Gyulai Hírlap, 1963. január-június (4. évfolyam, 2-50. szám)
1963-02-19 / 14. szám
1Í83. február M>. 4 Ma igazán szabadon választ a magyar nép Választási gyűlések a megyében tették a választópolgárok. Tömve Vasárnap a megye számos községében választási gyűlést tartottak, melyeken képviselőjelöltjeink szóltak a választópolgárokhoz. volt a mozi előtere, de sokan az utcán várakoztak a szakadó esőben. Klaukó elvtárs az ország, a megye gazdasági és politikai problémája mellett részletesen elemezte a magyarbánhegyesi viszonyokat is. A választói gyűlés nagy érdeklődésére mi sem jellemzőbb, hogy a kitűzött idő előtt korábban meg kellett kezdeni, mert tíz óra előtt már zsúfolásig megtelt a helyiség. A község lakosai a nagygyűlés után sem széledtek szét, még hosszan beszélgettek problémáikról, gondjaikról a megyei pártbizottság első titkárával. Csorváson Darvas József író mintegy háromszáz ember előtt mondott beszédet a mozi helyiségében. A csorvásiak szeretettel fogadták Darvas elvitársat, aki az 1968-as tanácsválasztáskor is az ő bizalmukból lett országgyűlési képviselő. A szónok emlékeztette hallgatóit a felszabadulás előtti kortes-hadjáratokra, amelyek megcsúfolták az akkor oly sokat hangoztatott jogrendet. Ez azonban már a múlté. Ma igazán szabadon és jog szerint választ a magyar nép, s amikor választ, új hazáját védi, s a békét erősíti, amely olyan kritikus helyzetben volt a kubai válság idején. Darvas elvtárs annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy úgy, ahogyan akkor, a szocialista tábor s legfőbb ereje a Szovjetunió képes megvédeni a jövőben is a békét. Nyugaton is megsokszorozódott a béke híveinek serege, hiszen tudják, egy nukleáris háború huszonnégy óra alatt tönkretenné az egész Földet Majd a szövetkezetek életerejéről beszélt. Elmondotta: három hónapig egy tsz-ben volt, s gyakorlatban is látta: a parasztok felemelkedésének ez az egyetlen járható útja. Persze, van még bőven javítanivaló a gazdálkodásban. Jobban ki kell használni a nagyüzem adta lehetőségeket, több gép kell, több szakképzett ember. De az ötéves terv ezt is fokozatosan megoldja Darvas elvtárs szavait nagy tapssal fogadták a gyűlés résztvevői, zömükben tsz-gazdák, akiknek az aszályos év ellenére is magasabb értéket biztosított egy munkaegység a mostani zárszámadáskor, mint azelőtt. Magyarbánhegyesen Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott választói nagygyűlést. A mozihelyiséget zsúfolásig megtöl Mezőhegyes választópolgárai, az állami gazdaság, a tsz-ek, üzemek dolgozói vasárnap délelőtt 10 órára teljesen megtöltötték a községi kultúrotthon széksorait. A választási gyűlést a Hazafias Népfront-bizottság elnöke, Katona József nyitotta meg, majd Korom Mihály vezérőrnagy, a határőrség országos parancsnoka tartott beszédet. Korom vezérőrnagy elvtárs beszédét mindvégig érdeklődéssel hallgatták a megjelentek. Elemezte az elmúlt négy év országépítő munkáját, államigazgatási szerveink tevékenységét, behatóan foglalkozott a nemzetközi helyzet alakulásával, a szocialista tábor politikai és gazdasági tekintélyének gyarapodásával. Utalt hadseregünk erősödésére, hazánk határainak szilárd védelmére, majd az MSZMP VIII. kongresszusának határozataiból adódó feladatokról szólt. