Gyulai Hírlap, 1971. január-június (12. évfolyam, 1-51. szám)
1971-01-26 / 8. szám
folytatódnak Kohl—Bahr megbeszélései Berlinben kedden folytatódik az NDK és az NSZK államtitkári szintű eszmecseréje. Kohl, az NDK és Bahr az NSZK államtitkára, negyedik alkalommal találkozik egymással a múlt év novemberében megkezdett véleménycsere-sorozat keretében. A legutóbbi találkozóra január 15-én Bonnban került sor. A bonni összejövetel után politikai megfigyelőkben az a vélemény alakult ki, hogy sikerült elérni bizonyos formai előrehaladást. Első ízben volt szó a kiadott hivatalos közleményben arról, hogy legközelebb a két ország küldöttségei találkoznak egymással az államtitkárok vezetésével. Ez volt egyben az első olyan összejövetel, amelyen már a legközelebbi találkozó időpontjában is megállapodtak. Bonni politikai körök nyilatkozataiból a tárgyalások további rendszerességére lehetett következtetni. Otto Winter, az NDK külügyminisztere pedig, még a bonni összejövetel előtt kifejezte reményét, hogy az NDK és az NSZK között gyümölcsöző tárgyalásokra kerül sor a két ország kapcsolatainak nemzetközi jogi alapon történő normalizálásáról. Az NDK külügyminiszterének kijelentése az államtitkári szinten folyó tárgyalások napirendjének érdemi kiszélesítéséről tanúskodott. Román lapok a magyar-román barátsági szerződés évfordulójáról Bukarest Valamennyi központi román napilap, — a Scinteia, Romania Libera, Munca, Előre — vasárnapi számában megemlékezik a magyar—román barátsági szerződés aláírásának 23. évfordulójáról. A szerződés, amely „szentesítette a két ország élenjáró, demokratikus, haladó erői és a két nép közötti régi internacionalista szolidaritási kapcsolatokat, egyúttal kifejezte, a szocializmus éveiben a Románia és Magyarország között létrejött magasabbrendű új kapcsolatokat és szilárd alapot képezet azok további fejlődéséhez” — írja többek között a Scinteia. A Román Kommunista Párt orgánuma méltatja az aláírás óta eltelt évek során a két ország kapcsolataiban bekövetkezett fejlődést, hangsúlyozva, hogy a „baráti és szövetségesi kapcsolatok életképessége és szilárdsága a társadalmi rend közösségén, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein, a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen, a szocializmus, a béke és a haladás eszméiért folyó harc közös céljain alapul”. A Scinteia a szerkesztőségi cikken kívül munkatársának magyarországi jegyzeteit közli a gazdasági élet korszerűsítésében elért eredményekről. Katonai kormány alakult Ugandában A kelet-afrikai Ugandában, dr. Milton Obote elnök távollétében, a hadsereg egy része megdöntötte a kormányt és az AFP francia hírügynökségnek Nairobiból keltezett, az ugandai rádióra hivatkozó jelentése szerint Amin tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke a fegyveres erők harci tevékenységének segítségével katonai kormányt alakított. Az AP hírügynökség arról számolt be, hogy a déli órákban is folyt a lövöldözés de az Öböléhez hű erők ellenállása gyengült. Brandt Párizsban 11.15 órakor megérkezett Párizsba. Érkezésekor Brandt újságíróknak kijelentette, nagyon örül annak, hogy Párizsban van és bizonyos benne, hogy a megbeszélések megszilárdítják és elmélyítik a két ország kapcsolatait. Az EGK közelgő újabb brüsszeli ülése előtt Pompidou és Brandt megbeszélése igen jelentős. A nyugatnémetek olyan nemzetek feletti gazdasági intézmény létrehozását szeretnék, amely azonnal hozzákezdhetne olyan kérdések összehangolásához, mint amilyen, a költségvetési, az infláció elleni vagy a foglalkoztatottsági politika. Franciaország ellenzi az ilyen terveket, mert