Gyulai Hírlap, 1965. július-december (6. évfolyam, 52-104. szám)
1965-07-02 / 52. szám
1965. július 2. Péter János—Stewart megbeszélés Péter János külügyminiszter csütörtökön délután, angliai látogatásának második napján, egy óra húsz percig tartó tárgyalást folytatott Michael Stewart brit külügyminiszterrel a külügyminisztériumban. A megbeszélésen magyar részről jelen volt Incze Jenő londoni magyar nagykövet és Házi Vencel, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, angol részről Walter Padley külügyi államminiszter, Lord Chalfont, a leszerelési ügyekkel megbízott külügyi államminiszter és Sir Ivor Pink, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete. A két külügyminiszter megvitatta a fontosabb nemzetközi problémákat. Különösen nagy figyelmet szenteltek a Délkelet- Ázsiában kialakult helyzetnek, kutatva a megoldáshoz vezető utak és módok lehetőségeit. Ugyancsak megvitatták az európai biztonság kérdését és a német kérdést, valamint a leszerelés és az ENSZ működésével kapcsolatos problémákat is. Megállapodtak, hogy a két ország kapcsolatait érintő kérdéseket a pénteken délelőtt sorra kerülő megbeszéléseken vitatják meg. Csütörtökön este Ince ,Tenő magyar nagykövet fogadást adott Péter János tiszteletére. A brit kormány képviseletében megjelent, a fogadáson Stewart külügyminiszter és felesége, Walston, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Sir Ivor Pink budapesti angol nagykövet, továbbá számos parlamenti képviselő, a londoni diplomáciai testület több vezetője, az angol politikai, társadalmi és kulturális élet sok kiválósága, az angol sajtó, a rádió és a televízió vezető munkatársai. (MTI) ■ ■ Ötvenöt amerikai repülőgép a veszteséglistán Ky tábornok nyilatkozata az UPI tudósítójának Az AFP jelentése szerint csütörtökre virradó éjjel a Da Nang-i amerikai támaszpont elleni partizántámadással egyidejűleg a szabadságharcosok támadást intéztek a Da Nangtól 120 kilométerrel délre lévő Quang Nga-i repülőtér ellen is, több gránátot lőve a repülőtér területére. A Da Nang ellen intézett támadásról újabb részletek váltak ismeretessé. Ezek szerint a repülőtéren álló gépekben és berendezésekben a legnagyobb károkat nem az aknavetők okozták, amelyek csak a repülőtér peremét lőtték, hanem a dél-vietnami szabadságharcosok egyik rohamalakulata, amely a repülőtér ágyúzásának megindulásakor keletkezett pánikot kihasználva, a kifutópályáin álló gépekig tört előre és azokat közvetlen közelből kézigránátokkal és könnyűfegyverekkel támadta meg. A partizánegység a repülőteret körülvevő kordon azon részén keresztül hatolt be, amelyet dél-vietnami kormánycsapatok őriztek. Az AFP saigoni tudósítója szerint a közép-vietnami fennsíkon a kormány által küldött erősítések kimentették szorult helyzetéből a kormánycsapatok egyik bekerített zászlóalját. A déli-vietnami hatóságok azt állítják, hogy sikerült felvenni az előző nap megszakadt rádióösszeköttetést Thuam Mon városával és a korábbi amerikai jelentésekkel ellentétben a helység a kormánycsapatok kezén van. Nguyen Cao Ky tábornok, a saigoni kormány elnöke csütörtökön kizárólagos jellegű nyilatkozatot adott az UPI amerikai hírügynökség saigoni tudósítójának. A