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után a három vezérőrnagy elvtárs az elnökség tagjaival, a község párt-, tanácsi, tömegszervezeti vezetőivel meglátogatta a határőrlaktanyát. A vendégek és a vendéglátók találkozója meghitt hangulatiban zajlott le. Orosházán vasárnap, február 17-én délelőtt, az orosházi Petőfi Művelődési Ház színháztermében megjelent közel 400 választópolgár részvételével megtartott választási nagygyűlésen dr. Szénási Géza elvtárs, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze mondott beszédet, amelyben sok fontos társadalmi, politikai kérdést érintett. Felsorakoztatta az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány helyes politikája révén a dolozó népünk helytállásával elért sikereket, méltatta a szocializmus alapjai lerakásának befejezését, mint nagy horderejű történelmi eseményt. Beszélt a bizakodásra, s a még nagyobb szorgalomra serkentő célokról, feladatokról. Részletesen szólt népi demokráciánk szocialista joggyakorlatáról, a törvényesség megszilárdulásáról és a bűncsecselekmények csökkenéséről. Felhívta a figyelmet a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmére — különösen a termelőszövetkezetekben — s az ezzel kapcsolatos felvilágosító, nevelő munkára. Befejezésül hangsúlyozta: amikor majd Orosháza választópolgárai a szavazóurnák elé járulnak, arra kell gondolniuk, hogy a párt és a kormány helyes politikája, a szocializmus felépítésének szép feladata megköveteli mindenkitől teljes tudását, s ennek jegyében dolgozzanak majd a közösség és a maguk hasznára. Tsz-elnökök! Agronómusok! Brigád vezetők! Hasznos segítőtárs a téli tanulásban, az új termelési évre való felkészülésben a hetenként megjelenő Magyar Mezőgazdaság című képes szaklap. Előfizethető minden postás kézbesítőnél Rónai Sándor cikke a Pravdában Moszkva Hétfőn a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 15. évfordulóján a Pravda közli Rónai Sándornak, az MSZMP politikai bizottsági tagjának az országgyűlés elnökének, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnökének terjedelmes cikkét. A cikk címe: „Barátságunk örök és megbonthatatlan.“ (MTI) KeM Justh Zsigmond emlékünnepség volt Gádoroson Justh Zsigmond író, az első magyar parasztszínház alapítójának születése századik évfordulója napján, szombaton emlékünnepséget rendeztek a szülőhelységével, Szentetomyával szomszédos Gádoroson. A népbarát és reformista törekvésű író családjának a környéken volt birtoka. Justh Zsigmond és családjának a szántóföldek közt nyugvó hamvait nemrégiben átvitték a gádorosi új temetőbe, a község által adományozott díszsírhelyre, s a régi sírkő beépítésével emlékművet állítottak a falu hajdani nagy alakjának tiszteletére. A jubileumi ünnepséget délután az emlékmű és a sír koszorúzásával nyitották meg. Ezt követően Justh Zsigmondról nevezték el a községi művelődési otthont. A névadó ünnepségen leleplezték a fiatal Nyári József tanító, a helyi képzőművészeti szakkör vezetőjének az íróról mintázott szobrát, s megnyílt a Justh Zsigmond életét és munkásságát bemutató emlékkiállítás. A községi művelődési otthonban fél nyolc órai kezdettel irodalmi emlékestet rendeztek, melyen Diószegi András irodalomtörténész tartott előadást, és Justh Zsigmond műveiből Szentpál Mónika előadóművésznő mondott el részleteket. A műsorban a helyi nevelőtestület színjátszóköre bemutatta Moliére: Botcsinálta doktor c. vígjátékát, amelyet annak idején Justh Zsigmond parasztszínházában is játszottak. Az ünnepségen ott volt a 89 éves Czembel Mihály, a hajdani parasztszínház ma már egyetlen élő, egykori szereplője is. Kétezer élménybeszámoló négyszázezer hallgató Százötvenezer résztvevő barátsági esteken Az Országos Béketanácsnál összegezték a népek barátsága jegyében rendezett összejövetelek tapasztalatait. Az eredményről az alábbi tájékoztatót adták az MTI munkatársának: — Elégedetten láttuk, hogy a népfrontbizottságok országszerte nagy gomdot fordítanak a szomszédos és távolabbi népek ismertetésére, a békés együttélés politikájának népszerűsítésére, a nacionalizmus elleni küzdelemre. Sokféle