Gyulai Hírlap, 1964. január-június (5. évfolyam, 1-51. szám)
1964-01-03 / 1. szám
1964. január 3. lafcariosz nyilatkozata a Pravdának Moszkva M&tcariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke hétfőn este dolgozószobájában fogadta a moszkvai Pravda két tudósítóját és a következő nyilatkozatot adta a lapnak: A Ciprusi Köztársaság előtt nagy nehézségek tornyosulnak, de szilárdan hisszük, hogy a szigetország népe és kormánya le tudja küzdeni ezeket a nehézségeket és megtalálja azt a kiutat ebből a bonyolult helyzetből, amely megfelel a ciprusiak érdekeinek, a köztársaság szuverenitása és függetlensége megszilárdításának. A köztársasági elnök ezután elmondotta, hogy a ciprusi alkotmány, amely az úgynevezett biztosítékokról szóló szerződésen, valamint a zürichi és londoni megállapodásokat aláíró országokkal való szövetségi szerződései alapszik, számos olyan tételt tartalmaz, amely elkerülhetetlenül kiváltja a sziget görög és török lakossága között a helyzet kiéleződését. A kormány három év alatt sokat fáradozott azon, hogy csökkentse a két nemzetiség között a feszültséget. A nézeteltéréseket békés úton szeretnénk megoldani — szögezte le Makariosz. Kuba nagy ünnepe Bárért és ellensége túlzás nékül elmondható: az egész világ figyeli azt a grandiózus erőfeszítést, amelyet a forradalmi és szocializmust építő Kuba népe folytat szabadságáért, függetlenségéért, nemzeti fölemelkedéséért, a szocialista építés új meg új diadalaiért. öt éve győzött a kubai nép forradalma, a világ legerősebb és legagresszívebb imperialista hatalmának tőszomszédságjában. Kubáé az az örök dicsőség, hogy elűzve az amerikai zsoldban álló kubai zsarnokot, Batistát , megteremtette a nyugati féltekén az első szocialista államot. A nevezetes évfordulón a haladásért küzdő emberek forró szívvel köszöntik Kuba hős népét Havamnu a kubai forradalom centruma. A modern nagyváros, amely valamikor a jenki milliomosok, milliárdosok és pénzes semmittevők endorádója volt, most a kubai népkultúra, ipar, kereskedelem, művészet, tudomány fellegvára. Ez a metropolis Kuba felszabadulása óta szakadatlanul fejlődik. Egy kis nép nagy tetteinek ebből az idegközpontjából szakadatlanul árad az egész országra — sőt annak határain túlra is — a kubai forradalom életereje. Keim győzhetőnek. Mindenekelőtt azért, mert hősies a népe, harcban és munkában egyaránt kiváló. És legyőzhetetlen, mert a szocialista országok segítik igazságos ügyét. Ez a nép a segítséget sokszorosan megérdemli. Bal oldali felvételünk a kubai építőmunka és erő valóságos jelképe. Jobb oldali képünk pedig a „Los Pinos” állami gazdaság dolgozóinak újonnan épült lakótelepe. Kuba kommunista kormánya megmutatta, mit lehet tenni a népért, ha a nemzeti jövedelmet nem idegen tőkések vágják zsebre. Mindkét kép meggyőzően hirdeti: Kuba győzelmesen alkot! Jogfos reményekkel Dobi István újévi köszöntője Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöjé szerdán délben 12 órakor mondotta el a rádióban és a televízióban a következő újévi köszöntőt. Ismét reánk köszöntött egy új esztendő első napja. A szilveszter éjszaka játékos öröme, vigassága után köszöntsük mi is őt, és rövid számvetéssel búcsúztassuk el a magunk mögött hagyott óesztendőt. Elégedett szívvel zárjuk le az 1963-as esztendő számadását Megvoltak az évnek a gondjai, nehézségei, csalódásai, gyászai és veszteségei egyéni, családi és közösségi értelemben. Ez elmaradhatatlan az élettől. Voltak terveink, szándékaink, amelyek nem teljesültek, maradt elhanyagolt és félretett munkánk, hol a magunk hibájából, hol a másokéból. Mégis jó szívvel, barátsággal köszönünk el az óesztendőtől, mert ha egészében nézzük a magunk mögött hagyott évet, az eredményeket, a fejlődést, az ország állapotát, a népjólétet, hazánk nemzetközi tekintélyének növekedését, hírünk alakulását a világban — panaszkodásra kevés okunk