HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete I. Alfonz: New Weird

218 TANULMÁNYOK túrkörben felbukkant krízisek és traumák kifejezésére. Éppen ezért az európai irodalmi eszköztár monstrocitás-kánona jelzésértékűen bővült, s az új szörnyek (mint például a rovarok vagy a polip42) alkalmasnak bizonyultak többek között a pusztulás, az értékvesztés és a nihil kifejezésére. Narratológiai vizsgálatok során egyértelművé válik, hogy a haute weird szerzői számára, ahogyan arra Miéville is rámutat, érdektelen a történet. Inkább a különösségre helyezik a hangsúlyt, emiatt a szöveg intellektuális élvezete átlényegül kizárólagos affektus-hatássá, ezáltal demokratizálódik is. Neyl és Murphy arra az álláspontra helyezkedik, hogy az első világégés utáni irodalmi áramlatok közül a modernizmus volt az az összekötő kapocs, amely egy platformra tudta terelni a kritikát megfogalmazó populáris és magas irodalmat. A két szerző ezt nevezi ponyva modernizmusnak, vagy ahogyan Miéville fogal­maz, „a weird [történet] és a modernizmusok más válaszokat adtak ugyanazokra az aggodalmakra, szorongásokra".43 Mark Fisher továbbgondolja ezt, és hozzáte­szi, hogy „Lovecraft meghatározó figurája a ponyva modernizmusnak, mert szö­vegei a ponyva horror és a modernizmus közti titkos cseréből emelkedtek ki. Visz­­szakövetve Lovecraft novelláit, eljutunk Lord Dunsanyhez és M. R. Jameshez, mielőtt elérkeznénk Poe-hoz. Poe döntő szerepet játszott a modernizmus kialaku­lásában, hatása Baudelaire-re, Mallarméra, Valéryre és rajongójukra, T. S. Eliotra [tagadhatatlan]".44 A kapitalizmus krízise és traumája nyilvánvalóvá vált, így Neyl és Murphy olvasatában Lovecraft és a Weird Tales­ben publikálók körének weird történetei elsőrangú kritikaként szolgáltak. Noyl és Murphy az avantgárd irodalmi megjelenései közé sorolják a weird történetet, ahogyan a dadát és szür­realizmust is. Meglátásuk szerint Lovecraft sikeresen szintetizálta „a futurizmust és a nem-euklédeszi matematikát a horror tárgyaivá".45 Lovecraft neve egybeforrt a Weird Tales ponyvamagazinnal. Olyannyira, hogy fontosságát tekintve Lovecraft színre lépését Noys vízválasztóként értékelte. Ér­telmezésében ez a „Lovecraft-esemény", ami egyszerre tudott a múltra és a jövőre is hatni. Lovecraft 1927-es, Természetfeletti rettenet az irodalomban című esszéjében értelmezte, kontextualizálta és előírta az általa weird történetnek olvasott szöve­gek jellemzőit. Tehát tudatosan kijelölte az elődöket és meghatározta azokat a ki­tételeket, amelyeket maga is követendőnek tartott a weird történetek írása során, ahogyan azt a mai napig sokan osztják. Az 1917-es keltezésű Dagon már előreve­títette a weird történettel kapcsolatos elgondolásait. 1926-ban megírta a Cthulhu hívása című novellát, amelyben a teljesen kész koncepció kirajzolódott. 42 Uo. 43 Tony Venezia, „Weird Fiction: Dandelion Meets China Miéville", Dandelion: Postgraduate Arts Journal and Research Network, no. 1. (2010): 1-9,5. 44 Mark Fisher, K-punk: The Collected and Unpublished Writings of Mark Fisher (2004-2016), ed. Dar­ren Ambrose (London: Repeater, 2018), 539. 45 Benjamin Noys and Timothy S. Murphy, „Introduction: Old and New Weird", Genre 49, no. 2. (2016): 117-134,121.

Next