Gyulai Hírlap, 1967. január-június (8. évfolyam, 1-49. szám)
1967-01-03 / 1. szám
1961. január 3. Szántássa kezdték az új év első munkanapját a csabai traktorosok A békéscsabai traktorosok az alkalmas idő minden óráját kihasználják arra, hogy folytassák a mélyszántást. Az új év első munkanapján 25 traktor állt munkába a város négy termelőszövetkezetének nagy tábláin. A saját gépeken kívül a gépjavító állomástól, a talajjavítóktól kapott Sz—100-as traktorok is hasították a barázdát. A Lenin Tszr ben p 'ldául 9 traktor szántott, a Szabadságiban 8. A Lenin Termelőszövetkezetben már az utolsó táblákon dolgoznak a traktorok. Egyébként Békéscsabán előreláthatólag január 10-re befejezik a mélyszántást A tanyai népességről* Az utóbbi két-három évben -í*- elég sok szó esett a tanyai településről és népességről a tudományos körökben, az igazgatási szerveknél és a sajtóban. Legutóbb Békés megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága tárgyalta a tanyai lakosság életkörülményeit és kulturális viszonyait Az előző időkben egyrészt a Hazafias Népfront foglalkozott e kérdéssel, másrészt pedig különböző reprezentatív adatfelvételeket végeztek. Ezek a felmérések és vizsgálatok néhány fontos fejlődési tendenciára rávilágítottak, felszínre hoztak néhány fontos problémát, melyek megoldására a jövőben törekedni kell, illetve a fejlődési tendenciákat figyelembe kell venni a jövő tervezésénél. A különböző anyagok tanulmányozása közben azonban állandóan visszatér az a probléma, hogy nem áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű statisztikai anyag csak az 1960. évi népszámlálással bezárólag. Azóta pedig megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely nyilván jelentős átalakulást eredményezett a tanyai viszonyokban is, s ezekről kimerítő, valóban a fejlődési tendenciák pontos irányát regisztráló kimutatások nem készülnek. Úgy gondolom, hogy a tanyai lakosságra vonatkozó adatokat nagyon is sok helyen és nagyon is sokszor nélkülözik, pedig fontossága jelenleg aligha vitatható. Ma már nemcsak az érdekli az érdekelteket, amikor a tanyáról beszélünk, hogy mennyien élnek ott, s hogyan oszlik az meg területileg, hanem ennél sokkal mélyebbre hatoló problémák várnak megoldásra. Ezek közül is kiemelkedik a tanyáknak a gazdálkodásban játszott szerepük. Jelenleg a reprezentatív felmérésekre támaszkodva azt mondhatjuk, hogy a tanyák gazdasági jelentősége sokkal nagyobb, mint azt az elmúlt években gondoltuk. Egyrészt tény az, hogy gazdasági szerepükből a mezőgazdaság szocialista átszervezésével sokat vesztettek, de tény az is, hogy a háztáji gazdálkodással kapcsolatosan kialakított helyes politikával párhuzamosan a tanyán lakás aazdasági előnyökkel jár. Ez az előny a nagyobb háziad jövedelmekben jelentkezik, amely egyrészt konzervála a tanyán lakást, sőt újabb kiköltözésekre csábít, másrészt viszont bizonyos feszültséget okoz a termelőszövetkezeti tagok között. A tanyán lakás gazdasági jelentősége azonban ezen túl más vonatkozásokban is jelentkezik. Nevezetesen a termelőszövetkezetek munkaerőellátottságának minőségében is. A részletadatok vizsgálata ugyanis arra enged következtetni, hogy a megyében nagy átlagban azokban a termelőszövetkezetekben jobb a munkaerőösszetétel, amelyekben nagyobb a külterületi népesség aránya (pl. szarvasi Vörös CsilA háztáji gazdálkodás objektíve kötődik a tanyai településhez is. Ilyen értelemben mint „gazdálkodási, üzemi egység” valószínűleg hosszabb ideig fennmarad, mint település, hiszen a háztáji gazdaságok árutermelő szerepe még a kommunista társadalom építése során is fennmarad. (A szerk.). (tag, békési Vörös Csillag, nagy- kopáncsi Kossuth stb.). A tanyai település gazdasági előnyei mellett egy sor hátránnyal is jár, s a sajtó leginkább ezt szokta kiemelni, ezért erről itt nem is teszek említést. Úgy gondolom viszont, ki kell emelnünk azt, hogy amennyiben a tanya, mint gazdálkodási, üzemi egység veszít jelentőségéből, vele párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerül, mint lakótelep, s ezt a szerepét nagyobb mértékben és tovább tudja tartani, mint gazdasági funkcióját Pontosabban tovább kénytelen tartani, mert a betelepedésre nincsenek meg elég gyakran a feltételek.