dél-vietnami rendszer „erős embere”, aki az interjút egy repülőgép fedélzetén adta, úton az ország középső része felé, meglehetős nyíltsággal beszélt terveiről „Meg fogom tisztítani Saigont’ — jelentette ki a 34 éves repülőtiszt. „Nincs szükségem politikusokra. Megkérem őket, menjenek szabadságra, minél messzebbre Saigontól. Katonai parancsnokiként akarok kormányozni. Eredményekre törekszem.” A tudósító szerint a tábornok, amikor miniszterelnöksége első tíz napjának eseményeit tekintette át, kijelentette: „ha előre tudtam volna, milyen problémák vetődnek fel, sohasem vállaltam volna a feladatot”. Az UPI tudósítója egyébként úgy értesült, hogy amikor Ky tábornok Dél-Vietnam középső részében tett látogatása előtt Hue városában járt, ott a szigorú biztonsági intézkedések ellenére a lakosság egy része — főleg a diákság — tüntetést rendezett, követelve, hogy a kormány akadályozza meg a gyűlölt Diem-rendszer vezető tisztviselőinek egyre gyakoribbá váló kiengedését a börtönökből. A tüntetők azzal vádolták a hatóságokat, hogy a Diemet megdöntő forradalom eredményeit el kívánják sikkasztani. A tömeg csak akkor nyugodott meg kissé, amikor a miniszterelnök megígérte, hogy felelősségre vonják a korrupt közhivatalnokokat. A Vietnami Tájékoztató Iroda közlése szerint júniusban 55 amerikai repülőgépet lőtték le a VDK területe felett. A gépek közül egy pilóta nélküli volt. (MTI) A nemzetközösség kilenc állama nem ismeri el az új algériai rendszert London A nemzetközösség kilenc afrikai állama — Ghána, Nigéria, Sierra Leone, Gambia, Kenya, Uganda, Tanzánia, Malawi és Zambia — csütörtökön úgy döntött, hogy egyelőre nem ismeri el az új algériai rendszert. Az erről szóló bejelentést dr. Hastings Banda Malawi miniszterelnöke tette meg Londonban tartott sajtóértekezletén. A kilenc afrikai ország sajnálatát fejezte ki Ben Bella megdöntése és az alkotmányellenesen lezajlott kormányalakítás miatt — mondotta, majd hozzáfűzte, hogy egy afrikai kormány erőszakos megdöntése sérti az afrikai egységszervezet alapokmányát. Az említett államok azért nem mentek el az algíri értekezletre, nehogy hozzájáruljanak az új algériai „kormány“ megerősödéséhez, s nehogy azt a benyomást keltsék, mintha helyeselnék a törvényes algériai kormány ellen végrehajtott erőszakos államcsínyt. (MTI) Inkurrencia ajánlat! EGY DARAB 20 MÉTERES, VILLANYMOTOROS, ÜZEMKÉPES SZÁLLÍTÓSZALAG ! ÁLLAMI VÁLLALAT RÉSZÉRE KÖNYVJÓVÁÍRÁSSAL azonnal átadható A MEZŐHEGYESI CUKORGYÁR TELEPÉN Érdeklődni a cukorgyár központi irodáján. 206 2 Péntek Péter János külügyminiszter Angliában Péter János magyar külügyminiszter Wilson miniszterelnökkel beszélget az alsóházban. (Telefotó : MTI Külföldi Képszolgálat) Zűsz a har*ang. Az iskola udvarán zajosan gyülekeznek a gyerekek szereppróbára. Jókedvű zsivajukba mély hangon belekondul a harangszó. Mind erősebben szól. Szól, s kis döbbent csend száll az iskolaudvarra. A végegyházi fiatalok sokszor összejönnek esténként a parkban egy kis játékra, de a fiú, aki nagyon szerette a sportot, már nem lesz köztük. A művelődési otthon klubjában egy fiatallal kevesebb lesz. Azzal, aki annyira megbízhatóan kezelte a lemezjátszót. A mezőhegyesi állomáson egy mozdony gazdája