Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Imre t&difTÁP9*i reffsvtrrrorr XII. éTrolj-KEn, Linm. 1856, Január 1, vasárnap. GYŐR - SOPRON MEGYEI ABAJ 60 FILLÉR AZ ADP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA átlépjük az új év küszöbét . Ezen a napon régi idők óta számot vet az ember. Számot vet a múlttal és mindjárt előrenéz: mit várhat a holnaptól? A mi számvetésünk persze nem szűkül le egy esztendő távlatára. Emlékezetünket nem nagyon kell megerőltetni, hogy eszünkbe jussanak azok az új évek, amelyek épp olyan szürkék, reménytelenek voltak, mint a hétköznapok, amelyek utána következtet. ~Uj esztendő? — Csupán csak fejelés...« — írta a költő azokról a szegényemberekről, akiknek legszebb álmait, legjobb szándékait is megsemmisítette a kapitalizmus, a kizsákmányolás. Ha így kezdjük a számvetést, akkor valóban megértjük 1955. történelmét is. Igen, történelmét. Mert megyénk történelmének legszebb lapjaira kerülnek a múlt év első negyedének nagyszerű munkahőstettei. Tízezrek álltak csatasorba a munka frontján a felszabadulási versenyben városon és falun. S még nagyobb lendületet adott az alkotó, építő munkának a Központi Vezetőség márciusi határozata. A márciusi határozatot követő hetek, hónapok megmutatták, hogy a párt joggal bízott a magyar munkásosztály, műszaki értelmiség alkotó képességében. Megyénk üzemei 1955 11 hónapjában befejezett termelési tervüket 104,2 százalékra teljesítették. A tervtúlteljesítés értéke 162 millió forint nyereséget jelentett népgazdaságunknak. 155 millió forint értékű áruval termeltek többet megyénkben az üzemi dolgozók ez év 11 hónapjában, mint az elmúlt év hasonló időszakában. — És az utolsó hónap még szebb eredményekre enged következtetni. — Ezek a tények is azt bizonyítják: a megye munkásai, műszaki dolgozói megértették a márciusi határozat egyik sarkalatos pontját, hogy csak a‘termelékenyebb munkától, a több és olcsóbb áru termelésétől várhatjuk az életszínvonal emelkedését — minden egyéb állítás üres fecsegés, demagógia. A tervek túlteljesítése következtében került több áru a forgalomba, vásárolhattak több élelmiszert és ruházati iparcikket a dolgozók. Lisztből az elmúlt évben 30 százalékkal volt több a fogyasztás, mint 1953-ban. Zsírból és zsiradékféléből 16,2 százalékkal, cukorból 1,3 százalékkal vásároltak többet a dolgozók 1955- ben, mint 1953-ban. A piaci felhozatal tavaly — 1954-hez viszonyítva — 209 százalékkal növekedett. Miért tudtak megyénk dolgozói többet fogyasztani? Azért, mert nemcsak árukészleteink emelkedtek a többtermelés következtében, hanem az átlagkeresetek is: növekedett a dolgozók vásárlóereje. Megyénk üzemei az elmúlt év 11 hónapjában 16 millió forinttal több bért fizettek ki, mint 1954 hasonló időszakában. A vasiparban ezen időszak alatt 4,5 százalékkal, az építőiparban 12,3 százalékkal, az élelmiszeriparban 3,3 százalékkal, a könnyűiparban 4 százalékkal emelkedtek a bérek megyei viszonylatban. Nagy léptekkel haladtunk előre a termelékenység emelkedésében, az önköltség csökkentésében is. 11 hónap alatt 6 százalékkal emelkedett a megye üzemeiben a termelékenység és ebben nehézipari üzemeink jó munkája is benne van. 39 üzemünk túlteljesítette önköltségcsökkentési tervét és 3,8 millió forint terven felüli nyereséget ért el. Ezen felül 16 üzemünk járult hozzá jó anyagtakarékossággal a szocialista felhalmozás növeléséhez. Iparunk fejlődésében éles fordulatot eredményezett a Központi Vezetőség és a minisztertanács levele, amelyet a dolgozók alaposan megismertek és megértettek. Válaszként erre a