Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

Pamutszövőgyári újítók a minisztertanács r ftrí entern, t ős tnlrilmrín vr»Ärril ssrílrí rtmrlvltálární [lég talán soha nem talált ilyen élénk visszhangra egyetlen újítási helet sem, mint a legutóbbi, amelyben a minisztertanács az újítások­ és a találmányokról, valamint azok bevezetésének szabályozásáról árazott. A Győri Pamutszövő és Műbőrgyár dolgozóit már napok­ia foglalkoztatja ez a kérdés. Ebédszünetekben összeülnek és valósá­­s kisgyűlést tartanak, ahol ki-ki elmondja saját véleményét az úji- i rendeletről. Ceglédi László­ ­nek már negyvenhat újítása van. — Nagyon örülünk az új rendé­nek, különösen azok a sorok ra­­dták meg a figyelmemet, amelyek­­ mondják ki, hogy az újítás meg­­lósításában a közreműködőket is almázni kell. Ezek a sorok azt szólják, hogy államunk nemcsak újítókat, hanem azokat a dolgo­kat is megbecsüli, akik nem súj­­tják szabadidejüket, s mindent m­gtesznek azért, hogy egy-egy táj minél előbb megvalósulhas­s. Ennek azt hiszem nemcsak én, nem valamennyi munkatársam ül. Az új rendeletre műszaki és­­ikai dolgozóink azonnal reagál­t. Ezt bizonyítja az is, hogy az múlt napokban megalakítottak­gy újítási kivitelező brigádot, ahol négy lakatos, két esztergályos — köztük én is — és egy marós dol­gozik. A mi feladatunk az, hogy azokat az értékes újításokat, ame­lyeket már elfogadtak, minél előbb elkészítsük és kipróbáljuk. — Ceg­lédi László után Bíró Árpád a következőket mondja: — Ennek a brigádnak igen nagy a jelentősége. Megkönnyíti majd a dolgozók munkáját. Azelőtt? — so­hasem felejtem el — mindig azt mondták: ha azt akarod, hogy újí­tásodat bevezessük, készítsd el ma­gad, próbáld is ki, aztán szólj, ha jó lesz. Ma már ez nem így van. Ha van egy elgondolásom, azonnal pa­pírra vetem, s nem kell egyedül na­pokat eltölteni vele, odaviszem Te­mesi elvtárshoz, ő azonnal intézke­dik és ha elfogadják, néhány óra alatt megcsinálja a brigád... Mersits Antal pedig így vélekedik: — Ha ez a rendelet nem jön, talán sohasem lát napvilágot a mi újításunk. Varga Jánossal együtt már régen, egy évvel ezelőtt elha­tároztuk hogy egy régi selejtes gép­ből, a műbőr készítésénél szüksé­ges szélvágó szerkezetet készítünk. A rajzokat még annak idején be­adtuk, de kivitelezni sajnos nem lehetett, mert nem volt rá időnk. A szakembereknek is mindig más dolguk volt. Igaz, háromszor bele­­kezdtünk, de mire minden ment volna simán, mindig abba kellett hagyni, mert sürgősebb munka jött közbe. Ez pedig nem volt egészsé­ges dolog Ma már jobb a helyzet. Az újítást kivitelező brigád gyorsan és biztosan dolgozik. Egyszerre csak egy újítás megvalósításával foglal­kozik. Ma már a mi újításunk ki­vitelezését is megkezdték és remél­jük, hogy ezt a munkát­­ hamaro­san befejezik. il­d­y kezeü­­dik az ili tanér) •— Anyuka, hányat al­­lunk még? — Meddig, Évike? — Tudod!? ... Az Is­­olábajárásig. Csörtös gyermekajka­­on­­ mostanában egyre erűsödik a kis Évi kér­ése és az anyukáknak nponta kevesebb ujját eszi igénybe a szemlél­etest válasz. Szeptember esején ünnepélyes tan­­únyitóra gyülekeznek a sepp elsősök. Az óvo­­ák megszokott falai ke­ül a rejtelmes iskolába, „nagyok“­ közé vezetik