Gyöngyszöv, 1991 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
2 Hol az igazság? Úgy tartja a közmondás, hogy három a magyar igazság , meg egy a ráadás. Én is így gondoltam és tollat ragadtam. Ráadásként. Hogy három kérdés után én tegyem a címbeli negyediket. Persze azoknak, akik megválaszolhatják. (A korábbi három kérdés múlt év november-decemberi lapszámunk címoldalán volt olvasható.) Ki a felelős? Ma én is! A jelenért és a jövőért vagyok felelős. Már csak azért is, mert most én is írok — valamiféle hitvallásból. És te is az vagy, aki itt élsz és dolgozol. Felelős önmagadért, családodért, mindannyiunkért, az országért is. És felelős az is, aki „csak” a jövőbe vezető utat igyekszik megmutatni felelősségének teljes tudatában. Felelős az „írástudó”, a „tollforgató” ember aki, az „útmutató” mellett, mögött vagy éppen ellenfeleként áll sorban. És felelős az, aki a szabad vélemény-nyilvánítás helyzetében — mivel jövőképe nincs — a jövő kilátástalanságát sugallja, miközben tudja, hogy sötétebb (elmúlt) korban „világosabban” látott. Hol a boldogság? Egyszer ott, hogy őt túlhaladta a történelem. Elfáradt. Pihennie kellene, jól fűtött meleg szobában... Apropó! Hol a boldogság mostanában? Jól fűtött meleg szobában. Ezt már olvastam valahol. Talán egy „idézet”? Nem az, csak egy hallatlan merészség, mert pontatlan. Legnagyobb költőnk és jelképünk verséből való lenne, és helyesen így hangzik: „Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.” (Petőfi: Téli világ c. verse, 1845. február). Hol a boldogság? Nekem talán az is boldogság, hogy „Megölte valaki magát” (az idézett vers első sora). És nem minket és reményeinket ölte meg, mert csak az erőtlenek halnak meg. De helyükbe mi lépünk, akik tudjuk, hogy a hisztérikusan színjátszó (színt játszó) színjátékot legyűrjük. Mi, akik nem azt mondjuk mindennap, hogy elveszünk — mert akkor tényleg el fogunk veszni. Mi, akik nem (vörös) bort iszunk és vizet prédikálunk (mert az már megpimpósodott). Mi, akik a színek világából a megnyugtató zöldet választottuk. És azok is, akik közéleti felelősségtudattal bírnak! Talán majd úgy, akkor és ott lesz a boldogság! Tarts velünk! Ügy legyen. Bányai Gábor Tisztelt Bányai Gábor Úr! Lelkes sorait nagy figyelemmel olvastam. Kénytelen vagyok azokra válaszolni, mivel eléggé félre nem érthető módon támadta a személyemet. Türelmetlenségét azonban nem értem, mert mai társadalmi rendünkben a vélemény-nyilvánítás szabadságát senki sem vonhatja kétségbe. Kár, hogy írásaimat nem olvassa figyelmesen. Azokban ugyanis éppen úgy bennük van a jövőbe vetett hit, mint ahogyan azt ön hangoztatja és követeli tőlem. Ha nem bíznék abban, hogy „megbűnhődte már e nép ...”, akkor csakugyan letettem volna már a tollat. Csak... ! Én már megtanultam, hogy a vakhit semmit sem ér. A tényeket kell előbb alaposan megvizsgálni, hogy a célhoz vezető utat megtalálhassuk. Feltételezhetően ön nem egy kis tanácsi lakásban pergeti napjait havi 6—8 ezer forintos bérből, mint annyi millióan nálunk manapság. Ezért ítélhet ilyen könnyedén. Ezért nem tudja átérezni a milliók helyzetét és elkeseredettségét. Ezért és feltételezhető pártállása miatt utasít vissza minden olyan véleményt, amely nem rímel az önére. Még valamit. Lehet, hogy ön nem emlékszik rá, de volt olyan időszak nálunk is, amikor a kincstári optimizmus kötelező volt. Aki pedig ettől eltért, annak nemcsak az egzisztenciája, hanem a léte is kockán forgott. Ezt a gyakorlatot akarja ön is? Írásában ugyanis félreérthetetlenül ez olvasható. De kérem ... ! Ugye megbocsátja nekem, hogy még élek? Végül: a