levélre 3000 olyan munkásjavaslat érkezett a megye üzemeihez, amelyek többségének a megvalósítása viszonylag kis beruházások révén jelentősen előbbre viszi a műszaki fejlesztés ügyét. A mi számvetésünk: őszinte számvetés. Magunkat csapnánk be, ha nem látnánk, hogy megyénk iparában nincs még minden rendben. Vannak olyan üzemeink, amelyek még a menynyiségi tervteljesítésben is elmaradtak. A Mosonmagyaróvári Timföldgyár 2800 tonna timfölddel, fontos alumíniumgyártáshoz szükséges alapanyaggal adósa az országnak. Hogyne lenne ez számottevő, amikor éppen a következő évben akarnak rátérni például a Wilhelm Pieck-gyárban az alumínium alkatrészek kiterjedt alkalmazására?! Vagy beszéljünk arról, hogy mennyire várja a sok és jó minőségű téglát az építőipar? — A Megyei Téglagyári Egyesülés mégsem teljesítette a tervét Márpedig több lakást csak akkor kívánhatunk, ha elegendő téglát ad ezekhez az építőanyagipar. A Központi Vezetőség novemberi határozata újabb útmutatás arra vonatkozóan, hogyan fejleszszék tovább szocialista iparunkat, népgazdaságunk alapját. Csupán a meglévő gépek teljesítőképességének jobb kihasználásában felbecsülhetetlen értékek hevernek. Rajtunk múlik, hogy javuljon a vasipari gépek kapacitásának 45 —50 százalékos, az építőipari gépek teljesítőképességének 30—35 százalékos kihasználása. Ehhez igazán nem kell újabb beruházás, mégis milliókat jelent majd jövő évi számvetésünkben. Idei esztendőnk olyan lesz, amilyenné tesszük. Már a tervév kezdetén számít a párt, a nép az üzemi dolgozók lelkes versenykedvére. Ez év első negyedévében ismét április 4-nek, hazánk felszabadulása évfordulójának méltó megünneplésére tesznek vállalást és dolgoznak annak teljesítéséért munkások és műszakiak. A vállalások, az április 4-i munkaverseny szervezése már a következő napokban elkezdődik. A vállalások alapja a tervismertető értekezleteken már alaposan megbeszélt tervfeladat. Amikor most, az új év küszöbén ismét munkaverseny-felajánlásokat tesznek megyénk dolgozói, ne tévesszék szem elől, hogy sokrétűbbek, bonyolultabbak a feladataink. Nem elég olyan vállalást tenni, amely csupán a terv mennyiségi teljesítésére vonatkozik. A felajánlások szervezésénél, megtételénél az eddiginél jobban figyelembe kell vennünk a termelékenység emelkedését, az önköltség csökkentését, az anyaggal való takarékosságot, a minőséget, tehát azokat a mutatószámokat is, amelyek a gazdaságos termelést jelzik. A műszakiak ne hagyják ki felajánlásukból, hogy mit akarnak tenni a gépek kapacitásának jobb kihasználásáért, a tervszerű gépkarbantartás megvalósításáért, a gyártmányok fejlesztéséért El kell érnünk, hogy csökkenjen minden egyes gyártmánynál — különösen az új gyártmányoknál — a pótidő, s a műszakiak ezen a téren is sokat segíthetnek tanácsaikkal a dolgozóknak a munkaidő jobb kihasználásában. Az idei tervfeladatok, amelyek csaknem minden üzemünkben nagyobbak a tavalyiaknál — a Győri Szerszámgépgyárban egyedül 25 százalékos a termelésemelkedés, még harcosabb, eredményesebb pártmunkát, a dolgozók jogos igényeivel való több törődést kíván az üzemi pártbizottságoktól, a szakszervezetektől, műszakiaktól, gazdasági szakemberektől és keményebb helytállást az egyszerű dolgozóktól. Az idei jobb számvetés eredményei nem hullnak maguktól az ölünkbe. A múlt esztendő másik, egész népgazdaságunk szocialista fejlődésére döntő jelentőségű eseménye volt a Központi Vezetőség júniusi határozata, amely a márciusi párthatározat alapján megszabta a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatait. Pártunk az egész dolgozó