Gyöngyös, 1876 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1876-03-26 / 13. szám
V. Évfolyam. 1876 Előfizetési árak: Egész ,évre 6 írt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 5» kr. Egyes számára s IS kr. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény kiadóhivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el, megjelenik minden vasárnap. Hirdetési díjak: Minden halálozott petitsorhely után 6 kr. Nyilttérben egy petitsorhely ára 80 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Gyöngyös, martins 26 13-ik szám. Az árviz-károsultak. Azon csapást, mely édes hazánk szivét, Budapestet, s egyik fő titerét, a Duna-vidéket érte, érzi és mélyen fájlalja az egész test, az egész ország. De különösen átérzi e fájdalmat városunk, mely annyi figyelemmel s gyöngéd szeretettel találkozott az ország fővárosa részéröl, midőn a tűzvész pusztitá házainkat s midőn az emberbaráti áldozatkészség oly nagyszerű jeleit érezteté szerencsétlen polgártársainkkal a nemes lelkű Budapest. Gyöngyös mindig hálás szive mélyén őrzi dicső fővárosának nagylelkűségét, őrizni fogja mindig, bármi alkalom nyíljék arra, hogy háláját, érzelmeit s rokonszenvét tanúsíthassa, azt szerény tehetségéhez képest mindig bizonyára a lehető legnagyobb mérvben igyekszik tettleg is kimutatni. Ha látták volna szeretett károsult honfitársaink , mily készség, részvét és hálás visszaemlékezés hozta eggyé azon fillérkéket, melyeket a legnagyobb nélkülözésben, folytonos adó és ezer egyéb fizetés gondjai közt oly meglepő buzgalommal adakoztak városunk kegyeletes polgárai, úgy az összegyűlt, nyomasztó helyzetünkhez mért szerény adomány bizonyára sokkal értékesebb lenne mint azon érték, amelyet képvisel. Ft. Sebők plébános és Dr. Vezekényi kir. tanácsos urak által együttesen eszközölt gyűjtés eredménye 429 frt. 50 kr. Borhy K. úr ivén 80 irton falűt jegyeztetett. Az alsó plébánia terén a katholikus lelkészi hivatal kiküldötte és a reformáta egyház részéről Klimó Pál tiszteletes ur nagy buzgalommal fáradtak a gyűjtés körűl. A dalárda és műkedvelők egyesült erővel adott jótékony hangversenye 76 frt. tiszta jövedelmet hozott. A nőegylet múlt vasárnap rendezett érdekes előadást ugyancsak az árvíz által károsultak javára, s a hirdetményben jelzett gyönyörű alakzati csoportosítások, tablók igen szép közönséget varázsoltak a termekbe. Tiszta jövedelem 260 frt. A Társadalmi Kör hasonló célre rövideden táncestélyt rendez. Sőt még a gyermeki nemes keblűség is meghozta áldozati fillérkéit s a katholikus fő és alelemi iskolák szent versenynyel hozák elő fillérkéiket a szenvedők javára, s megtakarított zsebpénzecskéjökből igen csinos összeg állott elő, mint jószivüknek és nemes érzelmüknek jele. Szóval, a tettekben nyilatkozó igazságnak érdekében és érzetében mondva: városunk egész lelkéből magáévá tette a vizkárosult szerencsétlenek ügyét! A megyék területi rendezése. A megyék rendezése kérdésében f. hó 18-án Tisza Kálmán miniszterelnök úrnál egy conferentia tartatott, melyen többi között városunk és vidéke lakóinak érdeke is vita tárgyává tétetvén, mint értesültünk, az igazság és a ministerium által célba vett célszerűség és takarékosság elvénél fogva az értekezlet végeredménye mellettünk szólt és nyilatkozott. E dolog városunk és vidéke polgárai előtt lapunkban majdnem a legkisebb részletekig megvitattatván, mivel az üdvös elvekből kiindulva igazságérzetünkben erősen érdekel, helyén látjuk közölni a conferentia azon részét, mely leginkább reánk vonatkozik. A „Hou“ martius hó 2ü-án kelt 66 sz. esti kiadása következőleg értesit: „A területi rendezés ügyében a belügyministernél tartott conferentiát Tisza Kálmán m. elnök egy kis üdvözlő beszéddel nyitotta meg, melyben fővonásokban előadá iránynézeteit, melyek szerint a területi rendezés ügyében mindenekelőtt a területek fontosságát kívánja helyreállítani, és ennek folytán a közigazgatást akadályozó inkavátumokat megszüntetni, továbbá nem óhajtana új — különösen kisebb — törvényhatóságokat alakítani, inkább lévén hajlandó