Gyöngyszöv az üzemi újság. Ezért pártérdeket nem szolgálhat. Erre törvény van. Személyeskedő sorait csak azért közöljük, mert a felelős szerkesztőt támadta meg azokkal. De az ilyesfajta „vitákat” nem vállaljuk. Nem vállalhatjuk. Minden más jellegű cikkeit örömmel várjuk. A szerkesztő — Fé...nyt! Világossá... got! ! ! — Jól látok, csak ennyi? — Na ne, ez nem igaz... — Én megmondom neki, meg én! — Hát ki vagyok én? — Tényleg. Ki vagyok!? — Teljesen ... — Akkor mit akarok, mit keresek? — Keveset... — És ha neki van igaza? Jobban átlát dolgokat — Hát... jól lát? — A-á-á képzelődöm!? Tépelődés — A fenébe, mégis csak csalódtam! — Azt lehet! Rákérdezni...!? — Nem Vágó István műsora. — Másnak miért más? — Nincs más! Csak én! — Én !! Én ! ? É-é-é-n ... ? — Ja, hogy az kevés? — Ez van, és még valami. 1991. — Na és akkor mi van? — MUNKANÉLKÜLISÉG!? — Ez nem válasz. —... dehogy nem! — sá — GYÖNGYSZÖV A történelem részese Az általános fogyasztási szövetkezetek fennállásuk 45-ik évfordulójához érkeztek. Gyöngyös városban 1945. november 28-án alakult meg 16 személy részvételével a szövetkezet, akkor földműves szövetkezet elnevezéssel. A környező községekben is közel azonos időben jöttek létre igen mostoha körülmények között a szövetkezetek. Fő célkitűzés az újonnan földhöz juttatottak termelési és értékesítési tevékenységének a megsegítése volt. Az alapítási időszak és az azt követő évek eredményeiről, gondjairól beszélgettünk Visontai Jánossal, aki alapító tag és a gyöngyösi intéző bizottság tagja hosszú évek óta. Részese az elmúlt időszak szövetkezeti történéseinek. Kérem, hogy emlékezzék vissza az indulásra. — Mióta tagja a szövetkezetnek? — Gyöngyös városban, mint az ország más településein, az újonnan földhöz juttatottak alakították meg a földműves szövetkezetet — kezdi visszaemlékezését Visontai János. — Én az elsők között léptem be a szövetkezetbe. A tagkönyvem száma 21-es volt. — Mivel járultak hozzá akkor a szövetkezeti tevékenység megalapozásához? — Mivel 1945 végén már nagy volt az infláció, ezért úgy határozott a tagság, hogy minden belépő tag 20 liter borral járuljon hozzá a szövetkezeti tőke alapításához, de volt olyan tag is, aki kukoricával járult hozzá az induláshoz. Amikor 1946-ban bevezették az új forintot, akkor már 20 forint volt a részjegy befizetés. — Mi volt az indulásnál a fő tevékenység? — A legtöbb feladat volt a felvásárlás. A jelenlegi piactéren is volt átvétel, majd később további két helyen nyílt felvásárló telep. — Én úgy eelékszem, hogy itt, a szövetkezet jelenlegi Fő téri irodahelységének az udvarán is volt valamilyen felvásárlási tevékenység. Emlékszik erre? — Igen, itt szőlő és bor átvétele volt. Az udvaron nagy betontartályok voltak. Itt történt az átvett szőlő feldolgozása és a bor tárolása az értékesítésig. Ezzel is segítette a szövetkezet az újonnan földhöz juttatottakat. — Volt-e kiskereskedelmi tevékenysége a szövetkezetnek? — Kismértékű volt. Az áruellátás kezdetben csak kéthárom kis, perrifériás bolton keresztül történt. A kereskedelmi áruellátás hosszú ideig háttérbe szorult a városban a szövetkezet részéről az állami kereskedelemhez viszonyítva. — Ismereteim szerint a szövetkezet az egyesülések után erősödött meg. Hogy emlékszik vissza erre az időre? — Több szövetkezet is csatlakozott Gyöngyöshöz 1953 után, Gyöngyöstarján, Gyöngyösoroszi, Gyöngyössolymos, Gyöngyöshalász, majd Nagyréde. Később Abasár, Márkáz és Vécs. Amikor 1967 -ben a gyöngyöspatai körzettel egyesültünk, levált tőlünk Abasár, Márkáz és Vécs, majd 1977-ben csatlakozott a vámosgyörki körzet és ezzel alakult ki a jelenlegi működési terület. — Úgy tudom, hogy a városi hálózat fejlesztése 1968 után indult meg erőteljesebben. Jól emlékszem? — Valóban innen indult egy jelentősebb fejlődés. Megszűnt a területi elhatárolás és rövidesen megépült a Gyöngyszev Áruház, majd az Április 4. úti ABC, a Kossuth utcai és Kont bíró utcai ABC áruházak. 