Gyulai Hírlap, 1970. július-december (11. évfolyam, 51-101. szám)
1970-07-10 / 53. szám
Kádár János az írók szövetségében Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagja, művelődésügyi miniszter, Aczél György, az MSZMP KB titkára és Bakos Zsigmond, a VI. kerületi pártbizottság első titkára kíséretében — csütörtökön ellátogatott a Magyar Írók Szövetségébe és részt vett a szövetség új választmányának a közgyűlés utáni első ülésén. Darvas Józsefnek, az írószövetség elnökének vitaindítója után széles körű eszmecsre bontakozott ki a közgyűlés utáni feladatokról. A vitában felszólalt Keresztúry Dezső, Illés Endre, Simon István, Fekete Gyula, Mocsár Gábor, Szabó B. István, Garai Gábor, Hubay Miklós, Bárány Tamás, Földes Péter. A vita során felszólalt Kádár János elvtárs is. A választmányi ülés Darvas József zárszavával ért véget. (MTI) Megállapodás Jordániában — cáfolattal Hírügynökségeik jelentése szerint mind Husszein király, mind pedig a Palesztinai vezetők jóváhagyták azt az egyezményt, amely felszámolja Jordániában a polgárháborús állapotokat, és megteremti a feltételeket a kormány és a gerillák hatékony együttműködéséhez. A megegyezés értelmében Amman semleges terület lesz: mind a kormánycsapatok, mind a gerillák elhagyják a várost. Csupán a polgárőrség és a légelhárító ütegek tartózkodhatnak ott. Fontos pontja a megállapodásnak a Palesztinai központi bizottság elismerése. A jordániai kormány ezután „felelős testületnek” tekinti a KB-t. A megegyezés értelmében a gerilláknak nyilvános helyeken tilos fegyvert viselniük, illetve fegyveresen tüntetésekben résztvenniük. Az Ammanba tartó járműveket a kormánycsapatok és a gerillák közös őrjáratai ellenőrzik majd; ez alól a Palesztina tulajdonban levő katonai járművek sem képeznek kivételt. Feloszlatnak minden „gyanús” csoportosulást és szervezetet. (Ez megfigyelők szerint éppúgy vonatkozhat az ammani kormány ,,különleges” — hírszerző, belbiztonsági, rendőri — szerveire, mint a kisebb, renitenskedő ellenállási csoportokra, amelyek nem hajlandók alávetni magukat a központi bizottság akaratának.) A jordániai—palsztinai egyezmény kiszivárogtatott részletei között nincs utalás a gerillák Izrael ellen folyó harci tevékenységére. És rögtön a cáfolat Szolejman Al-Hadiji jordániai belügyminiszter azonban csütörtökön reggel cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint máris megállapodás jött létre a jordániai hatóságok és a palesztinai gerillák között. „ A legfontosabb kérdésben megállapodás született — közölte a belügyminiszter a sajtó képviselőivel —, de ezt mindezideig még nem hagyták jóvá és nem írták alá az összes érdekelt felek.” A palesztinai ellenállási mozgalom központi bizottságának szóvivője hasonló értelemben nyilatkozott. „Úgy tűnik — fűzte hozzá a szóvivő —, hogy még vannak bizonyos véleménykülönbségek, de a tömegek elítélik azokat, akik akadályokat támasztanak. Ami minket illet, türelmünk véges." (MTI) rt Észak-Írország — a polgárháború mezsgyéjén Az éppen hogy hivatalba lépett tory-kormány elérkezett első politikai vizsgájához. Edward Heath miniszterelnök aligha számított arra, hogy július 12 helyett már a hónap első napjaiban megkezdődik a szokásos észak-írországi „forró nyár”. Ugyanis hosszú ideje mindig az úgynevezett orániai rend július 12-i felvonulása váltotta ki Ulsterben a katolikus kisebbség ellenlépéseit. Megdöbbentő, hogy ez az ország mennyire nem tud kilépni a középkorból. 