HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 49. ÉVFOLYAM (2003)
2003 / 4. sz. - KÖNYVEK - KÁDÁR JUDIT: Szalay Edina: A nő többször : neogótika és a női identitás a mai észak-amerikai regényben
KÖNYVEK Túlságosan is tág kategóriákról van tehát szó, ezért kívánatos lett volna, hogy Szalay Edina tisztázza, ő maga mit ért rajtuk. Bár felsorol néhány a gótikus irodalomra jellemző vonást (szexuális aberráció, téboly, labirintus, tükör stb.), kitér a meghatározás kihívása elől, mert mint írja „az irodalmi gótika kialakulásának, fejlődésének és átváltozásainak taglalása külön könyvet igényelne" (15.), s a „neogótikus" kifejezés definiálására is mindössze egy lábjegyzetet szán: a „neogótikus" fogalmán a kortárs gótikát értem, azon belül is azt a vonulatot, mely nem egyszerűen szolgai módon másolja a műfaj bevált sémáit, hanem azokat egyéni módon átfogalmazza" (16.). A későbbiekben kiderül, hogy Szalay Edina szerint az új vonulat jellemzője többek közt a hangsúly áthelyeződése az ödipálisról a preödipálisra, így a női gótika központi eleme a hősnő és az anya, illetve más hősnők közt kialakított kapcsolatrendszer; a cselekményben pedig előtérbe kerül a kulturális vagy a biológiai értelemben vett anya felkutatása. A gótikus és neogótikus regény mibenlétének alapvető tisztázatlansága következtében azonban önmagában a fenti jellemzők alapján történő elemzés nem teszi világossá, mit is jelent például a „gótikus érzékenység" vagy „gótikus szenzibilitás" (25., 87.), a „gótikus színezetű kapcsolat" (36.), a „gótikus gondolkodás anyai öröksége" (49.), „a tipikusan gótikus kettős kötelék, a „tudni vagy nem tudni" problémája" (64.), s hogy miért éppen „a gótikus mitológia két fontos alakja, a bolygó zsidó és a vén tengerész" (110.). Alice Munro Lives of Girls mid Women (Lánysorsok, asszonyéletek, 1971), Margaret Atwood Lady Oracle (Lady Orákulum, 1976), Gail Godwin Violet Clay (Violet Clay, 1978) regényeinek van közös vonása. Munro hősnője gótikus regényt akar írni szülővárosáról, Atwoodé titokban ilyen lektűrök írásával keresi a kenyerét, Godwin Violetje gótikus regényeket illusztrál. Joy Williams Breaking & Entering (Betöréses lopás, 1988) című műve a fentieknél Szalay szerint is problematikusabb: elismeri, hogy ez a könyv „a szerző vagy a kritikusok definíciója szerint nem gótikus regény" (105.), mégis úgy véli, a „gótikus szenzibilitás miatt" a minimalizmusé mellett e kategóriába is besorolható. A minimalizmus és neogótika kapcsolódási pontjainak elemzése elől azonban szintén kitér: úgy véli, a Williams regényéről szóló fejezet „terjedelme és témája nem teszi lehetővé", hogy részletekbe bocsátkozzon (103.). A kellően árnyalt elméleti háttér hiánya kétséget ébreszt az iránt, vajon jogosan minősíthetőek-e a vizsgált regények éppen neogótikusnak, ám van egy olyan, e művekkel Szalay Edina által is összefüggésbe hozott regényfajta, amelynek jellemzői mindegyik elemzett alkotásra illenek: a (női) Bildungsrománé vagy fejlődésregényé (141-149.). Atwood, Munro, Godwin és Williams hősei olyan fiatal nők, akik az őket a férfiaknak alávetett szerepre ítélő patriarchális társadalomban próbálkoznak saját identitásuk, autonóm személyiségük kialakításával (és ilyen, a férfiközpontú világ normáival küszködő nőalakok nem csupán a tizennyolcadik század utolsó harmadában virágzásnak induló gótikus regényben, hanem a zsidó-keresztény hagyományú társadalmak különböző irodalmi korszakokban született alkotásaiban egyaránt megtalálhatók). A nálunk kevéssé ismert írónők műveinek elemzése a fogalmi bizonytalanság ellenére is gazdagítja a kortárs feminista irodalom alkotásait vizsgáló magyar nyelvű szakirodalmat, ám felvetődik a kérdés, vajon örülne-e a „neogótikus" skatulyájának például Margaret Atwood. Hiszen hősnője magára találásának éppen az az egyik (Szalay Edina által talán nem véletlenül figyelmen kívül hagyott) jele, hogy egyszer s mindenkorra felhagy a gótikus regények írásával. KÁDÁR JUDIT