mellé új társat kell keresni. A koporsón felirat: „Bara Mihály, élt 20 évet”. Az új sír előtt szülők, rokonok, KISZ-tagok, ismerősök könnyei hullanak. Meghatottan idézik emlékét: csendes, jó fiú volt, szerette a gépeket, biztosan haladt nagy vágya felé, mozdonyvezető akart lenni. Szorgalmasan dolgozott, szépen keresett, biztató jövő elé nézett, s ő, aki a gépnek is ura tudott lenni, nem tudott úrrá lenni egy szerencsétlenségen: vízbe fulladt. A víz, a tűz, a gépek, az emberek segítői. Járomba hajtottuk őket, de soha nem szabad egyikkel sem könnyelműsködni. Ezért zúg most a harang. Eltemettük a 20 éves fiatalembert. Egy csendes, jó szándékú, szorgalmas emberrel kevesebben vannak a végegyháziak, s egész népünk. Arnóczky József Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 19. — Kérsz még? — Kérek. Újból megrakta a tányért, aztán csak nézte falatozó fiát, de nem tudott tovább hallgatni. — Elintézted a felvételedet? — Igen. — Ma már dolgoztál is? — Persze. Elhallgatott, hátha magától is elmeséli, mi volt, de hiába várt. — És hogy tetszik a munka? — Tetszik. — Úgy érzed, szeretni fogod? — Igen. — Bumbera? — Mindent megmutogat nekem. — Nagyon jóravaló ember. Csiszolt pohárban vizet tett a fia elé. — Köszönöm — mondta a fiú, megitta, aztán rágyújtott. Az anya szerette volna megmondani neki, ne füstölje be a szobájukat, de most nem akarta ezzel is tovább mérgezni a feszült hangulatot. — Azt a lányt honnan ismered? — Hol láttál vele? — Mikor leszálltatok a villamosról... Voltam a Közértben, aztán kimentem eléd a villamoshoz. A fiú hallgatott. — Hol ismerted meg? — A röntgen előcsarnokában. — Hogy hívják? — Gráner Bori. — És most? Hogyhogy együtt jöttetek? — A... a villamoson összetalálkoztunk. Nézte a fiát, leolvasta róla, hogy hazudik. Hogy elhallgatja az igazságot, s ez megint fájt. — Úgy örülnék fiam, ha mindig megmondanád az igazságot! Te nem véletlenül találkoztál azzal a lánnyal! A fiú azonban erre már nem felelt. Az anya megértette, hiába faggatódzik. — Gyerek az még, fiam — mondta aztán. — Akárcsak te! Nem tudom, mit szólnának a szülei, ha meglátnák, hogy karonfogva jár két ilyen... kamasz!? Ágyazni kezdett, kinyitotta az ablakot, hogy kiszellőztessen. A fiú eloltotta a cigarettát, de még nem mozdult. Az anya ránézett várakozón, de csak a hideg pillantású szemek feleltek kifürkészhetetlenül. — Feküdj le, késő van — mondta az anya. A fiú megállt, még maradt néhány másodpercig, aztán kifelé, indult — Csókolom — mondta az ajtóban, s kémlelő, gyanakvó tekintetével búcsúzott az anyjától. A gyári kürtök elfújták a tíz órát, mire a férje megérkezett. Előbb kezet mosott, csak aztán jött be üdvözölni őt, de akkor sem mondott semmit. — Hol voltál? — A mamáéknál. Remekül tudtam dolgozni, ma megrajzoltam az ötletet, holnap be is adom az újítási irodán. Megjegyzés nélkül hagyta férje szavait, kiment a konyhába, megmelegítette a rakott krumplit. Férje szótlanul evett. Nem bírta már elviselni a körülötte élők némaságát, ingerülten közölte: — Panaszkodott Andi tanítónője, baj van a gyerekkel! — Micsoda? — Romlottak a feleletei. Hogy biztosan nem foglalkozunk vele eleget! — Eleget?! — A férfi kesernyésen felnevetett. — Keveset