Gyöngyszöv, 1991 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

2 Hol az igazság? Úgy tartja a közmondás, hogy három a magyar igazság , meg egy a ráadás. Én is így gondoltam és tollat ragadtam. Ráadásként. Hogy három kérdés után én tegyem a címbeli negyediket. Persze azoknak, akik megválaszolhatják. (A korábbi három kérdés múlt év november-decemberi lapszámunk címoldalán volt olvasható.) Ki a felelős? Ma én is! A jelenért és a jövőért vagyok felelős. Már csak azért is, mert most én is írok — valamiféle hitvallásból. És te is az vagy, aki itt élsz és dolgozol. Felelős önma­gadért, családodért, mindannyiunkért, az országért is. És felelős az is, aki „csak” a jövőbe vezető utat igyekszik meg­mutatni felelősségének teljes tudatában. Felelős az „írástudó”, a „tollforgató” ember aki, az „út­mutató” mellett, mögött vagy éppen ellenfeleként áll sorban. És felelős az, aki a szabad vélemény-nyilvánítás helyze­tében — mivel jövőképe nincs — a jövő kilátástalanságát sugallja, miközben tudja, hogy sötétebb (elmúlt) korban „világosabban” látott. Hol a boldogság? Egyszer ott, hogy őt túlhaladta a történelem. Elfáradt. Pihennie kellene, jól fűtött meleg szobában... Apropó! Hol a boldogság mostanában? Jól fűtött meleg szobában. Ezt már olvastam valahol. Talán egy „idézet”? Nem az, csak egy hallatlan merészség, mert pontatlan. Legnagyobb költőnk és jelképünk verséből való lenne, és helyesen így hangzik: „Hol a boldogság mostanában? Barát­ságos meleg szobában.” (Petőfi: Téli világ c. verse, 1845. február). Hol a boldogság? Nekem talán az is boldogság, hogy „Megölte valaki magát” (az idézett vers első sora). És nem minket és reményeinket ölte meg, mert csak az erőtlenek halnak meg. De helyükbe mi lépünk, akik tudjuk, hogy a hisztérikusan színjátszó (színt játszó) színjátékot legyűrjük. Mi, akik nem azt mondjuk mindennap, hogy elveszünk — mert akkor tényleg el fogunk veszni. Mi, akik nem (vörös) bort iszunk és vizet prédikálunk (mert az már megpimpósodott). Mi, akik a színek világából a megnyugtató zöldet válasz­tottuk. És azok is, akik közéleti felelősségtudattal bírnak! Talán majd úgy, akkor és ott lesz a boldogság! Tarts velünk! Ügy legyen. Bányai Gábor Tisztelt Bányai Gábor Úr! Lelkes sorait nagy figye­lemmel olvastam. Kénytelen vagyok azokra válaszolni, mi­­vel eléggé félre nem érthető módon támadta a személye­met. Türelmetlenségét azon­ban nem értem, mert mai társadalmi rendünkben a vé­lemény-nyilvánítás szabad­ságát senki sem vonhatja kétségbe. Kár, hogy írásaimat nem olvassa figyelmesen. Azok­­ban ugyanis éppen úgy ben­nük van a jövőbe vetett hit, mint ahogyan azt ön han­goztatja és követeli tőlem. H­a­ nem bíznék abban, hogy „megbűnhődte már e nép ...”, akkor csakugyan letettem volna már a tollat. Csak... ! Én már megtanul­tam, hogy a vakhit semmit sem ér. A tényeket kell előbb alaposan megvizsgálni, hogy a célhoz vezető utat megta­lálhassuk. Feltételezhetően ön nem egy kis tanácsi lakásban per­geti napjait havi 6—8 ezer forintos bérből, mint annyi millióan nálunk manapság. Ezért ítélhet ilyen könnye­dén. Ezért nem tudja átérez­ni a milliók helyzetét és el­keseredettségét. Ezért és fel­tételezhető pártállása miatt utasít vissza minden olyan véleményt, amely nem rímel az önére. Még valamit. Lehet, hogy ön nem emlékszik rá, de volt olyan időszak nálunk is, amikor a kincstári optimiz­mus kötelező volt. Aki pedig ettől eltért, annak nemcsak az egzisztenciája, hanem a léte is kockán forgott. Ezt a gyakorlatot akarja ön is? Írásában ugyanis félreérthe­tetlenül ez olvasható. De ké­rem ... ! Ugye megbocsátja nekem, hogy még élek? Végül: a Gyöngyszöv az üzemi újság. Ezért pártérde­ket nem szolgálhat. Erre tör­vény van. Személyeskedő sorait csak azért közöljük, mert a fele­lős szerkesztőt támadta meg azokkal. De az ilyesfajta „vitákat” nem vállaljuk. Nem vállalhatjuk. Minden más jellegű cikkeit örömmel várjuk. A szerkesztő — Fé...