be őket. Megtelnek újra az általános és középis­­kolák. Győr ismét isko­­aváros lesz. A nagy gyárvárosban, ahol 1936- ban csak négy százalék­os munkásgyerek ju­­ott el a gimnáziumba, ahol csak cseppenkint, mutatóba kerültek a kül­városok népéből a többi középiskolába is és csak gyenge erecskékben foly­­togáltak a vágyak elér­hető netovábbjai, a pol­gárik felé, most új ka­puk nyíltak. A régi pol­gári iskolánál magasabb képzettséget adó általá­nos iskolát elvégzi min­den győri gyerek. Az idei tanévben az a cél, hogy a tizennégy évet betöltött túlkorúak is él­jenek a törvényadta le­hetőséggel, ha még nem fejezték be a nyolcadi­kat, ne hagyják abba a tanulást. Könnyű ez an­nál is inkább, mert a dolgozók iskolájába való felvétel korhatárát ti­zenöt évre szállították le. A túlkorosoknak tehát mód nyílik a munka mellett való tanulásra is. Mindenütt megtör­­­tént a tankötelesek pon­tos összeírása. Széles folyamban hömpölyög a munkás és paraszt származású kö­zépiskolai tanulók sere­ge a gimnázium, a taní­tónőképző, a közgazdasá­gi, építőipari, textilipari, gépipari technikumok felé. A révfalui és a Rózsa Ferenc utcai Általános Iskola teljes homlokzati tatarozást kapott több mint 500 ezer forint költ­ségből. De tatarozás, vagy építés folyt a Vá­rosi Tanács majdnem minden oktatási intéz­ményénél. A napközi ott­honok központi konyhá­ját modernizálták. A konyhát csempézték, für­dőt, tussolót építettek hozzá, új, nagy hűtőszek­rényt szereztek be. A szabadhegyi iskolánál kerítést építettek. Ezen­kívül az összes iskolában a tantermeket újrafestet­ték, a folyosókat rendbe­hozták. Mindez körülbe­lül 60 ezer forintba ke­rül. Néhány iskola, nap­közi, új bútorokat is ka­pott. Az ifjúsági és ta­nári könyvtárak számá­ra vásárolt legújabb ki­adású könyvek és az óvodáknak juttatott új meséskönyvek és játé­kok teszik teljessé a ké­pet, amely Győr legfiata­labb tanulóifjúságáról való gondoskodást mu­tatja. És a tankönyvekkel hogy állunk? A szülők többsége már beszerezte a könyveket és a füzeteket az iskolá­soknak. Jó megoldásnak bizonyult már nyáron el­kezdeni az árusítást. Gyorsabbá és egyszerűb­bé vált így a beszerzés. A nagycsaládosok gye­rekei számára az isko­lák meglévő segély­könyvtárai ismét nyolc­ezer forint értékű új se­gélykönyvet kaptak. És hogy látják a tan­évkezdést a nevelők? — Ebben a tanévben már valóban mindenki a helyén van és olyan most már a szervezett­ség, hogy nyugodtan fo­gunk a munkához — mondja Ormosi Zoltán igazgató. Hozzáteszi, hogy a szülők között minden­ki örömmel fogadta az alsó tagozatban ismét be­vezetett kézimunkát. A pedagógusok komoly fi­zetésrendezése, az általá­nos iskolák szertárainak állandó bővítése, a tan­anyagcsökkentés, a taní­tási színvonal további emelését, a hazafias ne­velés elmélyítését és az ideológiai képzés továb­bi javítását is lehetővé és kötelességgé teszi. Az úttörőmozgalom is újabb fejlődés előtt áll. Két iskola teljesen, a többi pedig félig függetlení­tett csapatvezetőket ka­pott. A Bercsényi ligetben már állnak az új, tizen­hat tantermes iskola kül­ső falai. Egy év még és megszűnik a túlzsúfolt­ság Gorkijvárosban és Szigetben. Felépül Győr legmodernebb iskolája, ahol a tizenhat