van. A csúcsoktól még messze vagyunk, de általában jobb, szervet fittebb, eredményesebb és gazdaságosabb a munka. A társadalmi életből, a kultúra területein, a közszellemben szaporodtak a szocialista jellemvonások, a párt ■ ás 06, emberséges, kommunista politikája köré kialakul a nemzeti egység. Ez volt a sikerek forrása 1963-ban és további fejlődésünk biztosítéka 1964-re. Lépten -nyomon érezhetjük, hogy a szeretethez és barátsághoz, amit a szocialista országok családjában élvezhetünk, Nyugat felől mind több tisztelet és megbecsülés csatlakozik irántunk. Jólesik ezt megállapítani, főleg azért, mert nem valami bonyolult világpolitikai játék következménye, hanem annak eredménye, hogy a magunk népe, hazánk boldogulása és az emberi haladás becsületes szolgálata érdekében választott úton járunk, több sikerrel, mint amennyi ellenségeink kedvére lehet Nem a barátságos vagy kényszerű elismerések és dicséretek, hanem kizárólag népünk érdeke ösztönöz bennünket, hogy tovább haladjunk a szocialista úton, amelyet magunk választottunk és a legjobbnak tartunk, örülünk neki, ha közben a népek békés egymás mellett élését is szolgálhatjuk politikánkkal. A hidegháború enyhült. A világ halad e szocializmus felé. Az emberi értelem szinte naponta új világokat hódít meg, hinnünk kell abban, hogy a népek józan értelme és az államférfiak felelősségérzete kialakítja a verseny és a fejlődés békés módszereit, megóvja az emberiséget az atomkatasztrófától. A Szovjetunió 1963-ban is hatalmas erőfeszítéseket tett az emberiség békéjének megőrzésére és a világ népei mély békevágyának, a szocialista világrendszer létének, a szovjet kormány állhatatos erőfeszítéseinek köszönhető, hogy megszületett az atomcsend-egyezmény, amely, ha szerény kezdet is, de biztató, a béke híveit további harcokra ösztönző siker. Ma már történelmi kényszernek tűnik, hogy a tőkés államok vezetői is felelősséggel foglalkozzanak nemcsak a béke, a háború, hanem az emberi haladás egyéb kérdéseivel is. Ilyen körülmények között a szovjet békepolitika újabb sikereire és a szocializmus eszméinek további térhódítására számíthatunk az 1964. évben. Belső fejlődésünkkel elégedetten, a világhelyzetre bizakodással tekintve zárjuk le az óesztendő számadását és jogos reményekkel nyitjuk meg az új év lapjait. 1963-ban elértünk valamit és ezt nemcsak megtartatni akarjuk, hanem az a törekvésünk, hogy továbbfejlesszük. Ma már tudjuk, nagyrészt tőlünk függ, hogyan boldogulunk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket ennek a szép országnak különböző természeti kincsei, gazdagsága, népünknek szorgalma és tehetsége kínál. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm kedves hallgatóimat az 1964. év első napján. Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. 2 Péntek Külföldi kaleidoszkóp NEW YORK Dél-Carolina államban egy piactéren felrobbant a szilveszteri tűzijátékhoz előkészített rakétakészlet. Öt ember életét vesztette, 16-an megsebesültek. OSLÖ Dr. Adolf Schärf osztrák köztársasági elnök június 1-től 3-ig hivatalos látogatást tesz Norvégiában. PÁRIZS A Párizsi Athénée Színház, ahol Hochhuth nyugatnémet szerző Helytartó című darabját játsszák, újabb botrányos tüntetés színhelye volt. Előadás közben több tüntető felugrott a színpadra és antiszemita jelszavakat kiáltozva megtámadta a színészeket. A nézők — javarészt a volt mauthauseni és buchenwaldi foglyok szövetségének tagjai — kórusban követelték a fasiszta rendzavarok eltávolítását. Az előadás mintegy negyed óráig szünetelt, mialatt a rendőrök valóságos képesharcot vívtak a tüntetőkkel. A verekedésnél több személy könnyebben megsérült, mintegy harminc zavarót őrizetbe vettek. SZÓFIA Az 1963. év méltó befejezéseként, hétfőn ünnepélyesen átadták rendeltetésének a Burgesz közelében épült olajfeldolgozó kombinát első részlegét. Az ünnepélyes avatáson a párt