Gyulai Hírlap, 1968. január-június (9. évfolyam, 1-49. szám)

1968-06-14 / 45. szám

1968. .Június 14. Nagy érdeklődés kísérte Békéscsabán a svájci szakemberek előadását és hegesztési bemutatóját A svájci Castolin Hegesztő Anyagok R. T. magyarországi he­gesztési bemutató körutat szervez. Ennek keretében eddig Budapes­ten, Cegléden, Nyíregyházán és Debrecenben tartották meg ren­dezvényüket. A Gépipari Tudo­mányos Egyesület megyei szerve­zetének közreműködésével a svájci szakemberek tegnap, csü­törtökön délelőtt Békéscsabán tartottak gyártmányismertető elő­adást és hegesztési bemutatót. Bakó Ignác, a GTE megyei szervezetének elnöke üdvözölte a Technika Házában a megyéből érkezett mintegy száz részvevőt, majd Rodolphe Haenni, a Casto­lin cég vezérigazgató-helyettese és műszaki igazgatója előadásá­ban tájékoztatót adott a részvény­­társaság munkájáról és gyártmá­nyairól. Mint elmondotta: 1906- ban alapították a lausanne-i cé­get, melynek jelenleg 32 gyára működik a világon, s az összes ipari fémek hegesztésére alkal­mas termékeit 120 országban vá­sárolják és használják. Előadá­sában nemcsak ismertette gyárt­mányaikat, hanem hasznos ta­nácsokat is adott azok felhaszná­lására. Az előadást filmvetítés egészí­tette ki, melynek keretében a részvevők megismerkedhettek a hegesztési technológiával, s lát­hatták A hegesztés világa című tudományos filmet is. Az ismer­tető után, amely Kalmár István kohómérnök tolmácsolásában hangzott el, többen szakmai kér­déseket intézték a vezérigazgató­­helyetteshez, aki ezekre is kime­rítően válaszolt. Ezután a Békéscsabai Gépjavító Állomáson hegesztési bemutatót rendeztek, ahol Francis Pfister műszaki igazgatóhelyettes mutatta be a hegesztés többféle változa­tát. Így többek között szemtanúi lehettek az érdeklődők az alumí­nium-hegesztésnek, valamint egy sor elektróda és a kemény for­raszok gyakorlati alkalmazásának. A tervek szerint az idén szep­temberben ismét ellátogatnak Bé­késcsabára a cég szakemberei. (p. P ) szonyi fürtöket utánzó sapkába bújtatta. Táskájából szemüveget vett elő, a vegyi anyaggal futta­tott üveg lila és zöld színeket játszott. Karjára vette porköpe­­nyegét, lesietett a lépcsőn. Kul­csát a portás márványasztalára dobta. Az orvos Volkswagenjét azon­nal megtalálta, a vezető mellé ült. Egy ideig a városban autóz­tak, azután a Hármashatárhegy felé vették útjukat. Egy temp­lom mellett tértek a szerpentin­re, majd egy kis kocsma előtt álltak meg. Gömöry egy üveg Szürkeba­rátot rendelt és egy feketét. Az­után közel húzta a széket Ja­nóhoz és akik látták őket, azt hitték, egy nagy szerelem van közöttük kialakulóban. — Három olyan létesítményt találtam — mondta az orvos —, amelyben Wocheck doktor kí­sérleteket folytathat. — Hárman vagyunk, ma is! Mindegyikre jut egy. — Ketten vagyunk — helyes­bítette az asszonyt Gömöry — Schirmbaum használhatatlan Berezelt és a balatoni víkend­­házamban húzódott meg. . — Nem úgy ismerem Schirm­­baumot, hogy megijedjen az ár­nyékától, és most ilyen apró­ságra nem is adhatunk. Magá­nak van kocsija, utazzon le Be­rendre. A másik kettőt ránk bízhatja. — Most már késő van. Én nem tudok holnap délelőtt Schirmbaumért lemenni. — Szükségtelen is lenne. Ma­ga holnap lemegy Berendre, én felszedem Schirmbaumot, át­adom neki a központ parancsát és egy kis ügyességgel egy nap alatt mindent kideríthetünk. — Félek Schirmbaumtól. — Vannak iratai! Vagy nem? Ahogy én önt nézem doktor úr, nem úgy fest, mint aki ilyen egyszerű feladatot sem tudna megoldani. — Iratai vannak. Csak fél. — Ne legyen rá gondja. Vi­gyen vissza a szállodához és maradjunk abban, hogy holnap­után este tízkor ugyanitt talál­kozunk. Legyen biztos benne, Schirmbaum