tanterem mellett hatalmas már­ványburkolatú előcsar­nok, 10x20 méteres mo­dern tornaterem fiú és lány öltözőkkel fürdők­kel, hatalmas napközi ott­honnal, szertártermek­kel, nagy fizikai előadó­teremmel, könyvtárszo­bákkal várja majd a dolgozók gyermekeit. Az építőknek is szívügye ez a munkahely, a tervtel­jesítésben másfél hónap­pal előre járnak, így készülődnek min­denfelé iskolákban és is­kolákon kívül, gyerekek és szülők Győrött, az is­kolavárosban az új tan­év megnyitására. A Pé­­terfy úti iskolában már napok óta kész a felirat: „Szeretettel köszöntjük az új elsőosztályosokat!“­­. g■­­- Fellendült a DISZ-élet a Győri Fonodában Pártunk Központi Vezetőségeinek az Ifjúság közötti munka megjavításáról szóló határozatának megjele­nése óta fokozottabb felelősséget érzünk a DISZ-ért Megértettük, hogy a DISZ ügyeivel is úgy kell fog­lalkoznunk, mint a párt ügyeivel. A Központi Vezetőség határozatát vezetőségi ülé­sen megtárgyaltuk. Az értekezleten — melyen részt­­vett a DISZ titkár elvtárs is — meghatároztuk a ten­nivalókat. Hamarosan hozzáláttunk a feladatok vég­rehajtásához. A szakszervezet új könyvekkel bővítette a leány­otthon könyvtárát. Politikailag fejlett munkásellátási felelőst is találtunk, aki felvilágosító munkát fejt ki mind a leány-, mind a legényotthon lakói között. Meggyorsítottuk a röplabdapálya építését is. A pártvezetés megvalósításában nagy szerepük van a DISZ ben dolgozó kommunista fiataloknak Ezért az I. pártalapszervezet az elmúlt heti vezetőségi ülé­sen kijelölte azokat a fiatalokat — Klug Margit és Katona Józsefné elvtársnőt —, akiket átadnak a DISZ-nek. Rövidesen minden pártalapszervezet kö­veti az I. alapszervezet példáját. Tudjuk azt, hogy nem elég csak megbízni a DISZ munkával a kommunista fiatalokat, hanem a továb­biak során is segíteni és ellenőrizni kell a tevékeny­ségüket. Az a tervünk, hogy ezeket a fiatalokat rend­szeresen összehívjuk és közösen megbeszéljük a soron­­lévő tennivalókat. Időközönként pedig a vezetőségi­­üléseken beszámoltatunk egy egy fiatalt a munkájáról. A Központi Vezetőség határozatának megtárgya­lása óta megélénkült üzemünkben a DISZ élet. Az elmúlt hónapokban például a tagdíjfizetés hatvan­hatvanöt százalékos volt. Augusztusban elérték a ki­lencven százalékot. Üzemünk DISZ szervezete évek óta nem élt azzal a megtisztelő jogával, hogy a legjobb fiatalokat tag­­jelöltnek javasolja. Erre a mulasztásra felhívtuk a DISZ vezetőség figyelmét A tagjelölt nevelési tervün­ket is úgy készítettük el, hogy abban jelentős szere­pet kapott DISZ szervezetünk. A júliusi taggyűlésen már a DISZ javasolta a párttagok sorába Árpási Má­riát, egyik legjobb aktíváját. Hiányosság a DISZ szervezet munkájában az, hogy az elmúlt két és fél hónapban nem növekedett ■szám­szerűleg, pedig a több mint 600 fiatal közül még so­kat be lehet és be is kell vonni az ifjúsági szövet­ségbe. A fentieken kívül még számos feladat vár ránk. A következő oktatási év beindításánál fokozottabb segít­séget adunk a DISZ-nek. Feladatául szabtuk meg, hogy minden hónapban tartsanak gyűlést. Arra törek­szünk, hogy minél jobb kapcsolat alakuljon ki a DISZ és a pártalapszervezet vezetői és tagjai között. Se­­gítjük