és a kormány számos vezető személyiségének kíséretében megjelent és hosszabb beszédet mondott Todor Zsdvkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke. VARSÓ 1964. január elsején életbe lépett az a lengyel—jugoszláv megállapodás, mely megszüntette a két ország közötti eddigi vízumkényszert. Az utasok ott-tartó záródásuk idejére megfelelő valuta - mennyiségeit válthatnak be. »•=*« A lengyel statisztikai hivatal jelentése szerint Lengyelország lakosságának létszáma 1964 első negyedében eléri a, 31 milliót. (MTI) Aktívabb eszmei offenzívát Az MSZMP VIII. kongresszusa azt a feladatot állította a pártszervezetek, a kommunisták, a közgondolkodás alakításában közreműködő minden szerv és ideológiai műhely elé, hogy nagyobb aktivitást tanúsítsanak a szocialista eszmék terjesztésében, tanítsák meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni. A jelszavak nyelvére lefordítva: a kongresszus meghirdette a szocialista ideológia offenzíváját. Ez a felhívás azóta átment a köztudatba, a legtöbben azonban nem tudnak vele mit kezdeni. Sokan azt mondják, hogy nem sok jelét látják a kongresszusi jelszó érvényesülésének. Az emberek e nézete mögött legtöbbször az van, hogy az eszmei offenzívától valamiféle látványos akciókat várnak. Az offenzív ideológiai munka szükségességét maga az élet vetette fel. Az ország belső fejlődése fordulóponthoz érkezett: csaknem két évtized megfeszített, áldozatos harcában új rendet teremtettünk a lerombolt régi helyébe, leraktuk a szocializmus gazdasági, politikai és ideológiai alapjait, amelyre felhúzhatjuk a szocializmus és kommunizmus épületét. Ebben a munkáiban politikailag, gazdaságilag és az ideológia legfontosabb kérdéseiben végleges vereséget szenvedtek a régi uralkodó osztályok, az új forradalmi ideológia milliók gyakorlatának vezérfonalává lett. A megdöntött társadalmi rend eszmei öröksége azonban még mindig kísért: sokak fejében még mindig hat a polgári világnézet, hatnak a nyárspolgári magatartás legkülönfélébb maradványai, sokszor békés együttesben a szocialista ideológia elemeivel. Az eszmei offensive, célja tehát az, hogy a szocialista társadalom felépítésével együtt és azzal szoros kölcsönhatásban a társadalom minden tagjának világnézete megfeleljen a szocialista valóságnak, szűnjön meg a lét és a tudat között még meglevő különbség. Annál is inkább szükség van erre, mert a szocializmus és a kapitalizmus nemzetközi erőviszonyaiban bekövetkezett változás a két rendszer harcának új szakaszát tűzte napirendre: a békés egymás mellett élés körülményei között a harc gazdasági és ideológiai síkra terelődött. S ebben a harcban csak akkor győzhetünk, ha a szocializmus nemcsak a politikai és gazdasági viszonyokban, hanem az emberek gondolkodásában jó uralkodó lesz. Az eszmei offenzíva napirendre tűzését tehát ez a két körülmény diktálja, s egyben megszabja az offenzíva tartalmát és módszereit is. Az eszmei offenzíva mindenekelőtt nem látványos és zajos hadjárat, nem bontható le egyes kampányokra, hanem szívós mindennapi feladat, átfogja a gazdasági, politikai és ideológiai építőmunka minden területét. Nem merül ki abban sem, hogy időnként hajtóvadászatot rendezünk az ideológia vagy kultúra negatívjelenségei, káros megnyilvánulásai ellen. Az eszmei offenzíva elsősorban aktív, kezdeményező, elméleti és ideológiai munka. Olyan megfeszített gondolati tevékenység, amely folytonosan figyeli az élet új jelenségeit, állandóan szembesíti az elméletet és az elvi megállapításokat a változó gyakorlattal, s marxista—leninista választ ad a valóság által felvetett minden új kérdésre, bátran elvetve az idejétmúlt következtetéseket. Az ilyen kommunista magatartás biztosítja leginkább a szocialista építőmunka és a szocialista közgondolkodás fejlődésének szoros egységét és kölcsönhatását. Mert "az eszmei offenzíva csak akkor éri el célját, ha visz-