1600. július 12-én volt az a bizonyos Boyne melletti csata, amelyben a protestáns Orániai Vilmos legyőzte a katolikus II. Jakab királyt s ezzel meghódította Ulstert, az ír sziget északi felét. Azóta részben az angol bevándorlók sokasága, részben az erőszakos térítés következtében a protestánsok kerültek túlsúlyba ezen a területen. Ma 1 millió protestáns él Észak-Írországban, a katolikus ír kisebbség lélekszáma pedig alig több félmilliónál. Mivel az angolok hódítókként jöttek az országba, már a múlt század elején megszerezték a legzsírosabb földeket; az ő ellenőrzésük alatt ment végbe Észak-Írország gyér iparosítása, ők tehát a gazdagabbak, s a katolikus írek a szegényebbek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a sziget déli felén az önálló ír Köztársaság sohasem mondott le az északi területek visszaszerzéséről, az ország újraegyesítéséről. A sziget története alig-alig emlékszik nyugodt évtizedekre. A gazdasági fellendülés egyegy rövidebb szakaszán a függetlenségi mozgalom elcsendesedett, de mert a protestánsok — akik a közigazgatásban is „birtokon belül” vannak — megengedhetetlen diszkriminációt alkalmaznak a katolikus kisebbséggel szemben, újra és újra fellángol az egyenlőségért küzdő polgárjogi mozgalom. 1988 előtt úgy tűnt, az északírországi írók megelégszenek azzal, hogy a jelenlegi határokon belül vívják ki a polgári egyenlőséget. Az évek múltával azonban mind reménytelenebbnek érezték ezt a küzdelmet s ma — kimondatlanul is — ismét az Ír Köztársasággal való egyesülés igénye elegyedik követeléseikben. Különösen reménytelennek érzik az írek a helyzetüket, amióta ismét a Konzervatív Párt — az ulsteri unionisták angol megfelelői — vette kezébe a kormányrudat. Ezen a helyi reakció annyira fölbátorodott, hogy Bernadette Devlin letartóztatásával a józan észnek ellentmondó, súlyos provokációra ragadtatta magát. Az alig 23 éves Bernadette a Westminsterben a legfiatalabb képviselő. A mostani választásokon az észak-írországi munkások szavazataival csak még inkább megszilárdította mandátumát. Ez a fiatal, az ír nacionalizmus- és britellenes gyűlöleti szellemében nevelkedett, tehetséges lány mindössze másfél- két éves politikai szereplése során felül tudott emelkedni a jogos, de mégis csak szűk és bizonyos fokig illúzionista nemzeti harc korlátain és ma az észak-írországi munkásság egészének — protestánsoknak és katolikusoknak egyaránt — közös érdekeit helyezi előtérbe. Amikor a rendőrség Londonderry határában letartóztatta és börtönbe hurcolta Bernachtet, Belfastban valósággal elszabadult a pokol. Az összeütközések július 4-re már csaknem polgárháborús méreteket értek el. Fegyverropogás, könnygáz és felgyújtott járművek, az épületek lángjai, benzinpalackok fel lobbanó tüze, a kőzáporral támadó fiatalok csatakiáltása és a sebesülteik jajveszékelése jellemzi a belfasti helyzetet. Mikor e sorokat írjuk, már tizenegy a halálos áldozatok száma, sokszázan sebesültek meg, de megtörténhet, hogy mire e sorokat kinyomtatják, az áldozatok száma lényegesen nagyobb lesz. Különösen nyugtalanító, hogy mind a kirendelt katonaság, mind az ír tüntetők lőfegyvereket, sőt géppuskákat is használnak. A sebesültek közül hatvanan lőtt sebbel kerültek kórházba. A nemzeti gyűlölködés lángjai oly magasra csaptak, s az események olyan irányt vettek, amilyent a magát szocialistának valló Bernadette sohasem akart. A börtönből is azt üzente eszmetársainak: ne engedjék, hogy megosszák és egymás ellen uszítsák a katolikus és protestáns munkásokat, a szegényeket. Az új angol kormány azonban semmiféle más megoldást nem tud kitalálni erre a rettenetes helyzetre, mint azt, hogy újabb és újabb csapatokat küld Észak-Írországba, mindig több és több fegyver dördül el és semmi sem történik az írek tényleges problémáinak orvoslására. Sz. L. 1. 