az ifjúsági szervezet legjobb fiataljainak a nép­szerűsítését. Olyan felvilágosító munkát végzünk a párttagok körében, hogy az üzem minden párttagja felelősséget érezzen a DISZ-ért. Pataki Andrásné Győri Fonoda üzemi párttitkára A lét­­tanács „ osztály harca55 Érdekes, de nagyon szégyen­letes dolog történt Téten nem­régen. Egy Szép nevű kulák — akinek viselt dolgai már az egész falu előtt ismeretesek — meg akart szabadulni a földtől, gondolta így lemossa magáról a kulák bélyeget. — De hogyan — töprengett. — Ki kellene adni bérbe. Csak úgy »­suba alatt« kínál­­­gatta is a földjét, ennek is, an­nak is, de a dolgozó parasztok közül nem akadt senki, aki állta volna a »­vásárt«. Minden­kihez nem mehetett el, mert Tét nagy­község. Valamit tenni kellene... Végül merész ötlete támadt. Kicsit veszélyes dolog, de hát­ha sikerül. Akkor pedig meg­éri a kockázatot. Elment a köz­ségi tanácshoz, hogy segítsenek neki, dobolják ki a községben, hogy bérbe akarja adni a föld­jét, bárki bérbe veheti. A ta­nács dolgozói nem voltak elég éberek, nem láttak át a kukik - szitán, szó nélkül elfogadták a kérését. Másnap a hivatalsegéd falun végig dobolta, egyebek közt azt is, hogy a Szép kulák bérbe adja a földjét. Idáig a történet. Ugye, szinte csodálkozni való, hogy igen is megtörténhetett? Meg, mert aludt az éberség a tanácson, s mert egyesek Téten úgy látszik nagyon furcsán értelmezik az osztályharcot. Lehet azonban az is, hogy nem tévedésről van szó. Lehet, hogy akad olyan ember a ta­nács berkeiben is, aki segít a kuláknak abban a törekvésé­ben, hogy kihúzza magát a kö­telezettségek alól, szabotálja a termelést. Sajnálatos ez az eset, de na­gyon jó tanulság. A kulák cél­jainak elérésére nem riad visz­­sza semmiféle eszköztől, s ahol az éberség alszik, a falu veze­tőinek segítségét is megnyeri üzelmeihez. Vándor­zászló-átadás az ország legjobb öntödéjében Mint ismeretes, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár acélöntödéje a második félévben elért jó eredményei alapján elnyerte ,Az ország legjobb öntödéje” címet és az ezzel járó versenyzászlót. Ennek ünne­pélyes átadása tegnap történt meg. Lakatos Albert elvtárs, vállalati igazgató, ismertette az öntöde dolgozóinak a termelésben, a selejt- és az önköltségcsökkentés érdekében elért eredményeit. Hangsúlyozta: külön érdemeik az öntöde dolgozói­nak,­­ hogy nemcsak részfeladatok megoldására törekedtek, hanem az önköltségcsökkentés minden egyes tényezőjére figyelemmel voltak. Fe­lhívta a dolgozókat, hogy a jövőben ne csak átlagban törekedjenek a selejt csökkentésére, hanem az egyes gyártmányokon belül egy-egy munkadarab selejtjét is igyekezzenek le­szorítani. Az öntöde dolgozói nevében G­aborek Lajos elvtárs vette át a ván­­dorzászlót, s ígéretet tett, mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a megtisztelő cím és a vándorzászló továbbra is birtokukban marad­hasson. Ezután került sor a jutalmak kiosztására. Negyvenegy dolgozó részesült összesen hatezer forint pénzjutalomban, s ugyanekkor adták át tíz öntödei dolgozónak a szakma kiváló dolgozója kitüntetést, félha­vi keresetüknek megfelelő összegű pénzjutalommal (I. K.) Ezzel érvelj! A szocialista nagyüzemi