* Az említett tényezők súlyát megyénken belül egyrészt az határozza meg, hogy területről területre hogyan alakul a külterületi népesség száma. A vezető helyet a szarvasi járás foglalja el 45,8 százalékos külterületi népességarányával, utána a békési, majd a volt gyomai járás következik (31,2, ill. 30,6 százalékkal). Néhány járás átlaga a megyei átlag alatt marad (gyulai, mezőkovácsházi, szeghalmi, sarkadi), s a városok átlaga mindössze 17,6 százalék, tehát alig magasabb, mint az országos átlag. Öszefoglalásul ismételten azt mondhatjuk, hogy a tanyák súlya nagyobb, mint azt eddig véltük, s ezért érdemes több energiát fektetni e kérdésbe különösen olyan megyében, mint a mienk, amely olyan „előkelő”helyet foglal el e tekintetben az országban. Dr. Becsei József 3 Takarmányt kapnak a vágóállat-értékesítésre szerződő gazdaságok A vágóállatok nevelésére és az állati termékek előállítására szükséges takarmányt, így a központi készletből Békés megyének jutó rész elosztásában új módszert vezettek be. A módszer lényege a következő: az állatforgalmi vállalat a sertéshizlalás növelésére 1300 vagon takarmányt kapott, melyet a vele szerződésben álló gazdaságoknak elsősorban terven felüli vágósertés előállítására ad. Ez az 1300 vagon takarmány az évi szükségletnek mindössze 7—8 százaléka. Az eddigi gyakorlat azt tanúsítja, hogy az állatforgalmi vállalat elsősorban azoknak a termelőszövetkezeteknek juttat az előbb említett takarmányból, amelyek 1 kiló élősúly előállítására a legkevesebb abrakot használják. Ennek nyomán az orosházi és a mezőkovácsházi járás is — itt takarmányhiány az utóbbi években nem volt — igen jelentős takarmányhoz jutott a központi készletből. Az északi járásokban viszont — ahol nem termett meg a takarmány és az 1 kiló élő állat előállítására is többet használnak, mint a déli járásokban — aránylag kevesebb abrakot juttattak. A baromfitenyésztés fellendítésére a Baromfiipari Országos Vállalat 160 vagon takarmányt kapott, melyet azoknak a gazdaságoknak juttat, ahol törzsállományt tartanak. A vágóbaromfi nevelésére, mivel a központi készlet csökkent, a tsz-ek nem vásárolhatnak a terményfelvásárlótól tápot „szabadon”, mint 1966-ban. A táphoz jutást a Baromfiipari Országos Vállalattal kötött termelési szerződéshez rögzítették, így vágóbaromfi nevelésére csak azok a gazdaságok kaphatnak takarmánytápot a terményfelvásárló vállalattól, amelyek a BOV valamelyik gyáregységével érvényben levő szerződést kötöttek, illetve mutatnak fel. A tápjuttatás új módszerének szükségességét azzal magyarázzák, hogy a központi készletek— hízott sertés, tojás, pecsenyebaromfi — gyarapítása ezzel a módszerrel meggyorsul. Ebben az esztendőben új módszert vezettek be a központi takarmánykészlet megyei keretének elosztására. Korábban a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya az igényeknek és a szükségleteknek megfelelően osztotta el a rendelkezésére bocsátott központi készletet a takarmányhiánnyal küzdő termelőszövetkezeteknek. Tekintettel arra, hogy 1966-ban megyénk termelőszövetkezetei megtermelték — megyei szinten — a törzsállomány tartására, a Éjfél van. Az utca kihalt. Avagy mégsem. Rajtam kívül két idős néni ballag a békéscsabai kéttornyú katolikus templom előtt. Egymásba karolnak. Az alacsonyabbik botjára támaszkodva lépked , nehézkesen. Valószínű, egyikük nagy szót hall, mert amit beszélnek, néhány méter távolságból is jól hallom. — Ugye hiába várta a fiát, most sem jött el meglátogatni ... Pedig Jamina nem messze van — mondja a magasabbik. Már a posta épületénél járnak, de a botjára támaszkodó néni még mindig nem válaszolt e szavakra. Még néhányat léptek, s mintha mind a ketten