1976-ban megnyílt az Avar Szálló. Ezek már jelentős forgalomnövekedést eredményeztek. Ipari tevékenység keretében szeszfőzdét üzemeltettek már az indulás időszakától, később betonoszlopok gyártásával is kísérleteztek, de nagyobb ütemű ipari termelés csak a 70-es években indult. Hogy emlékszik vissza erre? — Úgy emlékszem, hogy először 1973-ban indult a Pattinka termelése, majd megindult a létrehozott húsüzemben is a termelés. Jelentőségét növeli, hogy mindkét üzemben élelmiszertermelés kezdődött. A Pattinka Üzem a későbbi fejlesztésével szép nyereséget hozott, s ezzel nagyobb ütemű hálózat-fejlesztésre kerülhetet sor a városban és a működési területen. Sorra épültek az ABC áruházak és a melegkonyhás vendéglátóipari egységek. Ezzel javult az ellátás technikai feltétele, kulturáltsága. • Folyamatban van a szövetkezetnél a saját vagyona 50 százalékának a nevesítése, törvényi megfogalmazás szerint üzletrész juttatás a tagság részére. Pontosabban ennek az előkészítése. Az erről készült tervezetet tudomásom szerint megtárgyalták a különböző területek, így a gyöngyösi intéző bizottság is. Mint a bizottság egyik tagjának, vagy mint alapító tagnak mi a véleménye a részjegyjuttatásról? — Személyes véleményem, hogy minden tag, aki 1988. december 31. előtt lépett be a szövetkezetbe tagnak és legalább egy üzletrészt befizetett, az egységesen tízezer forintról kapjon üzletrészt a tervezet szerint. Azzal egyetértek, hogy a szövetkeszetnél munkaviszonyban töltött idő után a tag többet kapjon. Ezzel értett egyet a bizottság is, mivel az induló tőke egy része a tagok által befizetett részjegy, de a vagyonnövekményben az alkalmazottak munkája is benne van. Végül ha már egy ilyen lehetőség adódott, szeretném elmondani, hogy még mindig sok szövetkezeti tagnak fáj a szeszfőzde eladása. Megértjük, hogy ráfizetéses volt, de megfelelt volna egy kisebb méretű üzem is, melyet kevesebb költséggel lehetett volna üzemeltetni. Az állami gazdaság vette meg, de talán már az is túladott rajta. Tudomásom szerint jelenleg sem üzemel és ezt a tagok nehezményezik. — Köszönöm a beszélgetést. Pazinszky Alajos Visontai János (Fotó: Vidók Róbert) A nyugdíjasoknak Értesítjük a Gyöngyszöv Áfész nyugdíjasait, hogy szövetkezetünk Nyugdíjas Klubja 1991. évben is megrendezi a szokásos országnéző, színházlátogató autóbuszos tórándulásait, valamint a helyi gulyásparti, batyusbál összejöveteleit, melyekre szeretettel várjuk kedves nyugdíjastársainkat. Érdeklődni és jelentkezni lehet minden csütörtökön délután 15—19 óráig a nagytanácsteremben lévő klubhelyiségünkben. Viszontlátásra! Nyugdíjas Klub vezetősége Hol tanulják meg? Van egy rézműves részlegünk.. Jó szakemberek dolgoznak ott. Olyan dolgokat tudnak készíteni, amiket máshol ebben a kis országban nem igen csinálnak meg. Az ott serénykedők nincsenek sokan, de még mindig akarnak a fiatalok közül is ide jönni. Szeretnék megta tanulni a mesterséget. De ilyen képzés nincs hazánkban. Hogy miért nincs? A hivatalos helyeken azt mondják, nincs rá igény, ők már csak jobban tudják, nem? , —ol— Art Forgácsné Várhelyi Enikő, a 91. számú ABC áruházunk dolgozója, 1990. november 25-én első gyermekeként Dániel nevű fiúgyermeknek, Sándor Ferencné, született Kanyó Krisztina, a Gyöngy fakönyvi szöv