HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete I. Alfonz: New Weird

FEKETE I. ALFONZ / NEW WEIRD 213 sics alsorozatában olyan, immár kanonizálódott szerzők bukkannak fel, mint pél­dául William Hope Hodgson, Algernon Blackwood, Arthur Machen, Clark Ash­ton Smith és Howard Phillips Lovecraft. Dolgozatomban a weird irodalom leg­újabb, a New Weird irodalmi irányvonalát fogom bemutatni arra koncentrálva, hogyan alakult ki, és hogy milyen jellemzőkkel rendelkezik. DEFINÍCIÓ(K) Kutatói a weird irodalom sajátosságát tulajdonképpen valóságunk elidegeníté­sében látják. S. T. Joshi meglátása szerint a weird irodalom mércéjeként tekinthe­tő, hogy mennyire „tudja átalakítani olvasója világképét".12 Carl Freedman ezt tovább cizellálja, és arra a meglátásra jut, hogy a weird irodalom kétféle módon igyekszik elérni ezt. Egyszer Freedman amellett érvel, hogy a weird irodalom „tendenciózusan inflációs [inflationary]",13 sugallva, hogy „a valóság gazdagabb, nagyobb, furcsább, összetettebb és meglepőbb [...], mint azt a józan ész alapján sejteni lehet".14 Másodszor Freedman a weird irodalom átformáló hatását Samuel Beckett nyomán a romláson keresztül igyekszik leírni, amikor „a dolgok velejébe vetett pillantások reszkető ürességet mutatnak".15 Neys és Murphy előbbire pél­daként a brit-szigeteki weird irodalmat hozza fel, míg utóbbira a poszt-lovecraf­­tiánus irodalom egyik remetéjét, Thomas Ligottit. China Miéville mint teoretikusa és művelője a weird irodalomnak, hangsúlyozza, hogy a weird jelenség eredeté­ben fontos szerepet játszik a „félelem megtapasztalása és a mindennapi aláásá­­sa".16 Mindezzel kapcsolatban fontos továbbá megjegyezni, hogy nem pusztán az irodalom sajátja, hanem jóval nagyobb merítéssel dolgozik. Mark Fisher kortárs kulturális termékek (mint például a zene, a sorozat, a mozifilm) vizsgálata során állapítja meg, hogy a weird „olyan jelenlét, amely nem tartozik" az azt körülvevő környezethez, kilóg belőle;17 amely megzavarja a valóságot, ezáltal pedig befelé tudunk nézni egy külső perspektívából.18 Valamilyen affektussal társítunk egy­­egy kulturális terméket vagy jelenséget, amikor a weird segítségével beszélünk róluk. Ez a meghatározás nem áll távol Howard Phillips Lovecraft elképzelésétől, noha Fisher jóval tömörebben fogalmaz. Lovecraft „hangulatot és kedélyállapo­tot" kíván megteremteni szövegeivel.19­ 12 S. T. Joshi, The Weird Tale (Austin: University oí Texas Press, 1990), 118. 13 Carl Freedman, „From Genre to Political Economy: Miéville's The City and the City and Uneven Development", CR: The New Centennial Review 13, no. 2. (2013): 13-30,14. 14 Uo. 15 Uo. 16 China Miéville, „Weird Fiction", in The Routledge Companion to Science Fiction, eds. Mark Bould, Andrew M. Butler, Adam Roberts and Sherryl Vint, 510-515 (London: Routledge, 2009), 510. 17 Mark Fisher, The Weird and the Eerie (London: Repeater Books, 2016), 103. 18 Uo. 19 H. P. Lovecraft, „Jegyzetek a rémtörténetek írásáról", ford. Galamb Zoltán, in Lovecraft, ösz­­szes művei, 2:512-516, 515.

Next