2 ®* 1910, JÚLIUS 10, Közös hadgyakorlat A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői hadműveleti kiképzési tervének megfelelően 1970. július 1 és 9 közötti időszakban a Magyar Népköztársaság területén szárazföldi, légvédelmi, repülő, és haditengerészeti hadműveleti törzsek együttes, gyakorlatot hajtottak végre. A nagykövet Gromikohoz készül - -Izrael vádol és fegyvert koldul • Nixon hallgat Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter hamarosan fogadja Jacob Beamét, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A Gromiko Beam-találkozó a közel-keleti válság politikai megoldását célzó szovjet—amerikai kétoldalú tárgyalások sorozatába illeszkedik — közölte Carl Bartch, a State Department szóvivője. Időközben Izrael washingtoni nagykövetsége a Szovjetuniót rágalmazó dokumentumot tett közzé. Minthogy Izrael néhány nap alatt jónéhány Phantomot elveszített a szuezi fronton, Tel-Aviv képviselői a Szovjetuniót vádolva akarnak nyilvános ígéretet kicsikarni újabb harci repülőgépek szállítására. A Fehér Ház egyik szóvivője kijelentette, hogy Nixon elnök az izraeli kampány ellenére sem kíván nyilatkozatot tenni a Közel-Keletről. A UPI hírügynökség jelentette, hogy az Ohio állambeli Cleveland-ben 24 darab M—109-es mintájú önjáró löveget raktak fel „nagy titokban”*az „Etrog” nevű izraeli hajó fedélzetére. A Pentagon elismerte a fegyverszállítást, és közölte, hogy a lövegeket egy korábban aláírt megállapodás értelmében adták el Izraelnek. A kairói Al Ahram viszont olyan értesüléssel rendelkezik, hogy Nixon elnök döntése értelmében Izrael hat Phantom mintájú gépet kap a Szuezi-csatorna fölött elszenvedett veszteségeinek pótlására. (MTI) Tanácskozott Koszigin és Nasszer Csütörtökön Moszkvában Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök megbeszélést folytatott Nasszer egyiptomi elnökkel és miniszterelnökkel. A két államférfi megbeszélésén azokról a kérdésekről volt szó, amelyek megvitatását már korábban elkezdték. A találkozón jelen volt Ali Szabri, az Arab Szocialista Unió legfelső végrehajtó bizottságának tagja. (MTI) eltűnt egy tábornok - vagy...? A dél-vietnami szabadságharcosok a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka nyolc akciót hajtottak végre amerikai és dél-vietnami katonai létesítmények ellen. Egy amerikai katonai szóvivő szerint két objektum ellen a partizánok új, nagy erejű robbanószerkezetet vetettek be, de azokról nem volt hajlandó részleteket közölni. Amerikai ejtőernyősök szerdán a laoszi határtól 5 kilométerre harci érintkezésbe kerültek egy nagyobb partizánegységgel. E körzetbe] több hét óta ez volt a legnagyobb ütközet. Az amerikai parancsnokság csütörtökön hivatalosan bejelentette, hogy eltűntnek nyilvánították George W. Casey vezérőrnagyot, az amerikai 1 légidesszant gépesített hadosztály parancsnokát és hat másik amerikai katonatisztet, akiknek a helikoptere kedden reggel tűnt el vagy lelőtték. Ella 38 éves maliciózus, gyakorlott titkárnő volt, és barátnői tudták, hogy egyáltalán nem kíván férjhez menni. Különösen utazni