­nyt! Világossá... got! ! ! — Jól látok, csak ennyi? — Na ne, ez nem igaz... — Én megmondom neki, meg én! — Hát ki vagyok én? — Tényleg. Ki vagyok!? — Teljesen ... — Akkor mit akarok, mit keresek? — Keveset... — És ha neki van igaza? Jobban átlát dolgokat — Hát... jól lát? — A-á-á képzelődöm!? T­épelődés — A fenébe, mégis csak csalódtam! — Azt lehet! Rákérdezni...!? — Nem Vágó István műsora. — Másnak miért más? — Nincs más! Csak én! — Én !! Én ! ? É-é-é-n ... ? — Ja, hogy az kevés? — Ez van, és még valami. 1991. — Na és akkor mi van? — MUNKANÉLKÜLISÉG!? — Ez nem válasz. —... dehogy nem! — sá — GYÖNGYSZÖV A történelem részese Az általános fogyasztási szövetkezetek fennállásuk 45-ik évfordulójához érkez­tek. Gyöngyös városban 1945. november 28-án alakult meg 16 személy részvételével a szövetkezet, akkor földműves szövetkezet elnevezéssel. A környező községekben is kö­zel azonos időben jöttek lét­re igen mostoha körülmények között a szövetkezetek. Fő célkitűzés az újonnan földhöz juttatottak termelési és értékesítési tevékenységé­nek a megsegítése volt. Az alapítási időszak és az azt követő évek eredményeiről, gondjairól beszélgettünk Vi­son­tai Jánossal, aki alapító tag és a gyöngyösi intéző bi­zottság tagja hosszú évek óta. Részese az elmúlt időszak szövetkezeti történéseinek. Kérem, hogy emlékezzék vissza az indulásra. — Mióta tagja a szövetke­zetnek? — Gyöngyös városban, mint az ország más telepü­lésein, az újonnan földhöz juttatottak alakították meg a földműves szövetkezetet — kezdi visszaemlékezését Vi­­sontai János. — Én az elsők között léptem be a szövetke­zetbe. A tagkönyvem száma 21-es volt. — Mivel járultak hozzá ak­kor a szövetkezeti tevékeny­ség megalapozásához? — Mivel 1945 végén már nagy volt az infláció, ezért úgy határozott a tagság, hogy minden belépő tag 20 liter borral járuljon hozzá a szö­vetkezeti tőke alapításához, de volt olyan tag is, aki ku­koricával járult hozzá az in­duláshoz. Amikor 1946-ban bevezették az új forintot, ak­kor már 20 forint volt a rész­jegy befizetés. — Mi volt az indulásnál a fő tevékenység? — A legtöbb feladat volt a felvásárlás. A jelenlegi piac­téren is volt átvétel, majd ké­sőbb további két helyen nyílt felvásárló telep. — Én úgy eelékszem, hogy itt, a szövetkezet jelenlegi Fő téri irodahelységének az udvarán is volt valamilyen felvásárlási tevékenység. Emlékszik erre? — Igen, itt szőlő és bor át­vétele volt. Az udvaron nagy betontartályok voltak. Itt tör­tént az átvett szőlő feldol­gozása és a bor tárolása az értékesítésig. Ezzel is segí­tette a szövetkezet az újon­nan földhöz juttatottakat. — Volt-e kiskereskedelmi tevékenysége a szövetkezet­nek? — Kismértékű volt. Az áru­ellátás kezdetben csak két­­három kis, perrifériás bolton keresztül történt. A kereske­delmi áruellátás hosszú ideig háttérbe szorult a városban a szövetkezet részéről az ál­lami kereskedelemhez viszo­nyítva. — Ismereteim szerint a szövetkezet az egyesülések után erősödött meg. Hogy emlékszik vissza erre az idő­re? — Több szövetkezet is csatlakozott Gyöngyöshöz 1953 után, Gyöngyöstarján, Gyöngyösoroszi, Gyöngyös­­solymos, Gyöngyöshalász, majd Nagyréde. Később Aba­­sár, Márkáz és Vécs. Amikor 1967 -ben a gyöngyöspatai körzettel egyesültünk, levált tőlünk Abasár, Márkáz­­ és Vécs, majd 1977-ben csatla­kozott a vámosgyörki körzet és ezzel alakult ki a jelenlegi működési terület. — Úgy tudom, hogy a vá­rosi hálózat fejlesztése 1968 után indult meg erőteljeseb­ben. Jól emlékszem? — Valóban innen indult egy jelentősebb fejlődés. Megszűnt a területi elhatá­rolás és rövidesen megépült a Gyöngyszev Áruház, majd az Április 4. úti ABC, a Kos­suth utcai és Kont bíró utcai ABC áruházak. 