velem lesz. — Nem értem a központot... Először jön Schirmbaum, hogy ő a parancsnok. Aztán jön ma­ga, és parancsokat osztogat. — Más nem jön — mondta Jana. — Mert vagy megszerez­zük a tudóst, vagy mind a hár­man felsorakozunk az akasztófa alá. De legyen nyugodt: ha bár­melyikünk lebukik, mindhár­man megrendelhetjük a szem­fedőnket. Az orvos megvonta a vállát és ezzel beleegyezését is adta... Jana másnap délelőtt tíz óra tájt ült be a fehér Mercedesbe. Már a szállodai szobában tájé­kozódott arról, hogy merre is kell majd haladnia. Könnyen megtalálta tehát a Balaton felé vezető utat. Miközben a fehér kocsi kilencven-száz kilométe­res sebességgel vágtatott, Jana arra gondolt, kár, hogy az ő szakmájában a rendes évi sza­badság ismeretlen fogalom. Jól el tudta volna képzelni, hogy független, szabad és nyugodt emberként ringatózik végig ezen a hosszú úton és aztán megérkezik majd az üdülőbe, fürdik és a Balatonon úszkál, napozik. Arra gondolt, milyen szép lenne az út, ha nem tud­ná, hogy állandó életveszély le­selkedik rá, hogy elég egyetlen hibás lépés, egy elrontott mon­dat, egy elhamarkodott cseleke­det, és a­ hibáért, amit vétett, az életével fizet. (Folytatjuk) 5 Mensáros László előadói estje Zene és költészet címmel nyári bérletsorozatot hirde­tett a Megyei Művelődési Ház Békéscsaba város jubileuma alkalmából. Az öt előadásból álló nyári program első rendez­vényén, június 16-án, vasárnap este 19.30 órakor Mensáros László tart előadói estet a mű­velődési ház nagytermében. Szélesedik a versenymozgalom, 115 szocialista brigád az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetekben Az elmúlt évben igen jó ered­ményeket értek el a szövetkeze­tek. Szélesedett a szocialista bri­gádmozgalom. Tavaly összesen 212 kollektíva küzdött a Szocia­lista brigád címért 1358 taggal, és 115 brigád nyerte el. A Ki­váló Egység címet 210 bolt, ven­déglátóipari egység kapta meg. Ezenkívül 328 dolgozót tüntettek ki Kiváló Dolgozó oklevéllel, il­letve jelvénnyel. A munkaverseny eredménye megmutatkozott a forgalmon is. A kiskereskedelmi, vendéglátó­­ipari, a zöldség-, gyümölcs- és egyéb felvásárlási egységekkel, valamint a szolgáltatási tevé­kenységgel együtt az 1967. évi összforgalom csaknem elérte a 2500 millió forintot. A megnövekedett forgalomnak megfelelően fejlesztették a bolt­hálózatot is. Az 1966-ban megle­vő 827 bolt helyett 1967-ben 888 bolt elégítette ki az igényeket, örvendetes, hogy csökkentették az italboltok számát, ugyanakkor több korszerű cukrászdát, étter­met, falatozót létesítettek. A ré­gi egységek felújításával, újak építésével az idén tovább fejlesz­tik a bolthálózatot. Jelenleg fo­lyamatban van Orosházán egy ruházati áruház, Békésen jármű- és műszaki, valamint kultúrcikk­­bolt, Mezőberényben ABC-áru­­ház, Szarvason lakberendezési, valamint könyvesbolt és zöldség­bolt építése. esszéljünk azokról, akik döntenek... Interjú Major Tamással Azt hisszük, nem túlzünk, ha Major Tamást az ország egyik legelfoglaltabb emberének nevez­zük. Népszerű színész, akivel gyakran találkozunk színpadon, filmen, a tévé képernyőjén; a Nemzeti Színház főrendezője, s mint országgyűlési képviselő te­vékeny részese közéletünknek is. Ezekben a hetekben különösen gyakran láthatjuk őt a televízió­ban a Ki mit tud zsűrijének el­nöki posztján. Ez utóbbi tisztsé­géhez kapcsolódik beszélgetésünk témája.