véleménye szerint ez a nemzeti szuverenitás feladását eredményezné Willy Brandt nyugatnémet kancellár kétnapos tanácskozásra hétfőn, magyar idő szerint, Súlyos zavargások Észak-Írországban Belfast Vasárnap este ismét súlyos zavargások voltak az Észak-Ír fővárosban, Belfast protestáns negyedében, a Shankill Road környékén. Mintegy három-négyszáz főnyi, többnyire fiatalokból álló csoport kövekkel hajigálta meg az autóbuszokat és a gépkocsikat, bezúzott több kirakatot. Megtámadtak egy rendőrségi épületet is a város egy másik részében. A rendőrség és a brit rend fenntartó csapatok körülzárták a negyedet. Megpróbálták szétszórni a tömeget és megakadályozni, hogy újabbak csatlakozhassanak hozzá. A brit katonák gumilövedékekkel lőtték a tüntetőket, éjfélig sem sikerült azonban helyreállítani a rendet. A zavargásokkal egyidőben, s hatalmas robbanás történt a határmenti Enniskillen városban az egyik kormányhivatal előtt. A belfasti összecsapásokban ; egy tucatnyi rendőr könnyebben megsérült. Húsz-harminc személyt letartóztattak, többségük protestáns. Az utóbbi két hétben történt észak-ír megmozdulások feltételezések szerint annak a kampánynak részei, amelynek célja, hogy Észak-Írország váljon ki az egyesült királyság keretéből. Izraeli ígéret Jeruzsálem Az izraeli kabinet szokásos vasárnapi üléséről kiadott közvélemény szerint az izraeli korjmány folytatni kívánja a Jar" ■ ring közvetítésével újrakezdődött eszmecseréket, illetve tartózkodni fog minden olyan lépéstől, amely sérthetné ezeknek a tárgyalásoknak a folyamatos ■ ságát. A miniszterelnököt és a külügyminisztert felhatalmazzák, hogy fogalmazzák meg Izrael válaszát a Jarring nagy ■követtől kapott arab javaslatok ■ ra. * Tűzszünet Vietnamban Hanoi A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front főparancsnokságai utasítást adott, hogy a front fegyveres erő, a holdújév ünnepe alkalmából négy napra függesszék fel harci tevékenységüket. A tűzszünet helyi idő szerint január 26-án nulla órakor lép életbe és január 30- án nulla óráig tart. Szovjet-csehszlovák tárgyalások Moszkva Hétfőn Moszkvában tárgyalások voltak Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Konsztantyin Katusev, illetve Gustáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak között. A szovjet és a csehszlovák vezető politikusok találkozója, amely a barátság, a szívélyesség és a testvéri kölcsönös megértés légkörében folyt -e,s kifejezésre juttatta, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió nézetei és álláspontja teljes mértékben megegyezik a megvitatott kérdések egész körét illetően. Gustáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak hétfőn hazautazott. (MTI) India ünnepén Különös jelentősége van annak, hogy India nemzeti ünnepe nem az a nap, amikor alkotmányjogilag függetlenné vált, hanem 1950. január 26. évfordulója — azé a napé, amelyen az ország független köztársaság lett és saját alkotmánya érvénybe lépett. Január végét csupán egy hónap választja el február végétől , a köztársaság ünnepét attól a naptól, amikor a köztársaság népe legfontosabb állampolgári funkcióját gyakorolja: az urnák elé járulva megválasztja képviselőit, s rajtuk keresztül új kormányát. Indiában a választás általános és titkos, nők és férfiak, gazdagok és szegények egyformán, megkülönböztetés nélkül szavaznak. Ebben az értelemben a választás valóban demokratikus: valamennyi játékszabályt betartják. Utoljára 1967-ben volt Indiában általános választás és az alkotmány szerint nem is kellett volna már az idén választaniuk. A körülményeik azonban úgy alakultak, hogy a kormány kedvezőnek látta a