nép érdekében, a város és a falu szocialista fejlődésének érdekében szabta meg ezt a kettős, és mégis egységes feladatot Jól tudjuk, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom ügyének is sokat ártottak a jobboldali elhajlók, a megalkuvó nézetek. Ezen a téren is megtorpanás következett be átmenetileg, hiszen az elmaradt kisárutermelő paraszti gazdaságot dicsőíteni — amint azt a jobboldali elhajlók Nagy Imrével az élükön tették — és ugyanakkor a termelőszövetkezeti mozgalmat fejleszteni — nem lehet. A pártnak itt is világos utat kellett mutatnia. Le kellett leplezni mindenekelőtt azt az alapjában káros, helytelen nézetet, hogy az egyéni parasztgazdaság is biztosítja a parasztság fejlődését, valamint a városi dolgozók növekvő szükségleteinek a kielégítését. Az a másfél esztendő, amely alatt a jobboldali elhajlók politikájának befolyása érvényesült, bebizonyította, hogy ez helytelen út. Meglazult az állami, állampolgári fegyelem, rosszul ment a begyűjtés, nem fejlődtek a termelőszövetkezetek, s ennek város és falu egyaránt kárát látta. A júniusi párthatározat után friss vérkeringés kezdődött a falun. Egyre több egyénileg dolgozó parasztcsalád értette meg a párt szavát: nagyobb jövedelmet, a biztonságos, kulturált életet csak a szövetkezetektől várhatja. Tények bizonyították ezt is: a már meglévő és egyre erősödő termelőszövetkezetek kézzelfogható eredményei. Termelőszövetkezeteink, amelyek egyre jobban ki tudják használni a nagyüzemi, gépesített gazdálkodás előnyeit, kalászosokból 1,5 mázsával termeltek többet holdankint átlagosan megyénkben, mint az egyénileg dolgozó parasztok. S amíg az egyéni gazdák cukorrépa földjein holdankint 115 mázsa cukorrépa termett átlagosan, addig a szövetkezeti parasztok 140 mázsa cukorrépát takarítottak be. A többtermésből persze több jövedelem is jutott a tagságnak. 1954-ben 30 forintot ért megyénk szövetkezeteiben átlagosan egy munkaegység — 1955-ben már 36 forint jutott munkaegységenként. Ezek az eredmények győzték meg azt a csaknem 3500 dolgozó parasztcsaládot, amely a múlt esztendőben a nagyüzemi gazdálkodást választotta, önként, saját elhatározásából, elsősorban a termelőszövetkezeti kommunista és pártonkívüli tagok felvilágosító munkája nyomán. Ennél az eredménynél persze nem állhatunk meg, nem is akarunk megállni. Az idén a ma még egyénileg dolgozó parasztok újabb ezreit várják a szövetkezetek. Tárják ki előttük szélesre a kapuikat, hívják őket emberséges szóval, mint barát a barátot. Hiszen a szövetkezet is jól jár, ha új tagokkal erősödik és az egyénileg dolgozó paraszt is megtalálja a számítását a szövetkezetben, ha becsülettel dolgozik. A szektáns magatartás, a befelé fordulás, a szövetkezeti gőg épp olyan káros a mozgalom ügyére, mint a jobboldali elhajlás. Az egyéni gazdák példát keresnek, jó példát a szövetkezetekben. Hamar észreveszik a hibákat, s őszintén szólva, ma még van mit észrevenniök. Jónéhány termelőszövetkezetünkben alacsony még különösen az állattenyésztés színvonala. Főleg a szarvasmarhaállomány számszerű és minőségi fejlesztése terén van még bőven tennivaló. A júniusi párthatározat a már ir meglévő termelőszövetkezetek számára is megmutatja a követendő utat. A 3 százalékos termésemelkedés, a tehénenkénti legalább 2000 kilogrammos tejhozam elérése — hogy csak néhányat említsünk a sok közül — a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését és az egész népgazdaság előrehaladásának ügyét egyaránt szolgálja. S ne feledjük, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését és a mezőgazdasági