a kisebbeknek egybevonására alkalmat nyújtani, hogy ez által a jó és olcsó közigazgatásnak költségeit, házipénztár útján való viselését lehetőleg könnyítse. Ezen házipénztárt az egyenes adók pótléka gyanánt nyolc százalék maximumban kívánja megállapíttatni. Elsőnek Sivák Imre képviselő szólalt fel több kérdést intézve a miniszerhez, mint szándékozik e területrendezéssel egyszersmind a házipénztár ügyét is rendezni ? és még a jelen évben-e? mellőzhetőnek vagy szabályositandónak vélte azt, hogy a székhelyek törvénykezési és közigazgatási stb. tekintetben ugyanazok legyenek ? Tisza K. mindezekre felel s kimondja, hogy a lehetőségig szeretné, hogy a székhelyek együtt a törvénykezés és közigazgatás székhelyei legyenek, csakis rendkívüli tekintetek vagy utasítási okok miatt egyeznek bele, hogy kivételként vagy ideiglen másként is legyen ; kis törvényhatóságoknak, melyek a domestikát vagy nagyon nehezen, vagy épen nem bírnák el, nem barátja. A székhelyek megállapításánál az uj alkotásoknál semmiesetre sem mellőzné azon feltételt, hogy a választott székhely magába foglalja a törvénykezés és közigazgatás központját, kivételt ez irányban új alakulásnál épen nem fogadna el. Kovács László a jelen értekezlet egybehívását annak tulajdonítja, hogy a miniszer közvetlen kíván értesülni a célbavett rendezés tárgyára nézve azoktól, kik azon vidékeket s ezek érdekeit, viszonyait, körülményeit ismerik ; jelen tanácskozmányra nézve küönösebben 3 főtárgyat gondol olyannak, melyre a miniszer az egybehívottak egyéni nép, s azok indokai felöl értesülni kiván. Először az iránt, hogy mi történjék azon inclavatumokkal, melyek Pestben a Kiskunság és Jászság, Hevesen a Jászság, Csongrádban a Kis-Kunság álladékát képezik. Másodszor miként rendeztessék azon terület, mely — a szolnoki törvényszék megszüntetésével — most a Nagykunság területét és Heves megyétől elesett Szolnok megye azon részét foglalja magában, mely most a kunsági törvényszék területét teszi ? végre harmadszor, miként rendeztessenek Heves megye és a Jászság azon részei, melyek jelenben két törvényhatóságot és 3 törvényszéki területet képeznek? Elsőre nézve azon eVi nézetet fogadja el, hogy az incavatumok határozottan oda osztassanak be, ahova indaválva vannak; nem ellenzi, hogy külön törvényhatósággá kikerekíttessék akár a Kiskunság, akár a Jászság, ha a domestikát könnyen elbírja s a kiegészítésre kivántató területek a szomszéd megyék által nélkülözhető vagy alkalmas módon eszközölhetők. — Szolnok megyét a Nagykunsággal a mint most már törvénykezésileg egy területet képez, közigazgatásilag is egyesittetni kivánja s mindenekfölött kiemeli, hogy e törvényhatóság székhelyéül dacára annak, hogy Kisújszállás jobban a középen fekszik, mégis Szolnokot tartja minden tekintetben alkalmasnak, nincs oly emporiális helyen gazdag, rendezett épülettel ellátott város, melyben a székhely mindenre képes jó elhelyezést találna; végre Heves megye Tiszán inneni azaz jobb parti részét a jászkerülettel egyesitendőnek véli, mert mig a kettő együtt egy középnagyságú, jó formájú, könnyen kezelhető törvényhatóságot adna, addig a kettő külön fölöttébb drágán élhetne meg az adózó népnek nagy terheltetésével, mert mig a kettő együtt 5—6 százalékkal jól és bőven ellátható, addig Heves maga 7—3, a Jászság — nézete szerint — annyival sem lehetne jól kormányozható. Az egyesülésben azon előnyt is látja, hogy mint két rész históriai egységét megtartva, egyesülhetne anélkül, hogy eldaraboltassék az, ami mind a Jászság mind Heves régi összetartozandóságának emlékeit a kúrálá. A székhely kérdését idő előttinek nyilvánítja addig, míg a területi alak meghatározva vagy legalább föltételezve nincsen, mert meg vanyözölve, hogy másként nyilatkoznak igen sokan, ha az önálló fentartás van háttérben, s másként ha az egyesülés van föltételezve. Szapáry Gyula gr. mindenekfölött szükségesnek véli, hogy a rendezés ne halasztasék sokára, mert most is az árviz alkalmával élénk példák mutatkoznak az indokok kezelhetlensége s egyéb a területek rendezetlen