröngyeiből majd fakadó bimbót nyíló rózsává elővarázsolni? A föld szegény népe? a köznép? Oh nem. És mint értekezésünk további folyamából is látni fogjuk, a vagyonos osztály, melynek a köznép eszköze a fény megkeresésében. Igen, ők , de mint mondom meglazult a kötelesség-érzet, (elismerés a tisztes kivételnek) Bizonyságul hívom föl vagyonosaink egyik díszét, gróf Károlyi Istvánt, nem félt e súlyos vádat 1879-iki Széchenyi ünnepélyen a nemzet Casinóban épp azok fülébe hangoztatni, kiknek azt hallani kellett Szerinte a társas életben való tekintetben mit szerzett a tizenkét év önkormányzat alatt az arisztokratia? „Nézzünk — — — körű uraim. Hogyan van ez Budapesten képviselve? Hogyan most , Széchenyi bankett alkalmából? A legszebb, legrégibb nevek, a legnagyobb vagyonok képviselői, távol élnek a hazától s Bécsben vagy külföldön költik el a szegény magyar parasztok véres verejtékére szerzett garasait. A praterben a magyar mágnások diszlogata égéscsoportban létezik, s Budapesten akarnak, „fényűzési adót“ szedni holott itt sem equipageok, sem uraságok nem léteznek többé (mozgás) Tudom, hogy megszégyenítő ily sebek föltárása, de uraim e szégyen nem azt illeti, kit a seb éget, hanem azt, kinek fegyvere ütötte“ stb Erős vád. Meglazult, de korántsem állítjuk, hogy megsemmisül végkép a kötelességérzet, és ha ezelőtt tizenkét évvel vagy talál éppen most kezd derengeni a tavasz hajnalokja, s lágy fugalma talán mentője lesz sokat irányt vetett nemzetünknek. Tudjuk, s látn fogjuk tovább, hogy folyton volt viszszás elem, de azt is tudjuk s látn fogjuk, hogy a jóke csatája az igazak dicső diadalává vált. Vizsgálja meg az ember önmagát, lehetetlen, hogy ama meggyőződésre ne jöjjön, miszerint nincs az emberi életben semmi sem szorosabban hozzákötve, mint a kötelességérzet, s lehetetlen, hogy emez eszme fontosságát át ne érezze. Ezen eszme tehát elvállhatlanul össze van kötve létünkkel, mert a lelkiismeret, mely az emberben az öntudatnak kifejlése után oly hathatósan működik, figyelmeztet bennünket mindjárt kifejlése után, vagyis midőn az embe öntudatosan kezd gondolkodni; evvel azonban még korántsem szűnnk