Állami Tanítóképezde, Győr, 1902
51 A szó teljes értelmében tanulmányi kirándulásnak beillő volt az az emlékezetes fennvázolt utazás, melyet az Alduna vidékének és az ahhoz vezető úton ért nevezetességek megtekintésére rendeztünk és a mely utazás kirándulásról szóló fejezetünkből elsőségével magasan emelkedik ki. Különösen két szempontból volt az az egész kiránduló társaság részére megragadó és felejthetetlen: az egy heti utazásunk alatt egymást érő természeti és művészi szép szemlélése, majd azon rendkívül rokonszenves és meleg fogadtatás szempontjából, melyben utunk egyegy nevezetesebb pontján, a tanintézetek vezetői és tantestületek tagjai részéről részesültünk és amelyet ha képzeletünkben tervbe vehettünk is, de olyan mértékben, mint azt tapasztaltuk, semmi esetre sem. Ezen nevezetes kirándulás történetét híven megvilágosítandó, vissza kell mennem elbeszélésemmel a múlt 1901.1902.-ik tanév adataihoz. A tantestület ugyanis ennek a kirándulásnak eszméjét még a felnevezett tanévben pendítette meg és az ahhoz tartozó legszükségesebb intézkedéseket még ugyanakkor tette meg. Ezek között legfontosabb volt a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisztérium részéről a kirándulás költségeire, illetve szegényebb sorsú növendékeink részére segély kieszközlése. Miniszterünk 1902.-ik évi március 21.-én kelt 17580. számú rendelettel 400 koronát engedélyezett elszámolás kötelezettsége mellett erre a célra. Ebből az összegből a szóban lévő kirándulás alkalmával a legszorgalmasabb és legjobb magaviseletű növendéket részesítettünk támogatásban ; összesen 2600 értékben és pedig kettő közülük teljesen ingyen vehetett részt a kirándulásban ; 3-at 30 koronával, 2-őt pedig 20 koronával segélyeztünk. A tanári testület felügyelő tagjai útiköltségeinek részben való fedezésére 100 K-át fordítottunk ; az Aldunai kirándulásra eszerint 360 K segélylyel rendelkeztünk, miután 40 K-át a testület az 1901—902.-ik tanévben létesített Esztergom—Váci kirándulásra használt volt fel. A 400 K állami segélyről Mohar József, intézeti rendes tanár, a kirándulások anyagi részének vezetője, pontos és rendszeres számadást készített, melyet a nagyméltóságu Minisztérium helyeslőleg vett tudomásul. Eszerint tantestületünk a múlt tanévben szemelte ki tanulmányi kirándulás célpontjául hazánk természeti ritkaságai közül azt a legszebbet, legremekebbet, az őstermészetnek vadregényes helyekben azt a leggazdagabb részét, melynek bámulatánál a fenség legmagasztosabb érzelme tartja fogva szemet, lelket egyaránt. Az Alduna fantasztikusan hömpölygő habjai, égbe nyúló sziklabástyák között, a Kazán-szorosnak tollai valóban le nem irható magasztos fensége, olyan látványok, melyek némává teszik a bámulattól a külföld elhíresztelt vidékeit bejárt utasokat is. Hogyne nézte volna azt elfojtott lélekzettel és csendes áhítattal a mi tisztán magyar, hazájáért lelkesülő utazó társaságunk, a mi fogékonylelkű fiatal növendékcsapatunk ? És vajjon elképzelhető-e, hogy csak egynek is közülük elmosódik valaha lelkében ennek a látványnak emléke ? Kiránduló társaságunk összesen 50 tagból állott, u. m. 36 növendékből, kiket a tantestület tagjai közül Karsay Jolán igazgatónő. V bar