ugyanazt akarnák, egymással szembefordulva megálltak. — Nem jött el... pedig úgy vártam... Ez a harmadik karácsony, hogy nem volt nálam — mondja a fáradt kis öregasszony elcsukló hangon. — Pedig összekuporgatott kevéske pénzemből a fiamnak nyaksálat, a menyemnek selyemharisnyát, kisunokámnak, Baluskának pedig kis kesztyűt vettem. Az ajándékokhoz arany meg ezüst papírba csomagolt édességet is vásároltam... — Ejnye, ejnye Julis néni, hát maga még mindig nem akarja megérteni, hogy nincs már szükség a maga ajándékára, a maga néhány szem édességére — szakítja félbe a kis öregasszony beszédét a másik. — Nem akarja megérteni, hogy mérnök lett a fia ... Neki már nemcsak a maga ajándéka, hanem az anyja sem hiányzik. A jó fizetés, a négyszobás lakás, benne annyi szép bútor meg, az a szép autó a mindene. Az ő társaságában Julis néni már nem is érezné jól magát... — Pedig amikor özvegyen maradtam, ő még nagyon kicsi volt — szólal meg a görbe botjára támaszkodó, életútján elfáradt Julis néni. — Azt csak én tudom, milyen nehéz volt nekem. De amikor a műszaki egyetemen megkapta diplomáját, akkor úgy éreztem, hogy örömömben meghasad a szívem. Soha nem felejtem el, amikor a konyhába belépve, kezében a diplomával, azt mondta: „Édesanyám, mérnök lett a fiad és amit tettél értem annyi éven át, majd meglátod, ezerszeresen pótolom neked...’’ Én azóta sem felejtettem el szavait. Két évvel később, amikor megnősült, kapta meg főmérnöki kinevezését... S mintha amit ezután akarna mondani, mélyen fájó lenne számára, elhallgat és belekapaszkodik az előbb még vele szemben álló ismerősébe, s hangtalanul is indulásra készteti. Befordulnak mi nagy posta melletti kis utcába. Éz, követem őket. Kíváncsi vagyok (s ezért utólag kérek tőlük elnézést) ennek az idős asszonynak keserű panaszára. — Három éve, hogy főmérnök — szólal meg ismét Julis néni —, de azóta nem volt ideje hozzám eljönni. Pedig mindig várom. Nemcsak karácsonykor. Hiszen egyetlen fiam ő énnekem ... — Csak várja, amíg bele nem un — veszi át a szót a másik —, de arról se felejtkezzék meg, hogy a múlt évben, amikor az egyik ismerőse közbenjárásával megkérdezte főmérnök fiától, hogy mi lesz magával, ha végképp leesik a lábáról, akkor azt üzente vissza: adja el az öreg házat, mert ő nem tart rá igényt, s az árát vigye be magával együtt a szociális otthonba ... — Igen, ezt üzente — válaszolta Julis néni. — De én mégis várom a fiamat... Lehet, hogy most, újévkor mégis eljön ... A kis csomagokat addig beteszem a szekrénybe... Julis néni és ismerőse a Békéscsabai Városi Bíróság épülete felé tartottak, én meg az új épületek felé indultam. Hogy mi mindenről esett szó még a két idős asszony között, nem tudom. Azt sem tudom, hogy főmérnök fiának jutott-e idejéből az új esztendő első napján arra, hogy akár néhány percre is meglátogassa a sok munka és küzdés közben elfáradt, megrokkant édesanyját. Pedig Julis néni nagyon várta...! Balkus Imre is várom a fiamat...” Kedd Mit vásárolhattak az amortizációs alapból a tsz-ek? 1966 ELEJE ÓTA elhasználódott gépeik felújítására, pótlására amortizációs alapot képeznek a termelőszövetkezetek. Újfajta gondot, a régebbiektől eltérő feladatok megoldását jelenti a tsz-ekben az amortizációs alapban képződött összegek ésszerű felhasználása. Egy év múltán érdemes tájékozódni abból, hogy a szövetkezeti gazdaságok hogyan tudnak gazdálkodni ilyen pénzükkel, mit vásárolhatnak és milyen igényeik maradnak kielégítetlenül. A Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint egy év alatt a termelőszövetkezetek gépamortizációs alapja meghaladta az egymilliárd-százmillió forintot. Az adatok szerint ebből az összegből október elejéig a termelőszövetkezetek felhasználtak 945 milliót. Tehát úgy ítélhető meg, hogy a szövetkezetek vezetői megtalálták a pénz helyét, hiszen az amortizációs alapnak csak kisebb hányada maradt felhasználatlanul. ARRA MÉG NINCSENEK ADATOK, hogy valóban olyan gépeket, felszereléseket