1976-ban megnyílt az Avar Szálló. Ezek már jelentős forgalom­­növekedést eredményeztek.­­ Ipari tevékenység ke­retében szeszfőzdét üzemel­tettek már az indulás idősza­kától, később betonoszlopok gyártásával is kísérleteztek, de nagyobb ütemű ipari ter­melés csak a 70-es években indult. Hogy emlékszik vis­­­sza erre? — Úgy emlékszem, hogy először 1973-ban indult a Pattinka termelése, majd megindult a létrehozott hús­üzemben is a termelés. Jelen­tőségét növeli, hogy mindkét üzemben élelmiszertermelés kezdődött. A Pattinka Üzem a későbbi fejlesztésével szép nyereséget hozott, s ezzel na­gyobb ütemű hálózat-fejlesz­tésre kerülhetet sor a város­ban és a működési területen. Sorra épültek az ABC áru­házak és a melegkonyhás vendéglátóipari egységek. Ez­zel javult az ellátás techni­kai feltétele, kulturáltsága. • Folyamatban van a szö­vetkezetnél a saját vagyon­a 50 százalékának a nevesítése, törvényi megfogalmazás szerint üzletrész juttatás a tagság részére. Pontosabban ennek az előkészítése. Az er­ről készült tervezetet tudo­másom szerint megtárgyal­ták a különböző területek, így a gyöngyösi intéző bizott­ság is. Mint a bizottság egyik tagjának, vagy mint alapító tagnak mi a véleménye a részjegy­juttatásról? — Személyes véleményem, hogy minden tag, aki 1988. december 31. előtt lépett be a szövetkezetbe tagnak és leg­alább egy üzletrészt befize­tett, az egységesen tízezer forintról kapjon üzletrészt a tervezet szerint. Azzal egyetértek, hogy a szövetke­­s­zetnél munkaviszonyban töl­tött idő után a tag többet kapjon. Ezzel értett egyet a bizottság is, mivel az induló tőke egy része a tagok által befizetett részjegy, de a va­gyon­növekményben az al­kalmazottak munkája is ben­ne van. Végül ha már egy ilyen lehetőség adódott, sze­retném elmondani, hogy még mindig sok szövetkezeti tag­nak fáj a szeszfőzde eladása. Megértjük, hogy ráfizetéses volt, de megfelelt volna egy kisebb méretű üzem is, me­lyet kevesebb költséggel le­hetett volna üzemeltetni. Az állami gazdaság vette meg, de talán már az is túladott rajta. Tudomásom szerint je­lenleg sem üzemel és ezt a tagok nehezményezik. — Köszönöm a beszélge­tést. Pazinszky Alajos Visontai János (Fotó: Vidók Róbert) A nyugdíjasoknak Értesítjük a Gyöngyszöv Áfész nyugdíjasait, hogy szö­vetkezetünk Nyugdíjas Klub­ja 1991. évben is megrendezi a szokásos országnéző, szín­házlátogató autóbuszos tó­rándulásait, valamint a helyi gulyásparti, batyusbál ös­­­szejöveteleit, melyekre szere­tettel várjuk kedves nyug­díjastársainkat. Érdeklődni és jelentkezni lehet minden csütörtökön délután 15—19 óráig a nagytanácsteremben lévő klubhelyiségünkben. Viszontlátásra! Nyugdíjas Klub vezetősége Hol tanulják meg? Van egy rézműves részle­günk.. Jó szakemberek dol­goznak ott. Olyan dolgokat tudnak készíteni, amiket máshol ebben a kis ország­ban nem igen csinálnak meg. Az ott serénykedők nincse­nek sokan, de még mindig akarnak a fiatalok közül is ide jönni. Szeretnék megta­ tanulni a mesterséget. De ilyen képzés nincs hazánkban. Hogy miért nincs? A hivatalos helyeken azt mondják, nincs rá igény, ők már csak jobban­ tudják, nem? , —ol— Art Forgácsné Várhelyi Enikő, a 91. számú ABC áruházunk dolgozója, 1990. november 25-én első gyermekeként Dániel nevű fiúgyermeknek, Sándor Ferencné, született Kanyó Krisztina, a Gyöngy­­ fakönyvi szöv