Gyöngyszöv, 1990 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
GYÖNGYSZÖV Szilveszter, 1989. December 30-án 10 óra. A vonal végén Tóth Ignác, az Avar szálló igazgatója és Vesszős Lászlóné, a Kékes étterem helyettes vezetője. — Van-e még szabad helyük a szilveszteri rendezvényre? Tóth Ignác: Minden helyünk foglalt. Még pótszékekről és asztalokról is kellett gondoskodnunk. Vesszős Lászlóné: Minden hely elkelt nálunk is. Január 2-án. — Halló, Avar szálló! — Tessék, Tóth Ignác vagyok. — Halló, Kékes étterem! — Halló, Mészáros Tibor üzletvezető vagyok. — Folytassuk, ha megengedik, a szilveszteri rendezvénnyel kapcsolatos beszélgetést. Tudjuk, hogy teltház volt. Hány vendéget tudtak fogadni? T. I.: Az Avarban 450 vendégünk volt, ebből 300 volt a szálló vendég. M. T.: Mi a Kékesben 132 vendéget fogadtunk. — Mennyi volt az asztalfoglaló? T. I.: Nálunk az Avarban háromféle ár volt. Az étteremben meleg ételt szolgáltunk fel. Itt 550 forint volt vendégenként az úgynevezett beugró. Az éjjeli bárban és a drinkbárban hideg étellel szolgáltunk, itt 400, illetve 300 forint volt az asztalfoglaló személyenként. M. T.: A Kékesben 300 forintot kértünk fejenként. Igyekeztünk a lehetőségekhez mérten kedvező árat kialakítani. — Asztalfoglaló fejében mit kapott a vendég? T. I.: Aki a meleg ételt választotta, annak aperitiffel kezdtünk, majd hideg szárnyas máj pástétom volt aszpikban. Utána vegyestál ropogós malacsülttel, borjúval töltött pulykamell, parfé és gyümölcs, majd kávé. Éjfélkor virslit szolgáltunk fel. Akik a hideg ételt választották, részükre koktéllal kezdtük, majd hideg angol bélszínt, csabai karéjt, sonkatekercset, töltött pulykamellet, kaszinótojást, sültcsirkét tálaltunk francia saláta alapon. M. T.: A Kékesben Martinival kezdtünk, utána kaszinó tojást, majd vegyestálat szolgáltunk fel, hozzá savanyút, majd gesztenye-torta szeletet és kávét. Éjfélkor korhelylevest és kávét adtunk. — Milyen zenével szórakoztatták a kedves vendégeket? T. I.: Három helyen biztosítottunk zenét. Cigányzenével, tánczenével és diszkóval gondoskodtunk a jó hangulatról. nem. T.: A Kékesben tánczekísérettel mulathattak vendégeink. — Mikor kezdődött a rendezvény? Milyen volt a hangulat? T. I.: Az Avarban este 8 órakor kezdtünk és hajnal 4 óráig szólt a szolgáltatás, de még 5 órakor is voltak vendégek. Kitűnő volt a hangulat az egész házban. M. T.: Mi este 7 órakor kezdtünk. A vacsorát 8 órakor szolgáltuk fel. Vendégeink nagyon jól szórakoztak. Hogy jól érezték magukat, bizonyítja, hogy még reggel 6 órakor is mulattak, táncoltak. — Gondolom, a szokásos tombola nem maradt el egyik helyen sem? T. I.: Természetesen tombola is volt. Élő malacot és komoly italokat sorsoltunk. M. T.: Mi is élőmalacot, finom borokat, pezsgőt és egyéb apróságokat sorsoltunk. — Milyen létszámmal dolgoztak? T. I.: Az előkészítésben és a rendezvény lebonyolításában a ház összes dolgozója részt vett. M. T.: Mi is teljes létszámmal dolgoztunk 31-én reggeltől másnap reggelig. — Köszönöm a tájékoztatást! P. A. Minden jó, ha a vége jó Avagy: leltár a „nagyoknál Decemberi napsütésben, és inkább őszre, mint télre hajló időben kezdődik a hónap közepén az Avar szálloda leltározása. — Mennyire készültek fel a leltárra? — érdeklődöm az üzletvezetői iroda csendjében Tóth Ignác szállodaigazgazgatótól, aki éppen a konyhán dolgozó 2-es számú leltározó csoporttól érkezett. — Nézze, mi mindig egyeztetni szoktuk a leltár időpontját, hiszen ez nem mehet sem a vendégforgalom, sem pedig az árubeszerzés rovására. A jelen időpont a legjobb, mert most két héttel karácsony előtt van az „uborkaszezon” a vendéglátásban. — A munka felén már túl vanak. Mi a véleménye a leltározásról? — A bizottságokon kívül én magam is részt vettem