HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 22. ÉVFOLYAM (1976)

1976 / 1. sz. - KÖPECZI BÉLA: Kultúra - szubkultúra - szubliteratúra

KÖPECZI BÉLA Kultúra — szubkultúra — szubliteratúra I. ,,A kultúra lehetővé teszi mindenki számára, hogy valóságos emberi élethez jusson el más emberek hozzájárulásával, munkájával és felfedezéseivel, de minden egyes ember személyes erőfeszítésének és gondolkodásának vagy az isteni inspirációnak a segítségével."­ S. Pufendorf 1686-ban írta le ezt a mondatot, amely természetesen magán viseli a kor jegyeit, de bizonyos érte­lemben előremutat: a kultúrát széles értelemben fogja fel, a valóságos emberi élet kialakításának feltételeként. Ma már egyre általánosabbá válik az a felfo­gás, hogy a kultúra nem azonosítható a tudománnyal és a művészettel, vagy általában a szellemi javak összességével, hanem magában foglalja az anyagi javakat is, sőt érték- és normarendszert jelent, amely meghatározza magatar­tásunkat és életmódunkat. A szocialista társadalom kialakítása szempontjából a kultúra ilyen fel­fogásának roppant nagy a jelentősége, hiszen a termelési viszonyok megváltoz­tatása önmagában még nem biztosítja az új társadalom létrejöttét. A szo­cializmus az élet megváltoztatását tűzi ki célul, s ehh­ez elengedhetetlenül hozzátartozik, sőt előfeltétel a kulturális forradalom. Az új társadalmi for­máció megszilárdításával, a termelés fejlődésével, az életszínvonal emelke­désével párhuzamosan erősödik az az igény, hogy az új kultúra győzedelmes­kedjék az élet minden szférájában. Gyakran beszélnek ma az „életforma for­radalmáról" a szocialista társadalomban is, s ha ezen azt értjük, hogy nemcsak politikai, hanem más tudatformákban is ki kell alakulnia és el kell terjednie a szocialista értékrendszernek és az ezen alapuló életmódnak, akkor egyet is lehet érteni a kifejezéssel. A hatvanas évektől kezdve az „életforma forradalmát" a kapitalista or­szágokban egy jórészt értelmiségi kisebbség tűzte zászlajára, amely kísérletet tett arra, hogy az úgynevezett ellenkultúrát, amelyet a polgári kultúrával akart szembeállítani, szélesebb rétegekben és mindenekelőtt az ifjúság körében elter­jessze. Rokonszenvesnek kell tartanunk azt a törekvést, amely a kapitalista világ uralkodó kultúrájával szemben valami mást akart állítani, mégha vi­lágosan látjuk is azt a különbséget, amely a társadalmi forradalom és az ellen­kultúrát hirdető értelmiség életforma-forradalma között fennáll, mégha tud­juk is, hogy az életforma-forradalom a társadalmi viszonyok megváltoztatása nélkül nem lehetséges. Mint említettük, az ellenkultúra hívei fel akarnak lépni a polgárság kultúrája ellen. Ezzel elismerik azt az alapvető marxista tételt, hogy minden társadalomban van egy uralkodó kultúra, amely az uralkodó osztály . L. PUFENDORF: Specimen controversiarum. 1686. Idézi L. DOLLOT: Cultures indi­viduelles et culture de masse. Paris, 1974. 4

Next