­­ Mint minden bírálóbizott­ságnak, a Ki mit tud zsűrijének is az a feladata, hogy igent, il­letve nemet mondjon, tehát dön­téseket hozzon. Kérhetjük-e arra önt, hogy zsűrielnöki tapaszta­latait összevesse néhány olyan kérdéssel, amelyek gazdasági és politikai életünkre vonatkoztat­hatók? — Nagyon szívesen válaszo­lok ilyen kérdésekre — bólint —, annál is inkább, mivel a gazda­ságirányítás reformját csak úgy lehet sikeresen végrehajtani, ha az igent — és a nemet mondók, tehát a döntések meghozói jól végzik munkájukat. Nyilvánvaló­an adódik az összehasonlítás, hi­szen ami a Ki mit tud-ban já­tékos formák között zajlik, az gazdasági életünkben már ko­moly következményekkel járó formában jelentkezik. — Tehát a döntésekhez minde­nekelőtt bátorság kell? — Elsősorban szakértelem. Egy artista produkcióját én csak meg­felelő szakvélemény segítségével tudom megítélni. — Nincsenek a tehetségnek va­lamiféle általános megnyilvánu­lásai? — Természetesen vannak, s miután a mi fejlődő társadal­munknak óriási szüksége van a tehetséges emberekre, ezért érde­mes ezeket a jeleket jól megfi­gyelni. — Ön hogyan határozza meg a „tehetséges ember" fogalmát? — Az egy olyan adottság, amelynek segítségével valaki ké­pes arra, hogy saját magát egy szépen szóló hangszerré változ­tassa. Ez egy egészen általános meghatározás, hiszen ahogy egy zenekarban sokféle hangszer van, ugyanúgy az élet nagy zeneka­rában is... Áll tehát az a tehet­séges színészre, mérnökre vagy esztergályosra egyaránt. — De hogyan lehet ezt felis­merni? — Sokféle tulajdonságot kell keresni. Vajon minden esetben kellően válogat-e a sokféle meg­oldási mód között? Rendelkezik­­e a felfedezés képességével? Fi­atal tud-e maradni? S ráadásul még jó tanúnak is kell lennie. — Ezt a két utóbbi követel­ményt meghatározná bővebben? — Nos, ami a fiatalság titkát illeti: valaki abban a világban válik öreggé, amikor feladja a harcot, hogy lépést tartson a ha­ladással. Ez független a kortól. Az igazi tehetség örökifjú ma­rad. A ,j­ó tanú” követelmény alatt én valamiféle riporteri tu­lajdonságot érzek. Úgy figyeljen meg mindent, mintha másnap egy bíróságon kellene beszámolnia az eseményekről, akkor pedig nem lehet azt mondani, hogy „nem emlékszem, kérem...” Aki nem fi­gyel jól, az nem tanulhat saját és mások tapasztalataiból, tehát nem is fejlődhet. — Az ön véleménye szerint beszélhetünk „meg nem értett zsenikről”, elsikkadt tehetségek­ről? — Az igazi tehetséghez hozzá­tartozik a konok erőszak is, az akarat, hogy megérett képessé­geit érvényesíteni tudja. Termé­szetesen egyes korszakok történel­mi körülményei jelenthetnek visszahúzó erőt, de véleményem szerint az igazi tehetség előbb­­utóbb érvényesül. — Az egyénnek, de a társada­lomnak sem mindegy ez az „előbb vagy utóbb’’.­ Beszéljünk tehát azokról, akiknek a segítségadás a feladatuk.­­ Azokról tehát, akik dönte­nek. Már említettem a szakérte­lem szükségességét. A másik alapvető feltétel viszont világné­zeti kérdés. A mi elméletünk és a módszerünk is a dialektika. Mi ez? Én a kétely világnézeté­nek nevezném, hiszen mi a világ megváltoztatását tűztük ki célul, hát hogyne lenne kötelességünk a legjobb megoldások keresése, a tapasztalatok, tehát az elmélet és a valóság viszonyának értékelése — Igaz az, hogy tehetséget csak tehetség ismerhet fel? — Ez feltétlenül igaz. — Ön korábban azt mondta, hogy mindent meg kell figyelni. Személy szerint Ön mi újat ta­nult a Ki mit tud zsűrijében? — Megint csak ráébredtem ar­ra, hogy milyen sok tehetséges fiatal van nálunk. Ezt sohasem szabad elfelejteni, ennek nagyon­­nagyon kell örülni, hiszen Ma­gyarország nagy Ki mit tudjon is rengeteg a tennivaló. Benedek B. István Péntek Erkel Ferenc emlékezete h­etvenöt esztendeje távozott el az élők sorából a ma­gyar zenetörténet legragyogóbb tehetségeinek egyike, Erkel Fe­renc, első jelentős operáink al­kotója, a kiváló karmester és zongoraművész, az önmagára ébredő, eszmélni kezdő magyar nemzeti zenekultúra sokoldalú és