a leltározásban. A személyes álláspontom, hogy lenne lehetőség a modernizálásra és változtatásra, hiszen gyakorlatilag 20 éven át ugyanúgy megy minden. Természetesen az ésszerűség határán belül kellene az új dolgokat bevezetni. — A leltárírók kijelölése házon belül történt? — Igen. Ezt a feladatkört irodai dolgozókkal és a telefonközpontosunkkal oldottuk meg. — Az eddig elvégzett munkáról mi a meglátása? — Úgy érzem, hogy az eddig végzett munka kellően aprólékos és gondos volt, árukészlet nem maradt ki a rovancsból. Könnyebbség, hogy az idén fogyóeszköz számbavételezése nem volt, mivel ezek csak kétévente kerülnek sorra. — Mennyire terheli meg a dolgozókat a leltár? — kérdezem immár Wittner Péter üzletvezetőtől, aki hamarosan, este 9-kor a 3-as számú leltározási bizottsággal kezdi a műszakot. — Nálunk a napi elszámoltatás alapja a standolás. Gyakorlatilag itt a presszóban, drink bárban, éjszakai bárban minden éjszaka el kell számolni a felelős kezelőknek a rájuk bízott áruval. A leltári adminisztrációt tartom kicsit soknak. Remélem, hogy a nem túl távoli jövőben ez is egyszerűsödni fog. Hajnali öt óra után az éjszakai bár leltári okmányainak zárásával véget ér a sok mérést igénylő munka. Szántó Gabriella mixernő nem titkolja örömét. — Csak egy kisüveg narancslé eltérés van a standkönyv szerinti készlethez képest. — Szolgálatba lép még a mai nap? — érdeklődöm Bognár Istvánná leltárírótól. — Igen. Bár megfeszített munka volt most, de 4 órányi alvás után jövök a telefonközpontba, meg hát az ebédjegyeket is én szoktam kiosztani. Különben is egy évben egyszer igazán ki lehet bírni még 57 évesen is. a A Gyöngyszev áruházban karácsonyt követő nap eligazítással kezdődött a leltári munka. Dr. Pócsik Józsefné igazgatónő örömteli bejelentéssel kezdte mondandóját: — Áruházunk 1989. évben a 350 milliós forgalmi tervét 18 százalékkal teljesítette túl, mely így 415 millió forintban realizálódott. Az előbbi tényen túlmmenően a városunkban meghirdetett „Kulturált Egység” cím elérésének versenyében harmadik helyezést értünk el Gyöngyös kereskedelmi egységeinek népes mezőnyében. — Sokat készültek a leltárra? — faggatom Tóth Ferencnét, a sport-játékosztály vezetőjét. — December 10-én kaptunk utoljára árut. A vásárlási csúcs ezután kezdődött, így elég jól lecsökkent a készletünk. Ami nehézséget okozott, az az volt, hogy a beszerzési árat is folyamatosan vezetnünk kellett, hiszen a fogyasztói árral együtt kellett felírni a kétrovatos leltárívre. Ennyi sok, apró tételnél az előbbi tényező komoly munkát jelentett, de ez az elszámolásunk alapja. — Néhány méterrel arrébb szokatlan a látvány. A pultok megritkított árukészlete a vásárlási láz nyomát tükrözi? — Igen — feleli Tari Istvánná, a vegyesosztály vezetője, majd így folytatja: — A decemberi forgalmunk 5 millió forint volt, ami a megszokottnál 1 millióval több, így szerencsére kevesebb árukészlet maradt a leltárra. Sajnos, 3 fő betegállománya nehezíti a munkát, de reméljük, hogy 30-án időben végzünk. Áruházunk büféjében szokásosnál jóval nagyobb a a vámolás. — A jelenlegi lelárunk a szerződéses üzemelési formába történő átmenetet jelenti — közli kicsit határozatlanul Urbán Istvánná büfévezető. — Mennyire tart az új működési forma bevezetésétől? — Egy kicsi szorongás van bennem. — A vásárlóerő csökkenésétől tart? — Igen. Már az 1990-es év is visszafogottabb volt. Két éve még ezer hot-dogot adtunk el naponta, míg most a jó forgalmú napokon 400 a fogyás. Egyértelműen megfigyelhető, hogy 20 forintnál többet egyre kevesebben áldoznak egy reggelire vagy uzsonnára, mely itt Colával együtt 26,40 forint. — Akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy amit vállalt, az nem más, mint ugrás a sötétbe? — Lehet így is