HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 13. ÉVFOLYAM (1967)
1967 / 1. sz. - KÖNYVEK - VAJDA GYÖRGY MIHÁLY: A kelet-európai színházak fejlődésének történeti kapcsolatai. A Maske und Kothurn c. osztrák folyóirat 1966. évi 2-3. száma
lehetővé. Ezért szerény előadói állást vállalt, s közben sűrűn publikálta verseit különböző folyóiratokban. Döntő fordulat életében, amikor a Viaa Romineasca szerkesztőségébe kerül. Egyetlen szám sem jelenik meg, amelyben ne szerepelne versekkel, karcolatokkal, elbeszélésekkel, színházi kritikákkal, könyvismertetéssel. Ciopraga a költő életében határköveket jelentő kötetek (Parodii originale, Palade vesele, Prin-Planina, Balade vesele si triste, Migdale amare) tárgyalása közben mutatja be életének főbb eseményeit és ezek hatását költészetére. A kötet elemzései kiemelik Toplrceanu egyéni gondolatait, újszerű eszmetársítását és szellemességét, amivel már a kor irodalmi kritikájának tetszését is kivívta. A húszas évek végén nagy népszerűségnek örvendett. Élete végén a Iasi Nemzeti Színház igazgatója volt. Ciopraga monográfiájának nagy érdeme, hogy közelről mutatja be a nagy költő alakját. A rendelkezésére álló kevés és ellentmondó életrajzi adat ellenére világos szerkezetű és rendkívül könnyed, olvasmányos stílusban megírt monográfia keretében elénk tárul Toplrceanu igazi arca. A sok helytelen értékelés után végre megmutatja, hogy Topirceanu költészetének erényeit, Topirceanu humanizmusát, természet iránti szeretetét és a társadalmi haladásba vetett rendíthetetlen hitét. A költőt stílusa és gondolati gazdagsága még ma is a legolvasottabb román költők egyikévé teszik. MAYER FERENC A kelet-európai színházak fejlődésének történeti kapcsolatai. A Maske und Kothurn* c. osztrák folyóirat 1966. évi 2—3. száma A bécsi egyetem Színháztudományi Intézete 1965. októberében nemzetközi munkaértekezletet tartott kelet-európai színháztudósok részvételével; az Intézet folyóiratának, a Maske und Kothurn-nak, kettős száma túlnyomórészt az ott elhangzott előadásokat tartalmazza. A belőlük kibontakozó kép hűségesen tükrözi az összehasonlító színháztörténeti kutatás helyzetét Kelet-Európa országaiban, amelyeknek tudósai közül a konferencián csehszlovákok, jugoszlávok, bolgárok és magyarok vettek részt, de a nemzetközi folyóiratszám lengyel, román és finn szerzőtől származó tanulmányt is közöl. A kelet-európai országok színháztörténeti kutatása, mint általában irodalomtörténetük eddig többnyire, nagyobb, csaknem kizárólagos érdeklődést a nyugateurópai kapcsolatok iránt mutatott, ezeknek anyagához (már csak nyelvi okok miatt is) könnyebben hozzáfért; a közvetlen szomszédság színházi kultúrája, vagy még inkább a történelmi korszakokon keresztül együtt, esetleg azonos államban élő kelet-európai népek színházi kapcsolatai felé csak az utóbbi évtizedekben fordult intenzívebb figyelemmel. De a még mindenütt és mindenkor fel nem számolt nemzeti elfogultság, vagy éppen az önálló nemzeti kultúra minél erősebb és történeti hangsúlyozásának szándéka még ma is sokszor lefogja a kutató kezét, korlátok közé szorítja gondolkodásának irányát, vagy esetleg eltakar előle olyan összefüggéseket, amelyek a történelmi múltból, vagy éppen a színház természetéből következnek. Hiszen a műfaji, irodalmi, képzőművészeti, zenei és intézményes formák mozgásának, kavargásának, cseréjének a színház története olyan gazdag tárával szolgálhatna, mint talán egyetlen másik sem a művészet ágai közül. Maga a drámairodalom, az írott szöveg ennek a nemzetközi mozgásnak csak az egyik eleme. A teljességet a színház történetének sokszempontú bemutatása adja. Ezzel az igénnyel és az igény Kelet-Európa színháztörténetére való kiterjesztésével publikálja már évek óta Európai színháztörténetének köteteit Heinz Kindermann, aki professzortársával Margret Dietrichhel együtt a munkaértekezletet Bécsben összehívta. Az értekezlet vezető szándéka elsősorban a többoldalú kapcsolatok feltárása és bemutatása volt; erre vall a két rendező tanulmánya. Mindketten Bécs „tükrében" mutatják be az egykor a Habsburgok uralma alatt álló népek színháztörténetének egy alkalomhoz vagy rövid időszakhoz kötött eseményeit, eseteit. Heinz Kindermann az 1892. évet választotta ki, a bécsi nemzetközi színházi és zenei kiállítás évét, amikor a kiállítással egyidejűleg az erre fenntartott színpadon francia, olasz és német, valamint cseh, lengyel és magyar színtársulatok prezentálták művészetüket az osztrák közönségnek, mindegyik a maga nyelvén és a maga ízlése szerint. Heinz Kindermann (Theatralische Völkerbegegnungen in den Donauländern címen) kiadványok és az egykori sajtó alapján fest szemléletes képet a Cseh Nemzeti Színház, a főként lembergiekből álló lengyel társulat és a magyar Nemzeti Színház szerepléséről. Az előbbiek nemzeti operáikkal mutatkoztak be, míg Paulay Ede társulata prózát választott, többek között Grill- * Maske und Kothurn. Vierteljahrschrift für Theaterwissenschaft. Herausgegeben vom Institut für Theaterwissenschaft an der Universität Wien. Verlag Böhlau. 12. Jahrgang. 1966. Heft 2/3. 300.