formában, gazdag tartalommal, hétről hétre változatos programot bonyolítanak le. Munkájukat szinte mindenütt a lakosság élénk érdeklődése kíséri. Hozzávetőleges számítások szerint hazánkban tavaly mintegy 2000 élménybeszámolót tartottak külföldön járt hazánkfiai. Sok helyütt zsúfolt nézőtér előtt beszéltek, de általában mindenütt népes volt a hallgatóság. Az élő szót gyakran filmvetítésekkel, diafelvételek bemutatóival élénkítették. Gondoljuk, ennek is része van abban, hogy a múlt évben 400 000-zal vettek részt az élménybeszámolókon. Népszerűek voltek a barátsági esték is. Ezek egy részét a Budapesten tevékenykedő művelődési központokkal, valamint néhány ország diplomáciai képviseletének tagjaival közösen rendeztük. Az évzáró statisztika adatainak tanúsága szerint csupán azokon a barátsági esteken, amelyeket a művelődési központokkal és diplomáciai képviseletekkel együtt rendeztünk, 150 ezren vettek részt. (MTI) m tUMMk KHRIGIVY 'S::, Gimwtmm 14. Ebéd után lévén az idő, anyja sötét konyhában mosogatott, sötét keszkenőben, sötét ruhában. Töpörödött alakja bóbiskolva hajladozott, mintha ájtatoskodott volna, arca nem látszott mivel a kendő széle mögé rejtette. Dani halkan nyitott ajtót. Félt, hogy megijeszti. Az asszony a fiára nézett, szíve nagyot rúgott, horgas ujjad közül a dézsába pottyant a lucskos mosogatórongy. Halálos beteghez hasonlóan csoszogott az erős emberig, a bőrsipkát levette a fiú fejéről és minden cél nélkül babrálni kezdte a ködmön gallérját. — Neked van igazad... — mondta, töredezett hangon. Szerelmesen, a sovány asszonyok makacs erejével magához húzta Danit és őrült sietséggel csókolta végig arcát, homlokát, haját. A fiatalember bizonytalanul, szégyenkezve tűrte a szeretetet, ép szó nem jutott az eszébe, zavarában csak annyit tudott tenni, hogy félénken megsimogatta anyja hátát. A szobából rekedt, borízű hang reccsent: — Gyere be... Idős Kustán Dániel napok óta a homályban lappangott, hallgatott csendben, itta a bort és szívta a pipát. Agya, teste szinte földdé tompult, mellében nehéz köveket hurcolt, karjai löttyedtre váltak. De a hallása szokatlanul éberré élesedett. Mint valami dugóban üvegben fölerősödtek fülében a hangok. A lépések zaját kiismerte, s ha hosszú időn át senki se ment el az ablak alatt, elfogta a szorongó türelmetlenség. Mihelyt nyílott az ajtó, azonnal tudta, hogy a fia érkezett haza. — Gyere be! — kiáltotta újra sürgetőn és pipáját görcsösen szorongatta. Dani lomha léptékkel állított a szobába. Az ajtótól két lépésnyire állt meg, innen mérte végig az apját, aki a méregzöld bársony huzati díványon üldögélt. — Adjon Isten... — köszönt komoran. — Ha ad is, de nem a te szavadra — mondta az apa szigorúan. Fejét félrefordította, térdén heverő ökléből magasra ágaskodott a pipaszár. — Azért jöttem, hogy elköszönjek— szólt Dani és mozdulatlanul tartotta leszegett fejét. Az öreg Kustán e pillanatban a kutyájával is szívesen cserélt volna. Annyira várta a fiát, hogy már-már könyörgést motyogott, néha meg úgy érezte, hogy feltétlenül megőrül, most pedig képtelen volt a legcsekélyebb enyhülésre. Megbánta már, hogy a kevélységet adta jussul. Boldogan átcserélte volna a huszonhat hold földre, a másfél hold erdőre, a három hold szőlőre, a három és fél hold kaszálóra. Csakhogy árat kért ezért, alázatos engedelmességet, hogy az ő szavára igazodjon a sors, ne pedig a gyerek önfejűsége győzzön. Penészes bajusza, fehér szemöldöke fagyosan derengett a homályban, mint a remetéké. — Nyüszíthettek az érzései, összenyomhatták belsejét a szomorúság nehéz kövei, gőgje mégsem enyhült, inkább könyörtelenebbnek mutatta magát. — Ha úgy véled, hogy el kell