Áruház dolgozója, 1990. november 15-én második gyermekeként Márk nevű fiúgyermeknek adott életet. Új kismamáinknak szeretettel gratulálunk és jó egészséget kívánunk. rek Házasságkötése alkalmából szeretettel gratulálunk: Nagy Ervinné, született Jeszenszky Melindának, a 184. számú ABC dolgozójának. Gál Magdolna 1991. január Nem vagyunk egyformák Asszonytársak, figyelem, most jön a mi karácsonyunk januárban. Én mondom, jobb mint az eredeti. Mindenki panaszkodhat, „dicsekedhet” vagy éppen szerényen hallgathat arról, hogy „vészelte” át az ünnepeket. Valljuk meg őszintén, mi, nők nem tartozunk a kevés beszédű emberek közé — tisztelet a kivételnek —, szó szót követ, és már a témánál vagyunk. Természetesen nem vagyunk egyformák, így sokféle háziasszonyról beszélhetünk. Kezdjük rögtön a háziasszonyok gyöngyével, ő az, aki mindent megtervez előre, semmit sem bíz a véletlenre. Na és, hogy minden klappoljon, természetesen ehhez a megfelelő anyagiakkal is rendelkezik. Az ünnepi asztalnál elköltött vacsora meghitt hangulatát, a megtervezett koreográfiát csak a haszontalan gyermek ronthatja el. Bizony, nem jó szögben tartja a könyökét az evésnél. Na és az az áldott jó ember, akinek éppen most csúszott félre a csokornyakkendője. Aki azt gondolja, hogy ezt még nem lehet fokozni, az téved, mert, ugye, van az úgynevezett mártír típusú háziasszony, ő az, aki ugyan mindent megcsinál, csak valahogy ez neki nem természetes. Szereti emlékezetessé tenni tetteit, ezért a finom ebéd mellé tálalja a körítést is, hogy „bizony, ő már mennyit dolgozott”, így már a savanyúság is adva van. Na és a sornak még nincs vége, mert, ugye, még nem esett szó az úgynevezett nem - törődöm háziasszonyokról. Akiknek minden mindegy, mondván „a krumpli holnap is annyiba kerül”. Csak egyet felejtett el, hogy ez már rég nem igaz. A teljesség kedvéért arról a háziasszonyról is szólni kell, akit a férjek és a gyermekek szeretnének. Hát, kérem, ilyen nincs. Ugyanis a férjek mindig friss, üde feleséget, a gyerekek aranyos, mindig vidám anyukát szeretnének. Az, hogy éppen még háziasszony is legyen mindezek mellett, azt teljesen észrevétlenül kell csinálnia. Akinek ez sikerül, gratulálok! Valami gond van? Nem szóltam a valóságról? Milyennek kell lennie az 1991. év asszonyának? Hát nézzük csak, okvetlenül beosztóbbnak, már ha lesz miből. Aztán kiderül róla, hogy varázsolni is tud. A semmiből is főtt ételt tesz az asztalra. Kiderül még az is, hogy ez a nagy infláció az asszonyokra készségfejlesztő hatással van. Kézügyességük határtalan. Nincs az a lyukas zokni, amit ne lehetne megstoppolni. Nincs az a szakadt ruha, amiből ne lehetne varrni valamit. A gyerekek sem szenvednek hiányt, hiszen anyuból 1991-ben nagy mesemondó lesz. Elmeséli majd, miért kerül olyan ritkán hús az asztalra. Miért van mostanában olyan hideg, és miért nem lehet megvenni ezt meg azt? Aztán azt is elmeséli, hogy anyu és apu tulajdonképpen szeretik egymást, és amióta apunak nincs munkahelye, a veszekedés csak egyszerű árverés ahol kalapács alá kerül minden. Mint pszichológus is megállja majd a helyét. Hiszen a munkanélküli férjbe is lelket kell önteni valakinek. Biztatni kell, majd csak lesz valahogy. A varázslatos átváltozás megkoronázása, hogy még színészként sem utolsó, hisz mindenhez tökéletesen jó képet kell vágni, mert nem kell azt mindenkinek látni, hogy ez az átváltozás egy kényszerű átváltozás, tökéletes kínszenvedés. Félre tréfa, félre irónia! Tisztelt asszonytársak, nem lesz könnyű dolgunk 1991ben. De fel a fejjel. „Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál”. —ág—