HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 13. ÉVFOLYAM (1967)

1967 / 1. sz. - KÖNYVEK - VAJDA GYÖRGY MIHÁLY: A kelet-európai színházak fejlődésének történeti kapcsolatai. A Maske und Kothurn c. osztrák folyóirat 1966. évi 2-3. száma

lehetővé. Ezért szerény előadói állást vállalt, s közben sűrűn publikálta verseit külön­böző folyóiratokban. Döntő fordulat éle­tében, amikor a Via­a Romineasca szer­kesztőségébe kerül. Egyetlen szám sem jelenik meg, amelyben ne szerepelne ver­sekkel, karcolatokkal, elbeszélésekkel, színházi kritikákkal, könyvismertetéssel. Ciopraga a költő életében határköveket jelentő kötetek (Parodii originale, Palade vesele, Prin-Planina, Balade vesele si triste, Migdale amare) tárgyalása közben mutatja be életének főbb eseményeit és ezek hatá­sát költészetére. A kötet elemzései kieme­lik Toplrceanu egyéni gondolatait, újszerű eszmetársítását és szellemességét, amivel már a kor irodalmi kritikájának tetszését is kivívta. A húszas évek végén nagy nép­szerűségnek örvendett. Élete végén a Iasi Nemzeti Színház igazgatója volt. Ciopraga monográfiájának nagy érdeme, hogy közelről mutatja be a nagy költő alakját. A rendelkezésére álló kevés és ellentmondó életrajzi adat ellenére világos szerkezetű és rendkívül könnyed, olvas­mányos stílusban megírt monográfia ke­retében elénk tárul Toplrceanu igazi arca. A sok helytelen értékelés után végre meg­mutatja, hogy Topirceanu költészetének erényeit, Topirceanu humanizmusát, ter­mészet iránti szeretetét és a társadalmi haladásba vetett rendíthetetlen hitét. A költőt stílusa és gondolati gazdagsága még ma is a legolvasottabb román költők egyi­kévé teszik. MAYER FERENC A kelet-európai színházak fejlődésének tör­téneti kapcsolatai. A Maske und Kothurn* c. osztrák folyóirat 1966. évi 2—3. száma A bécsi egyetem Színháztudományi Intézete 1965. októberében nemzetközi munkaértekezletet tartott kelet-európai színháztudósok részvételével; az Intézet folyóiratának, a Maske und Kothurn-nak, kettős száma túlnyomórészt az ott el­hangzott előadásokat tartalmazza. A be­lőlük kibontakozó kép hűségesen tükrözi az összehasonlító színháztörténeti kutatás helyzetét Kelet-Európa országaiban, ame­lyeknek tudósai közül a konferencián csehszlovákok, jugoszlávok, bolgárok és magyarok vettek részt, de a nemzetközi folyóiratszám lengyel, román és finn szer­zőtől származó tanulmányt is közöl. A kelet-európai országok színháztörté­neti kutatása, mint általában irodalom­történetük eddig többnyire, nagyobb, csak­nem kizárólagos érdeklődést a nyugat­európai kapcsolatok iránt mutatott, ezek­nek anyagához (már csak nyelvi okok miatt is) könnyebben hozzáfért; a köz­vetlen szomszédság színházi kul­túrája, vagy még inkább a történelmi korszakokon keresztül együtt, esetleg azonos államban élő kelet-európai népek színházi kapcsolatai felé csak az utóbbi évtizedekben fordult intenzívebb figyelemmel. De a még min­denütt és mindenkor fel nem számolt nemzeti elfogultság, vagy éppen az önálló nemzeti kultúra minél erősebb és történeti hangsúlyozásának szándéka még ma is sokszor lefogja a kutató kezét, korlátok közé szorítja gondolkodásának irányát, vagy esetleg eltakar előle olyan összefüggé­seket, amelyek a történelmi múltból, vagy éppen a színház természetéből következnek. Hiszen a műfaji, irodalmi, képzőművé­szeti, zenei és intézményes formák moz­gásának, kavargásának, cseréjének a szín­ház története olyan gazdag tárával szol­gálhatna, mint talán egyetlen másik sem a művészet ágai közül. Maga a drámairo­dalom, az írott szöveg ennek a nemzetközi mozgásnak csak az egyik eleme. A teljessé­get a színház történetének sokszempontú bemutatása adja. Ezzel az igénnyel és az igény Kelet-Európa színháztörténetére való kiterjesztésével publikálja már évek óta Európai színháztörténetének köteteit Heinz Kindermann, aki professzortársával Mar­gret Dietrichhel együtt a munkaértekezletet Bécsben összehívta. Az értekezlet vezető szándéka elsősor­ban a többoldalú kapcsolatok feltárása és bemutatása volt; erre vall a két rendező tanulmánya. Mindketten Bécs „tükrében" mutatják be az egykor a Habsburgok ural­ma alatt álló népek színháztörténetének egy alkalomhoz vagy rövid időszakhoz kötött eseményeit, eseteit. Heinz Kinder­mann az 1892. évet választotta ki, a bécsi nemzetközi színházi és zenei kiállítás évét, amikor a kiállítással egyidejűleg az erre fenntartott színpadon francia, olasz és német, valamint cseh, lengyel és magyar színtársulatok prezentálták művészetüket az osztrák közönségnek, mindegyik a maga nyelvén és a maga ízlése szerint. Heinz Kindermann (Theatralische Völkerbegeg­nungen in den Donauländern címen) kiad­ványok és az egykori sajtó alapján fest szemléletes képet a Cseh Nemzeti Színház, a főként lembergiekből álló lengyel társu­lat és a magyar Nemzeti Színház szereplé­séről. Az előbbiek nemzeti operáikkal mu­tatkoztak be, míg Paulay Ede társulata prózát választott, többek között Grill- * Maske und Kothurn. Vierteljahrschrift für Theaterwissenschaft. Herausgegeben vom Institut für Theaterwissenschaft an der Universität Wien. Verlag Böhlau. 12. Jahrgang. 1966. Heft 2/3. 300.

Next