jelenlegi időpontot. Mindenekelőtt azért, mert Indira Gandhi az elmúlt hónapokban végrehajtott intézkedései, politikai lépései a legszélesebb támogatást biztosítják számára. Indira Gandhi ma annak az embernek a jogán kéri a választók szavazatát, aki államosította a bankok jó részét, aki szakítani mert a nagytőke támogatását élvező jobboldali pártvezérekkel, aki megfosztotta a maharadzsákat kiváltságaiktól. Az indiai helyzet igen bonyolult. Fő jellemvonása, hogy míg a jobboldali pártok összefogtak Indira Gandhi megbuktatására, a baloldal pártjai között nincsen egység, sőt az egyik szociáldemokrata párt kész volt a szélsőséges jobboldallal is összefogni Indira Gandhi ellen. Az az elhatározás, amit a miniszterelnök bejelentett — mármint, hogy pártja egyedül lép fel a választásokon, nem alakít semmilyen más párttal választási szövetséget — igen kockázatos lépés, amely kitűnő eredményt hozhat számára, esetleg azonban bukását okozhatja. Az a tény természetesen, hogy Indira Gandhi ily módon elutasította egy — mindenekelőtt a kommunistákkal, de más baloldali pártokkal is szervezendő — koalíció gondolatát, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen egymás ellen is fellépnek az Indira Gandhi vezetése alatt álló Kongresszus és a kommunisták jelöltjei. Az együttműködésre a választás lebonyolítása rengeteg lehetőséget ad. A világ országai, népei India nemzeti ünnepén évről évre megemlékeznek a január 26-i évfordulóiról. Ebben az évben azonban az India iránti érdeklődés sokkal mélyebb és komolyabb. A választásokon nagyon sok dől el. Mind ez ideig a választás Indiában voltaképpen azt jelentette, hogy a Kongresszus Pártnak, amely monopolhelyzetben van, alkalma adódott frissítésre, vezetői és képviselői cseréjére, bizonyos mozgásra. Az 1967-es választás már a szó igazi értelmében választás volt — ekkor a Kongresszus jelentősen veszített befolyásából. Azóta rendkívüli események sora történt — a Kongresszus Párt magja, Indira Gandhi vezetésével kísérletet tesz a tömegek rokonszenvének visszahódítására, a kiábrándult, a Kongresszust tömegesen elhagyó választók újra-megnyerésére. A Kongresszus iránti bizalom forrása a nemzeti függetlenségi harcban játszott szerepe, az, hogy függetlenséget plusz társadalmi reformokat ígértek. A függetlenség megvalósult , a reformok elmaradtak. Ahogy múlt az idő s nem történt előrehaladás, úgy csökkent a bizalom. Sikerül-e Indira Gandhi kísérlete a Kongresszus feltámasztására — ez most a kérdések kérdése. Kalmár György Kormányválság az év elején és a nyáron, tartományi választások, sztrájkok, pártok közötti viták, politikai személyiségek rivalizálása, fasiszta és más szélsőjobboldali provokációk, áremelések, válás. Címszavakban így lehetnek összefoglalni az 1970-es év olaszországi eseményeit. Olaszország a NATO déli szárnyának talán a legfontosabb része. A munkásmozgalom szempontjából nem kevésbé jelentős: Olaszországban működik a nem szocialista világ legnagyobb (jelenleg 1 600 000 tagot számláló) és legbefolyásosabb kommunista pártja. Az úgynevezett középbal kormánykoalícióban a kereszténydemokraták mellett a szocialisták a legfontosabbak. A szervezett dolgozók évről-évre nagyobb befolyást gyakorolnak a gazdasági és politikai életre; a szakszervezetek körében erősödnek az egységtörekvések. Olaszország a legkatolikusabb ország: a katolikus egyház világkormánya, a Vatikán Állam Róma területén van. Az egyház hatalma, befolyása olyan tény, amelyet egyetlen párt, egyetlen politikus sem hagyhat figyelmen kívül. Ezek azok a tényezők, amelyek indokolttá teszik az Olaszország iránti megkülönböztetett