szeretett. Érthető, hogy minden rábeszélés nélkül is már másnap jelentkezett a részvénytársaság irodájában, ahol azonnal felvették. Néhány nappal később külön megköszönte Mrs. Geesnek, hogy felhívta a figyelmét a hirdetésre. Tudta, hogy az amerikai lány állás nélkül van, , ezért hálából, mint régi barátnőjét ajánlotta ót a nagykövetségén. Ott persze hálásak voltak Ellának, mert Intelligens, kiváló, s ugyanakkor a politikával mit sem törődő amerikai lányt kaptak gyors- és gépírónőnek. Ugyanezt eljátszották az OSS emberei a török követségen is. Ekkor tűnt fel a színen Sidney Black és felesége, Shara. Gazdag philadelphiaiak voltak, akik kokábban Párizsban éltek. Mindketten kiváló amatőr filmesek és fényképészek hírében álltak. A Qu 2-es csoport ezt a házaspárt használta fel terveihez. Megállapodtak Blackékkel, hogy amerikai múzeumok részére több külföldi országban népi táncokat és népi viseleteket megörökítő színes filmeket készítenek. A tervek között szerepelt természetesen Törökország, Svájc és Svédország is. Blackék azt híresztelték, hogy azért érkeztek Washingtonba, mert elő akarják készíteni expedíciójukat. Kapcsolatot teremtettek az érdekelt nagykövetségekkel, és nap mint nap tárgyaltak velük a tervezett utazásiód. A házaspárnak pompás lakása volt a Wardman-parkban és gyakran vendégül látták a magasrangú nagykövetségi tisztviselőket. A legtöbbször természetesen a svájci, török és svéd követségek tagjait fogadták. Ezek után természetesnek tűnt, hogy a jókedvű, vendégszerető, gazdag amerikai pár gyakran tűnt fel a nagykövetségek fogadásain is. Az OSS azonban éppen rajtuk keresztül szerezte első értesüléseit a nagykövetségek titkosszolgálati munkájáról. Különösen az bizonyult hasznosnak a Qu 2-es csoport tagjai számára, hogy amíg valamelyik attasé páncélszekrényében kutattak, másolták az olvasmányait, addig az illető Blackékkal koccintgatott, a Wardman-parkbeli lakásban. Ha az érdekelt nagykövetségi tisztviselő váratlanul hazament, Blackék telefonon értesítették a csoport tagjait, akik természetesen sürgősen eltűntek, így különböző szálak révén a Qu 2-es csoport rájött arra, hogy a török nagykövetség német rendszerű rejtjelző géppel dolgozik. A gép, sajnos, kíméletlenül üzembiztosnak látszott. Elkerülhetetlenné vált egy mechanikus szakértő, egy fényképész és egy mindenhez értő műszaki szakember bevonása. Ezeknek az embereknek együtt kellett megfejteni és egyúttal lemásolni a gép belső működési rendszerét anélkül, hogy az érintés legcsekélyebb nyomát is hagyják a munka után. A Qu 2-es csoport hamar megtalálta emberét, Jimmyt, a reklámügynököt. Ez a fiatalember úgy élt, mint általában a legtöbb amerikai reklámügynök. Imádta a gint, az éjszakázást, és volt egy bohém felesége. Ez a fiú azonban csavaros ésszel volt megáldva, szenvedélyesen szerette a fényképezést, és ezermester ügyességgel és lelkülettel rendelkezett. Két hajtűből, egy konzervdobozból akár örökmozgót is tudott rögtönözni egy laposfogó segítségével. Ha valaki képes rá, akkor ez az ember meg tudja fejteni a rejtjelző gép titkát, jelentették a Qu 2-es csoport tagjai a főnöküknek. A rejtjelző gépet azonban a követség nagy páncélszekrényében őrizték. A Mrs. Gees segítségével bejutott amerikai gépírónő képtelen volt közölni a számtárcsái kombinációját. A Qu 2-es csoport vezetője jól ismerte Fuche őrnagyot, a New York-i rendőrség bombaosztagának hajdani főnökét, aki ebben az időben már a hadsereg