mondani. Föltétlen újítanom kell. Hamburgert szeretnék árusítani, természetesen olcsóbbam, mint a konkurrencia a környéken. Az is igaz, hogy a végső árakat csak februárban leszek képes kialakítani, így leltároztak az év végén és gondoltak az elkövetkező évre már a legismertebb egységeink. Sok sikert a korántsem könnyű 90-es évre! — Kővári — 1990. január Kismamák találkozója Már hagyomány a szövetkezetünknél, hogy évente megrendezzük a kismamák és a nyugdíjasok találkozóját. Most szép verőfényes napon került sor a kismamák találkozójára a Kékes étteremben. Vadász Józsefnél, a nőbizottság elnökét kérdezem: — Miért került előbb megszervezésre a találkozó? — A kismamák többszöri kérése volt, hogy ősszel kerüljön sor a kismama találkozó megtartására, mert hidegebb időben az anyukák a nem szeretik a gyerekeket a „tömegbe” vinni, féltik fertőzésveszélytől. A találkozóra pedig szeretik a gyerekeket is elhozni, megmutatni egymásnak, hogyan fejlődnek a kicsik. — Hány kismama van a szövetkezetnél? — Az 1989-es évben 124 kismamánk volt, közülük 17 terhességi-gyermekágyi segélyen, 77 „GyeD”-en és 30 „GyeS”-en. 1988-ban 114 kismamánk volt. — És a gyerekek száma? — A 6 éven aluli életkorig vesszük figyelembe a gyerekeket az utalvány kiadásánál. Számuk jelenleg: 161. A kimutatásunk szerint egy gyermek van 90, két gyermek 31 és mindössze 3 családban van három hat éven aluli gyermek. Tavaly 142 gyerek volt összesen. — Mi volt a találkozó programja? — Rohánszky Ferenc, a Gyöngyszöv Árész elnöke tájékoztatást adott a szövetkezet munkájáról, az eredményekről és szólt a gondokról is. Bejelentette, hogy mely új egységek kerültek átadásra és mely egységek kerülnek korszerűsítésre. A kismamákat „legérzékenyebben” érintő témáról, a munkába való visszatérésük lehetőségéről is tájékoztatott a szövetkezet elnöke. A gyerekek vidámságától, sikongatásától, egyes „apróságok” sírásától visszhangzó teremben a tájékoztató csak rövid idő volt, mely után a kismamák konkrét kéréseikkel fordultak a szövetkezet elnökéhez, a szakszervezeti bizottság titkárához, kérve problémáik rendezéséhez a segítséget. — Mit kaptak a gyerekek és az anyukák? — A Pattinkaüzemünk termékeivel és az üdítővel való megvendégelésen túlmenően a szövetkezet vezetése a kismamákat a gyermekek számától függően vásárlási ajándékutalványban részesítette. Az egygyermekesek 300, a kétgyermekesek 500, és a háromgyermekes anyukák 700 forint értékű utalványt kaptak, összesen 44 000 forint értékben az 1988. évi 40 400 forinttal szemben. A mostani találkozón volt-e könyv-, játék- és babapipere vásár? — Nem szerveztük meg. __ 99? — Úgy tapasztaltuk, hogy nem igénylik a kismamák ezt a lehetőséget és alig vásárolnak. A múlt évben Gyöngyszev áruház két kihelyezett osztályáról, sport-játék és aprócikk osztály és a könyvesbolt meséskönyveiből alig kelt el valami. Kedves színfoltja volt a találkozónak, amikor Dudás Lászlóné megköszönte a kismamák nevében a szövetkezet vezetésének a megemlékezést, a találkozó megszervezését. Tné Együtt örült mindenki. (Fotó: Vidók Róbert) A szövetkezeti vagyon védelméről Halma Györggyel, az ellenőrzési osztály vezetőjével beszélgetünk. Ebben a munkában — a hálózati dolgozók lelkiismeretes munkája mellett — jelentős szerepe van a függetlenített ellenőrzési dolgozóknak is. — Kérem foglalja össze, munkájukat mire alapozzák? A függetlenített ellenőrzési szervezet, a hatályos jogszabályok alapján, az osztályvezető által összeállított és a szövetkezet elnöke által jóváhagyott munkaprogram alapján végzi tevékenységét. Ezen túlmenően eleget tesz az évközben jelentkező, előre nem látható és tervezhető vizsgálati igényeknek. Munkánk súlypontja és legfőbb célja mindenkor az, hogy a szövetkezeti vezetést