szarvasmarhatenyésztés előnyei a kisüzemivel szemben A szocialista nagyüzem a szarvasmarhatenyésztés terén is minden tekintetben előnyben van a kisüzemi tenyésztéssel, állattar­tással szemben. Ezek az előnyök nyilvánvalóan abban domborod­nak ki, hogy az egy állatra eső jö­vedelem a nagyüzemi állatte­nyésztésben lényegesen magasabb, mint a kisüzemben. A nagyüzem­ben a ráfordítás értéke aránylag kisebb, az előállított termékek ér­téke pedig lényegesen magasabb. Megyénkben, különösen az ál­lattenyésztésről híres Rábaközben a termelőszövetkezetek népneve­lői sokszor találkoznak azzal az ellenérvvel a még egyénileg dol­gozó parasztoknál, hogy az állat­tartásból nekik szép jövedelmük van, megelégedettek. Ezek előtt az emberek előtt be kell bizonyítani, hogy a termelőszövetkezetben sokkal nagyobb haszonnal, eredménnyel tudnak foglalkozni a szarvasmarhatenyésztéssel. A nagyüzemben aránylag kevesebb munkaerő szükséges az állatok gondozásához. Az egy állatra fel­használt munkaerő értéke tehát a nagyüzemben lényegesen kisebb terhet jelent az állattenyésztés számára, mint a kisüzemben. Egyéniben 2—3 darab szarvas­­marha gondozása, legeltetése,­ ta­karmányának biztosítása is egy egész embert követel. Termelő­­szövetkezetben egy-egy ember 15—20 darab állatnak is gondját tudja viselni. A szocialista nagyüzem jövedel­mezőbb eljárásokat tud alkalmaz­ni. Így pld. fölözőgép alkalmazá­sával a teljes tej egy részét fölö­zött tejjel lehet pótolni. Ha a szo­kásos 800 liter teljes tej helyett 400 liter teljes és 500 liter fölözött tejet etetünk meg egy borjúval, már a szoptatásnál 779 forint többletbe­vételt biztosíthatunk a gazdaságnak. Itt még azt is fi­gyelembe kell venni, hogy ha ita­tásos borjúnevelést alkalmazunk, még külön jövedelemre is szert tehet a gazdaság. A minőségi termelés terén még nagyobb jelentősége van a nagy­üzemi állattenyésztésnek. A jobb hűtés, okszerűbb tejkezelés és jobb takarmányozás következté­ben a nagyüzem jobb minőségű tejet termel. Ez az értékesítésnél tetemes pénzösszeget jelent. A növendékek, tehenek legeltetése, jártatása, ami egészséges tenyész­állatok felneveléséhez elengedhe­tetlen, nagyüzemben sokkal köny­­nyebb, kevesebb költséggel töké­letesebben valósítható meg. A nagyüzemi állattenyésztés lehető­vé teszi a mesterséges megter­mékenyítés még szélesebb körű al­kalmazását, ami a nagyértékű apaállatok jobb kihasználását biz­tosítja. Ehhez aztán még hozzá kell számolni azt, hogy nagyüzemben sokkal jobban biztosítva van az állatok egészségügye, hiszen ál­landóan orvosi felügyelet alatt vannak. Nem mindegy a szarvas­­marhának, hogy régi, egészségte­len istállóban tartják, vagy szel­­lős, tiszta, korszerű istállóban ne­velik. A nagyüzemben jobban ki lehet használni a legelőző takar­mányt is sokkal jobban lehet biz­­tosítani. A gépi munka lehetővé teszi hogy a termelőszövetkezet másod­növényeket vessen, a gépi kaszá­lás, betakarítás biztosítja azt, hogy jó minőségű, magas tápérté­kű takarmányt kapnak az állatok. A szövetkezetben lehetőség van a silózásra, a takarmányok jobb el­készítésére, az egyedi etetésre, ami mind növeli a szarvasmarha­tenyésztés eredményességét, és természetesen a jövedelmezős­­­­gét

Next