termelés növelését egyszerre, együtt kel megoldanunk. A megye szántóterületének 60 százalékán egyénileg dolgozó parasztok termelnek. Egyrészt segíteni őket a többtermelésben, másrészt meggyőzni őket a beadási kötelezettség becsületes teljesítéséről, napról-napra rámutatni, hogy a kulákság, a falu kizsákmányoló rétege, a dolgozó parasztok érdekei ellen dolgozik, — ez a feladat elsősorban a gépállomásokra, a tanácsokra, ott is különösen a kommunistákra, a falusi pártszervezetekre, az állami gazdaságok pártszervezeteire vár. Az 1956-os esztendő, a párthatározat eredményes végrehajtása számukra is nagy próbatétel lesz. Az elmúlt év sikerei a városon és falun dolgozó értelmiségiek — orvosok pedagógusok, szakemberek, tudósok, művészek — ezred előtt újra bebizonyította, hogy a párt helyes úton vezeti népünket. A Soproni Egyetem, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia, kutatóintézeteink, újabb és újabb beruházásokkal gazdagodtak, erősödtek S az 1956-os esztendő további nagyszerű lehetőségeket ad az értelmiségnek hogy hűségesen a nép mellett állva, vállvetve a munkásokkal és a dolgozó parasztokkal teljes erejével építse a szocialista hazát. Uj iskolák — mint a győri tizenhat tantermes iskola — kerülnek tető alá. A Megyei Kórházzal szemben járványügyi állomás építését kezdjük meg ebben az évben. S az építés, az alkotás programját, a kultúrotthon hálózat fejlesztésének a programját sorolhatnánk még nagyon hoszszan. Van-e szebb, megtisztelőbb feladat értelmiségi ember számára, mint színes lélekkel segíteni a dolgozó népet az alkotás, a béke programjának megvalósításában? Az új esztendőbe szilárd, egységes párt vezetésével reményteljesen, tele alkotókedvvel, munkakedvvel lép a magyar nép. Minden oka megvan a bizakodásra. A múlt évben nemzetközi tekintélyünk is megnövekedett. A Szovjetunió, amely felszabadította népünket a tőkések és földbirtokosok uralma alól, újabb tanújelét adta annak, hogy őszinte barátsággal segíti a magyar népet a szocialista építőmunkában, következetesen harcolt azért, hogy hazánkat felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Sosszan rakhatnánk még az elmúlt év mérlegére azokat a sikereket, amelyek jogos büszkeséggel tölthetik el népünket ország-világ előtt De ne feledjük egy percre sem, amikor az új év küszöbén új harcba indulunk, újabb alkotásra lendül a karunk: a Szovjetunió a felszabadulás óta, sőt azelőtt is mindig mellettünk volt, ha segítő kézre volt szüksége a magyar népnek. És a párt biztos keze volt az, amely eligazított a gazdasági, politikai és kulturális élet fejlődésének útjain. A párt zászlaja alá sorakozva hajtották végre nagyszerű alkotásainkat kommunisták és pártonkívüliek együtt. Munkásosztályunk eddig is áldozatos harcokban bizonyította be, hogy szövetségesével, a dolgozó parasztsággal az egész dolgozó nép javára gyakorolja a hatalmat. Továbbra is ez az út: a marxi-lenini-sztálini út az, amelyen járva nem tévedünk el idehaza és együtthaladunk a testvéri népi demokráciákkal. Ez a biztosíték arra, hogy az új esztendő valóban sikerekben gazdag lesz. Sikerekben gazdag és esztendőt! Eredményekben gazdag, sikeres munkát és egészséget kíván az üzemek munkásainak, a termelőszövetkezetek tagjainak, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, az értelmiségieknek, a megye minden dolgozójának, a párt, a tömegszervezeti és állami funkcionáriusoknak az új esztendőben a Győr-Sopron Megyei Párt-végrehajtó bizottság Jó egészséget és eredményekben gazdag boldog új évet kívánunk olvasóinknak, megyénk minden dolgozójának.