HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 44. ÉVFOLYAM (1998)
1998 / 1-2. sz. - SZEMLE - WAPPEL MÓNIKA: Hawthorn a kortárs irodalmi vitákról
SZEMLE végszerű kapcsolata volt bárkivel is, aki személyesen érintett (volt) a hiroshimai atomtámadásban, illetve annak következményeiben (23.), egyrészt némiképp naivan leszűkítőnek és a Japánban működő irodalmi tanszékek (az akadémiai kontextus sem az olvasótól származik) lebecsülésének minősíthető, másrészt, és talán ez a fontosabb, kibúvó, hiszen ugyanezt a Holocaustra nézve nem kockáztathatná meg az ezek szerint európai és észak-amerikai, azon belül is fehér olvasót odaértő szerző. Kibúvó ez annál is inkább, mivel Hayden White történelemértelmezésének ha nem is a legtöbb vitát, de minden bizonnyal a legtöbb indulatot felkavart része, amely az ellenzők szerint a Holocaust-tagadó neofasiszták számára elméleti és hivatkozási alapot teremt, természetesen hangsúlyosan szerepel az elméleti bevezetőben. Egy másik, olvasójának konstruálását végző kitétel nem kevésbé talányos, amennyiben a Hirosima-érv tükörfordításának érezzük, nevezetesen, hogy nemigen lehet olyan olvasója, aki ne „tudna" a Titanickatasztrófáról (még az összehasonlítást is beemeli, mely szerint többen tudnak a Titanic elsüllyedéséről, mint a Holocaustról), és pontosan ez az egyik érve a témaválasztás mellett. Én ez utóbbi választást az előző (Hirosima vagy Holocaust példa) analógjának érzem, bár a témaválasztás merészségének hiányát egyrészt nekem sincs bátorságom felróni, másrészt a Titanicot az azóta eltelt idő biztonságos távolán túl indokolják könnyebben elfogadható érvek is, úgy mint angolszász volta, melynek következtében a hozzá kapcsolódó, itt vizsgálódás tárgyává tett irodalom is jórészt ebben a kultúrkörben született és működik. Vajon meg tudjuk-e ítélni, hogy magunk a hawthorni értelemben „komoly" olvasónak minősülünk-e ? És hogy a Nostramo-olvasó Hawthornhoz kellőképp hasonló, kellőképp figyelmes olvasóként próbáltuk-e a mi történt? és a miért és hogyan történt? kérdéseket megválaszolni? És ha a magabiztos igen hiányában kénytelenek vagyunk egy máshonnan eredező, de ugyancsak magabiztos nemmel felelni ezekre a kérdésekre, akkor a komolytalan és figyelmetlen olvasás minősítés elől menekülő olvasata vajon milyen olvasót kívánhat magának?