fáradhatatlan szervezője. Családjában több muzsikus is akadt, édesapja, a németgyulai iskola tanítója oltotta 1810-ben született fiába, Ferencbe a mu­zsika szere­tetét, s az atyai ház­ban kapta első leckéit is a zene tudományából. Tízéves korában már kitűnően orgonáit, és nem­egyszer édesapját is helyettesí­tette. Erkel Ferenc művészi maga­tartásának kialakulásában há­rom város kultúrájának és ha­gyományainak­ volt döntő hatá­sa. Pozsonyban, ahol középisko­lás diák volt, ismerkedett meg az európai zene eredményeivel. Kolozsvárott, ahol a fiatal mu­zsikus zongoratanárként kezdte meg pályafutását, ébredt rá ar­ra, hogy életét a magyar zene felvirágoztatására kell szentel­nie Pest-Budán, csaknem hat évtizedes munkásságának szín­helyén érett nagy művésszé, korszakos zeneszerzővé, karmes­terré és pedagógussá. 1834-ben hatalmas sikerrel mutatkozott be a főváros kö­zönségének a Nemzeti Kaszi­nóban rendezett zongoraestjén. Egy évre rá, a Magyar Szín­játszó Társaság karmestere lett. Itt kezdődött meg több mint félévszázados kapcsolata a ma­gyar operajátszással. Avatott ze­nei vezetőt talált személyében az 1837-ben megnyílt Pesti Ma­gyar Színház. Erkel minden erejét megfeszítve dolgozott a sajátosan magyar operareper­toár és játékstílus kimunkálá­sán. Szinte szimbolikus, hogy éppen első operájának bemuta­tóján, 1840. augusztus 8-án, vet­te fel színháza a Nemzeti Szín­ház nevet. Erkel Ferenc ismerte korát, amelyben élt, megértette, hogy a valóban magyar zeneművé­szet sorsa egybeforrt a szabad­ság és a h­aladás eszméivel. An­nak a közönségnek írta operáit, amely szenvedélyesen követel­te a szabadságot, a demokrati­kus emberi jogok biztosítását. Az 1844-ben bemutatott Hunya­di Lászlóban tágas zenei formá­kat tölt meg a reformkor tipi­kus hangszeres zenéje, a ver­bunkos. Népies muzsika ilyen magas művészi foglalatban ná­lunk korábban nem hangzott el. A mű ismert kórusa a korszak mozgósító tömegdala volt, for­radalmi harcra szólította a tö­megeket. A szabadságharc bukása hos­­­szú hallgatást jelentett Erkel életében. Az 1861-ben bemuta­tott Bánk bán keserűbb a ko­rábbi színpadi műveknél. Szin­tézis ez a mű Erkel alkotásai között, a magyar hangvételt magasrendű eszközökkel kap­csolja a kortárs olasz és fran­cia opera eredményeihez. A Bánk bán sikerét a zene­szerző Erkel többé nem tudta megismételni. Ifjúkorának for­radalmi eszményei elhalványul­tak a kiegyezés utáni magyar társadalomban. Wagner elszánt hívei túlságosan konzervatív­nak, mások nagyon is merész­nek tartották zenéjét. A puri­tán magyar hang tábora az idegen hatásokat vetette a sze­mére. Megbecsülésben volt ré­sze ugyan, de ez már inkább a nemzet nagy emberének szólt, mint az élő és hatékony alko­tónak. Megbecsülés nemcsak zene­szerzői munkásságát övezte. 1853-ban, a Nemzeti Színház együtteséből ő alapította meg el­ső hivatásos zenekarunkat, a Budapesti Filharmóniai Társa­ságot. 1867-ben az akkor alakult Országos Dalárdaegyesület — az első magyar kórusszövetség — országos karnagyává választ­ja. 1875-ben igazgatója és zon­goratanára lesz a Liszt Ferenc alapította Zeneakadémiának. ..Életfogytig­’ főzeneigazgatója a Nemzeti Színháznak, majd az Operaháznak. Utoljára 1890- ben, 80. születésnapján lépett nyilvánosság elé, a tiszteletére rendezett hangversenyen vezé­nyelt és zongorázott, s három évre rá, anélkül, hogy megérte volna életművének méltó elis­merését, meghalt. Ívesen tudják és sohasem emlegetik, hogy már Er­kel Ferenc elindult azon az úton, amelyen a zenét a nép fe­lé, a népet a zene felé köze­líteni lehet... — mondotta róla egykor Kodály Zoltán. Ma már azonban sokan tudják ezt, köz­kincs Erkel Ferenc munkássá­ga. Breuer János

Next