figyelmet. Római tartózkodásom napjaiban megpróbáltam összegyűjteni azokat a véleményeket és tényeket, amelyek segítségével többé-kevésbé reális képet lehet alkotni a múlt év politikai folyamatairól és az idén várható eseményekről. Ami a nemrég befejeződött 1970-es esztendőt illeti, habozás nélkül megállapítható, hogy a kormányzati bizonytalanság és a politikai stabilitás hiánya továbbra is a legjellemzőbb vonása a helyzetnek. E bizonytalanság gyökerei elég mélyen és időben messze vannak. Történelmi visszapillantásra nincs mód, de azt föltétlenül meg kell említeni, hogy a tavalyi két kormányválság magyarázata a néhány évvel korábban egyesült szocialisták és szociáldemokratáik boldogtalan együttélésének megszűnésében, az 1969 nyarán történt pártszakadásban rejlik. A baloldal előretör A szociáldemokraták, noha tömegbefolyásuk csekély, a koalíció fontos elemét alkotják — részben azért, mert vezetőiknek igen jó kapcsolataik vannak az olasz nagytőkével és az Egyesült Államok vezető köreivel, részben meg azért, mert az ország jelenlegi köztársasági elnöke is szociáldemokrata. A magát Egységes Szocialista Pártnak nevező szociáldemokrácia az utóbbi időben a koalíció rossz szelleme lett. Reakciósságában, atlanti elkötelezettségben, kommunistaellenességben túltesz a Kereszténydemokrata Párt egészén. A négypárti koalíció ma már két részből áll. Az egyik a mérsékelt — és rengeteg belső bajtól, széthúzástól gyötört — kereszténydemokrácia és az utóbbi időben határozottan baloldali politikát folytató szocialista párt, a másik oldal pedig „a válság pártja”, a szociáldemokrácia és a kicsiny köztársasági párt, amely ugyancsak a visszahúzó erőket képviseli a kormányzaton belül . A kormányon belüli viták egyik oka az is, hogy a több mint húsz esztendei halogatás után létrehozott tartományi önkormányzat baloldali sikereket hozott. Az ország három középső tartományában, az úgynevezett vörös övezetben a kommunisták vezetésével ,illetve részvételével alakult meg a tartományi végrehajtó bizottság (kormány). Egyes megyékben és városokban a szocialisták nem követték az országos formulát a „középbalt”, hanem a kommunistákkal és a proletárszocialistákkal léptek szövetségre, holott az erőviszonyok ezt nem tették elkerülhetetlenné. Tovább fokozta a kormányon belüli és kívüli jobboldal ingerültségét, hogy a négypárti koalíció helyett kétpárti, kereszténydemokrata — szocialista összefogás született Szardínia tartományban és az ország gazdasági központjában, Milánó városában. Kommunista követelés Ezek a fejlemények és a szocialista vezetők állásfoglalásai egyúttal azt is bizonyítják, hogy megalapozott a kommunistáknak az a követelése, hogy a középbal helyébe haladóbb kormányzat lépjen. Luigi Longo, a párt főtitkára év végi üzenetében joggal hangsúlyozta: a tények mind tisztábban mutatják, hogy mielőbb túl kell haladni a jelenlegi középbal politikát, és a legfontosabb és legsürgősebb problémák megoldása érdekében új és haladóbb politikai egyensúly megteremtésén kell munkálkodni. Ez azt jelenti — és nemcsak a kommunisták szerint —, hogy az egyensúlynak az összes baloldali erő hozzájárulásán és közreműködésén kell alapulnia, félretéve az abszurd és idejétmúlt kizárásokat. Longo szavai arra mutatnak, hogy az Olasz Kommunista Párt támogatja és előmozdítja a különböző baloldali erők összefogását, amit eddig is szorgalmazott Az előző időszakban azonban sokkal kevesebb reális lehetőség volt erre az összefogásra, mint jelenleg és a következő egy-két évben. Todero Frigyes Következik: Amit nem lehet nélkülözni. Olaszországi jegyzetek : Egy év, két kormányválság