Áruház dolgozója, 1990. november 15-én második gyermekeként Márk nevű fiúgyermeknek adott életet. Új kismamáinknak szere­tettel gratulálunk és jó egész­séget kívánunk. rek Házasságkötése alkalmából szeretettel gratulálunk: Nagy Ervinné, született Je­szenszky Melindának, a 184. számú ABC dolgozójának. Gál Magdolna 1991. január Nem vagyunk egyformák Asszonytársak, figyelem, most jön a mi karácsonyunk januárban. Én mondom, jobb mint az eredeti. Mindenki panaszkodhat, „dicsekedhet” vagy éppen szerényen hall­gathat arról, hogy „vészel­te” át az ünnepeket. Valljuk meg őszintén, mi, nők nem tartozunk a kevés beszédű emberek közé — tisztelet a kivételnek —, szó szót követ, és már a témánál vagyunk. Természetesen nem vagyunk egyformák, így sokféle házi­asszonyról beszélhetünk. Kezdjük rögtön a házias­­­szonyok gyöngyével, ő az, aki mindent megtervez előre, semmit sem bíz a véletlenre. Na és, hogy minden klappol­jon, természetesen ehhez a megfelelő anyagiakkal is ren­delkezik. Az ünnepi asztal­nál elköltött vacsora meghitt hangulatát, a megtervezett koreográfiát csak a haszon­talan gyermek ronthatja el. Bizony, nem jó szögben tart­ja a könyökét az evésnél. Na és az az áldott jó ember, aki­nek éppen most csúszott fél­re a csokor­nyakkendője. Aki azt gondolja, hogy ezt még nem lehet fokozni, az téved, mert, ugye, van az úgynevezett mártír típusú háziasszony, ő az, aki ugyan mindent megcsinál, csak va­lahogy ez neki nem természe­tes. Szereti emlékezetessé tenni tetteit, ezért a finom ebéd mellé tálalja a körítést is, hogy „bizony, ő már men­­nyit dolgozott”, így már a sa­vanyúság is adva van. Na és a sornak még nincs vége, mert, ugye, még nem esett szó az úgynevezett nem - törődöm háziasszonyokról. Akiknek minden mindegy, mondván „a krumpli holnap is annyiba kerül”. Csak egyet felejtett el, hogy ez már rég nem igaz. A teljesség kedvéért arról a háziasszonyról is szólni kell, a­kit a férjek és a gyermekek szeretnének. Hát, kérem, ilyen nincs. Ugyanis a férjek mindig friss, üde feleséget, a gyerekek aranyos, mindig vi­dám anyukát szeretnének. Az, hogy éppen még házi­asszony is legyen mindezek mellett, azt teljesen észrevét­lenül kell csinálnia. Akinek ez sikerül, gratulálok! Valami gond van? Nem szóltam a valóságról? Mi­lyennek kell lennie az 1991. év asszonyának? Hát nézzük csak, okvetlenül beosztóbb­­nak, már ha lesz miből. Aztán kiderül róla, hogy varázsolni is tud. A semmi­ből is főtt ételt tesz az asz­talra. Kiderül még az is, hogy ez a nagy infláció az asszo­nyokra készségfejlesztő ha­tással van. Kézügyességük határtalan. Nincs az a lyu­kas zokni, amit ne lehetne megstoppolni. Nincs az a szakadt ruha, amiből ne le­hetne varrni valamit. A gyerekek sem szenved­nek hiányt, hiszen anyuból 1991-ben nagy mesemondó lesz. Elmeséli majd, miért kerül olyan ritkán hús az asz­talra. Miért van mostanában olyan hideg, és miért nem lehet megvenni ezt meg azt? Aztán azt is elmeséli, hogy anyu és apu tulajdonképpen szeretik egymást, és amióta apunak nincs munkahelye, a veszekedés csak egyszerű ár­verés ahol kalapács alá kerül minden. Mint pszichológus is megállja majd a helyét. Hi­szen a munkanélküli férjbe is lelket kell önteni valaki­nek. Biztatni kell, majd csak lesz valahogy. A varázslatos átváltozás megkoronázása, hogy még színészként sem utolsó, hisz mindenhez tökéletesen jó ké­pet kell vágni, mert nem kell azt mindenkinek látni, hogy ez az átváltozás egy kénysze­rű átváltozás, tökéletes kín­­szenvedés. Félre tréfa, félre irónia! Tisztelt asszonytár­sak, nem lesz könnyű dol­gunk 1991ben. De fel a fejjel. „Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál”. —ág—

Next