segítsük, szolgáljuk a legfontosabb gazdálkodási feladatok megvalósításának elősegítésében, felhasználva a belső revízió, a hálózati ellenőrzés, a készletellenőrzések, leltározások nyújtotta lehetőségeket. — Mindezt milyen létszámmal végzik? — Az ellenőrzési dolgozók létszáma 12. Ezen belül dolgozik a központi rendész, aki a hálózatban, nagyobb egységeknél dolgozó rendészek s az egységek őrzését biztosító dolgozók munkáját fogja össze. A teljesség igénye nélkül ragadjunk ki néhány területet abból a munkából, mely a vagyonvédelmmel kapcsolatos, például a leltári elszámoltatásokat. Ismert, hogy dolgozóink több száezer forintos készleteket kezelnek, mozgatnak. Sőt, éves viszonylatban többmilliós a nagyságrend. — Milyen eredmények, gondok vannak ezen a területen? — Szövetkezetünk dolgozóinak döntő többsége lelki Vagyonvédelem ismeretesen, nagy szakértelemmel kezeli a rá bízott értékeket. Évek óta az országos és megyei átlag alatt van a hiányok és a többletek összege, illetve a leltározott forgalomhoz viszonyított aránya. Ez átlagosan mindig a 0,1 százalék alatt van éves átlagban. Ez év I—III. negyedévében 146 esetben végeztünk leltározást az egységekben. Az eredmény közel azonos a korábbi évekhez viszonyítva, illetve némileg emelkedett a normán felüli hiány összege. Két egységünkben, sajnos, nagyobb összegű volt a hiány. — Milyen a dolgozók anyagi felelőssége leltárhiány esetén? — Szoros elszámolású üzleteknél a vezető 6 havi, a beosztott alapbéren dolgozók 3 havi felüli keresetéig terjed. A szabadkasszás egységeknél teljes felelősség érvényesül. Megjegyzem, hogy a kártérítésre minden esetben intézkedünk. Ennek ellenére jelentős összegek megtérülése nem biztosított, éppen a felelősségi rendszerből eredően. — Hallottunk az év folyamán betöréses lopásokról is. Sajnos, a vagyonvédelmet sok külső tényező is befolyásolja. Ilyen a betöréses lopás. Számuk az előző évhez viszonyítva nőtt, összesen 21 esetben történt betöréses lopás. Az okozott kár összege 1 250 000 forint. A legnagyobb összegű károk az adácsi ABC áruházban, a gyöngyöspatai iparcikkboltban, a gyöngyösi Vilért boltban, a rézműves üzemben és az adácsi gázcsere-telepen történtek. — Sikerült-e a tetteseket kézre keríteni? — Egyes esetekben a felderítés sikerrel járt, de a legtöbb esetben az elkövetők kilétére nem derült fény. Az okozott károk a vagyonbiztosítás folytán megtérülnek, azonban annak ideje és mértéke a felderítés függvénye. — Milyen intézkedést lát célszerűnek hasonló cselekmények megakadályozása végett. — Évek óta jelentős összegeket fordítunk a biztonsági berendezésekre. Nagyobb egységeink éjjeli őrzését őrök alkalmazásával is biztosítjuk. Ennek ellenére tovább kell erősíteni az egységek biztonsági helyzetét, úgy is, hogy korszerűbb és hatékonyabb riasztó berendezések kerüljenek felszerelésre. — Milyen mértékűek a vásárlói lopások, eltulajdonítások? — Sajnos, ezek száma és a kárérték is egyaránt növekedett. A tettenérés során felderített üzleti lopások száma ez évben az I—III. negyedévben 76 volt, a kárérték 26 000 forint. Az előző év hasonló időszakában 48 eset volt és a kárérték 17 000 forint volt. Szomorú, hogy az elkövetők több mint fele fiatalkorú. — Ezen a területen milyen intézkedést lát fontosnak? — A vásárlói eltulajdonítások csökkentésére, illetve megakadályozása érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani az áruk elhelyezésére, a figyelő szolgálat jó megszervezésére. Ebben nagyobb egységeinknek segítenek rendészeink is. Szeretném még elmondani, hogy a választott vezetőség tagjai, s itt elsősorban a helyi szerveknél működő bizottságokra gondolok, jelentős számú ellenőrzést végeznek, és sok hasznos javaslattal élnek a szövetkezeti vagyonvédelemmel kapcsolatban. P. A.