állapotából folyó viszásságokból. Az indavák határozott megszüntetését hangsúlyozza. A szóban lévő területnek rendezését akként látja célszerűnek, hogy a Nagy Kunság és Szolnok megye egyesitessék, a Tisza jobb partján levő részek pedig Heves és Jászság hasonlóan egyesitessenek, míg a Kis-Kunság Pestbe beékelt részei Pesthez, a Csongrádban fekvők oda lennének felveendők. A külön uj kis törvényhatóságok alakítását ő nem pártolja. Nem bánt engem ... Nem bánt engem, hogy szived nem érez, S hogy kebeled puszta sirhalom, Melyen még egy szál virág sem élhet; Elöli a képzelt fájdalom! Úgy vagy mint a gyermek sötét éjben : Ön alkotta rémképedtől félsz . Nem hited, hogy van a földön is meny: Feleled, hogy máris abban élsz. Nappal éj kell. Éjjel napra vágyol, Tél idején kikeletre vársz, S álmodol szép, téli éjszakáról: Tavasz karján rózsa közt ha jársz. Éjjel napot keressz az égboltján. Fényes nappal csillag érdekel. Dalt óhajtasz, s futsz ha kerted lombján Víg madárka csattog, énekel. Nem tudod hogy mit tégy, menj előre ? Hátra lépj, vagy egy helyben maradj? Önző vagy, és mégis ellensége Keblednek minden gondolat! És szeretnél, ha szeretni mernél. És emészt az égő fájdalom.. . . Nem szeretsz , félsz, hogy ez érzelemnél Csalódás is érhet egykoron. S mig a sziv és képzelődés harcán Kebled vérzik, vérzik szüntelen. Én is én is érzeméDyid romján Boldogságom sírva keresem. És nem az bánt, hogy szived nem érez. S kebeled egy puszta sirhalom . Csak az fáj , hogy oly hosszú az élet; Mégse lehetsz boldog azt tudom! Keleny. A régi jó világ. A mesterségek fejlődése. I Igen természetes, hogy az első csizmák három külön darabból állván: a talp, fej és szára külön szijjakkal fűzetett eggyé, amely igen hosszas, és nem épen tisztességesnek látszó munkát a szolgák végezték, s azért kivált a hébereknél azon kifejezés: valakinek saru-szijját megoldani, épen annyit jelentett, mint a mai világban a sok mézes-mázos udvarias mondat egyike: legalázatosabb szolgája! Aki saruit zálogba adta, a legnagyobb tékozlónak tekinteték, s mai lump szó a régi jóvilágban saru-zálogositó kifejezéssel teljesen egyértelmű volt. A legyőzött fejedelem vagy vezér rabságba esvén, a diadalmasan bevonúló győztes előtt főbb szolgáival vezettetett, vagy igát viselve nyakában , vagy a győztes saruit hordozván. Sarkantyúkkal a legrégibb időktől fogva majd minden népnél találkozunk s a rómaiaknál egy bronz szögből állott, mely szjjal a lábra szorittatott; a keresztes háboruk idejében már legtöbb európai népnél csillag alakú sarkantyút találunk, mely nem sokára forgatható taréjjá változott, mig néhány év előtt a magyarság oly elengedhetlen jellegévé magasztaltatott föl, hogy aki azt nem viselte annak jeléül, hogy meglovagolni szeretné a németet, az minden lehetett a világon, csak telivér magyar nem! Mióta azonban rajtunk lovagolnak és lóvá tettek, a szalmatűz hazafiság már szépen úgy elaludt, hogy szinte hallani lehet a kortyogását, s azóta lehet valaki magyar sarkantyú nélkül is .... kivételesen! Közönségesen két öltönydarab volt használatban a legrégibb, polgáriasult népeknél, egyik az ujjak nélküli, mintegy térdig érő belső ruha, mely harcban, munkában vagy otthon egyedüli öltöny volt; másik egy négyszögletű vastagabb szövet, melynek két vége a vállon keresztül átvétetvén a mellen összeköttetett, másik két alsó szöglete pedig a két karra vettetett, amint ezen alak a keleti egyházakban máig is használatik. Az uszályos ruhák míg egyrészt elfették a nem épen szép kinézésű lábakat, másrészt divat tekintetében az uraság és fény jelvényéül használtatott, s ünnepélyes alkalmaknál rendesen a szolgák által hordoztatott, mely uszály-hordozás máig is divatban van s a magasabb körökben az udvaroncok által teljesittetik. A papság öltönye általában fehérszinü volt a hajdankori népeknél, s külömböző időben különféle alakú volt, a közhaználatban levő öltönyöktől azonban nem sokban kdilömbözött kezdetben, de lassanként szokásba jött a teljes elkülönítés annyira, hogy a mai egyházi öltönyök kizárólag kelet-