HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 49. ÉVFOLYAM (2003)
2003 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - JÁSZBERÉNYI JÓZSEF: "Tedd be a mikróba" : a mikrotörténetírás lehetséges haszna és problematikussága a nyelvi reflexióval számoló irodalomtörténetírás számára
JÁSZBERÉNYI JÓZSEF / „TEDD BE A MIKRÓBA..." 161 White provokatív könyvét, amelyben a történetírást, főként a nagy XIX. századi történészek műveit sajátos irodalmi alkotásoknak tekinti, hatástörténetileg ma jelentősebbnek látom, leginkább azért, mert a nyugati történettudomány diskurzusában erős szakmai viták bontakoztak ki körülötte. A tanulmánynak nem célja azon történetírói iskolák, irányzatok, tudósok munkásságának vizsgálata, akiknél ez a reflexivitás különféle módokon és különféle fokokban megjelenik. Ennek két oka van. Egyrészt az, hogy ezt már nagy vázlatossággal elvégeztem egy másik munkámban, másrészt pedig az, hogy most a mikrotörténetre fogok koncentrálni. Dolgozatomnak tehát elsősorban az a célja, hogy megmutassa ezen irányzat lehetséges hasznát és problematikusságát a mai, a nyelvi reflexióval erősebben áthatott irodalomtörténeti gondolkodásmódok számára. Ebből következően munkám nem fog hosszabb történeti ismertetőt sem tartalmazni az irányzatról, csak a legszükségesebbekre szorítkozom. II. A mikrotörténetírás első alakjai a hetvenes évek elejétől Olaszországban, a Quaderni Storici című lap körül jelentek meg. Részben hatásukra, de sokkal inkább velük párhuzamosan ugyanezekben az években Nyugat-Európa más államaiban és az Egyesült Államokban is létrejöttek az övéikkel megegyező és hozzájuk hasonló előfeltevésekkel és módszerekkel dolgozó történészi közösségek. Ennek a rendkívül sokrétű és több országban megjelenő két csoportnak olasz és olasz hatástörténeti alapokkal bíró ágát mikrotörténetnek, az elsősorban az angolamerikai hatásokból megszülető irányt történeti antropológiának nevezik. Fontos kiemelni azt is, hogy az egybevágó és hasonló módszertani és előfeltevésbeli jellemzőkre nemcsak két különböző jelző van forgalomban a mai történeti dij modellje Reinhart Koselleck történetiségkoncepciójában, illetve SZIRÁK PÉTER: A kultúrák sokfélesége: a történelem partikularitása és univerzalitása (Jörn Rosen történetelmélete). ( Történelem, kultúra, medialitás. Balassi, Bp. 2003. 31-52., ill. 53-70.) 4 A nyelv, a valóság és a tények átértékelődése. Korall, 2001. ősz-tél, 163-185. 5 A mikrotörténet-fogalom « keresztapjának » nagy valószínűséggel Edoardo Grendi tekinthető, aki 1977-es cikkében használta - mai tudásunk szerint először - ezt a szót a történetírói irányzat megnevezésére. L. GRENDI: Micro-analisi e storia sociale. Quaderni storici, Bologna, XII. 1977, 506-520. 6 A történeti antropológia kialakulásához talán leginkább hozzájáruló tudós Clifford Geertz antropológus volt, akinek munkásságában a hermeneutikai kérdések jóval aktívabban voltak jelen, mint a nyugat-európai mikrotörténészekében. Éppen ezért a történeti antropológusok közül többen is - ugyan különböző mértékben, de - számolnak a fent jellemzett nyelvi reflexióval, azonban ők saját irányzatukon belüli többségnek sem kvantitatív sem hatástörténeti szempontból nem mondhatók. Természetesen a rituális cselekvéseket mint szövegeket vizsgáló antropológusok munkálkodása kiváltotta a mikrotörténészi kritikát, 1. erről BÓDY ZSOMBOR: A makrotörténelem haszna nagy társadalmi csoportok kutatásában. Századvég, http://www.c3.hu/scripta/szazadveg/15/bodi.htm . 21. lábjegyzet.