tudtak-e vásárolni, amelyek éppen a termelésben a legfontosabbak. Nincs még kimutatás arról, hogy hány esetben költötték el a pénzt csak azért, mert volt és azt vásároltak, amit éppen kapni lehetett. Ugyancsak a Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint — bár egy év alatt sokat javult a mezőgazdasági gép- és alkatrészellátás — még mindig kevés az olyan gép és felszerelés, amelyet raktárról tudnak szállítani az AGROKER vállalatok. Ez a tény értelemszerűen csökkenti a gépválasztás lehetőségét és sürgető feladat, hogy ezen a helyzeten minél előbb változtassanak. Hazai mezőgazdasági gépszükségletünknek hozzávetőlegesen kétharmad része importból származik. Nagyrészt tehát a külkereskedelem tevékenységétől függ, hogy a termelőszövetkezetek milyen gépekhez jutnak hozzá. Ez arra kötelezi a mezőgazdasági gépkereskedelmet irányító szerveket, hogy megfelelően, előrelátóan tervezzenek és sok esetben évekre előre meghatározott szerződésekben gondoskodjanak külföldi vásárlásokról, vevőik pontos kiszolgálásáról. Figyelmeztető jelenség, hogy a termelőszövetkezetek különösen hiányt szenvednek, néhány fontos, külföldről származó gépben, így például keresik és vásárolnának komfortnormnt, kukoricabetakarító gépeket, terményszárítókat, állattenyésztésben szükséges gépeket, tehergépkocsikat, vontatókat és több külföldi traktortípust. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK GÉPELLÁTÁSÁT országosan az AGROTRÖSZT s a megyékben az AGROKER vállalatok bonyolítják. Az AGROTRÖSZT vezetőinek tájékoztatása szerint már 1966-ban az elosztás rendszerét erőteljesebben felváltották a kereskedelmi módszerek. De változatlanul igaz, hogy jó kereskedelmet bonyolítani csak akkor lehet, ha van elegendő árucikk, ha van mivel kereskedni. Éppen ezért az AGROTRÖSZT- nek egyik legfontosabb programja, hogy növelje a mezőgazdasági gépek választékát, mind a külföldi, mind az itthoni megrendeléseknél igazodjék a termelőszövetkezetek igényeihez, vagyis olyan gépeket szállítson a termelőszövetkezeteknek, amelyekre azoknak leginkább szükségük van. A tájékoztatás szerint 1967-ben összességében 10 százalékkal több mezőgazdasági gép kerül forgalomba hazánkban, mint 1966-ban. Egyebek között 2000 gabonakombájnt, 7000 traktort, 100 burgonyabetakarító kombájnt és ugyancsak 100 garnitúra cukorrépa betakarító gépsort vásárolhatnak a mezőgazdasági üzemek. A választék: RS—09-es eszközhordozó traktor, négy kerékhajtású UE—28-as, 50 LE-s unniverzál Super-Zetor, ugyancsak 50 LE-s MTZ, továbbá D4K—B hazai gyártmányú traktor. Az AGROTRÖSZT szakembereinek véleménye szerint a felsorolt traktorfélékből a termelőszövetkezetek igényeit 1967-ben ki tudják elégíteni. Előreláthatóan kevés lesz a DT—54-es traktor, bár a jelenlegi tervek szerint 580-at hoz forgalomba a mezőgazdasági gépkereskedelem. Változatlanul hiányra lehet számítani szerves trágyaszóróval felszerelt pótkocsikból, markoló-rakodó gépekből és még néhány más gépből, felszerelésből. Mindezt összegezve: 1967-ben az AGROTRÖSZT nagyobb gépválasztékot kínál a termelőszövetkezeteknek, mint 1066-ban. JOGOS a KÉRDÉS, mit tegyenek azok a termelőszövetkezetek, amelyek nem találják meg azt a gépet, felszerelést, amelyre gazdálkodásukban leginkább szükség van. A Magyar Nemzeti Bank Mezőgazdasági Osztályának tájékoztatása szerint változatlanul érvényes, hogy az amortizációs alapban felhalmozódott pénz után a bankfiókok 3 százalékos betéti kamatot fizetnek. Hogy egy-egy termelőszövetkezet mikor költi el pénzét, abba sem a bank, sem más nem szól bele. De a termelőszövetkezetek akkor cselekszenek helyesen, ha pénzüket mindaddig a bankban tartják, amíg csak ésszerű vásárlásra nem tudják fordítani. 1967 elejétől kezdve az amortizációs alap képzés általános a termelőszövetkezetekben, kiterjed nemcsak a gépekre, hanem az épületekre, ültetvényekre is. Az így felhalmozódott összegeket a Magyar Nemzeti Bank ugyancsak 3 százalékos kamatozással kezeli. H. L