HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete I. Alfonz: New Weird
FEKETE I. ALFONZ / NEW WEIRD 219 Az angolszász weird irodalom szempontjából Ann és Jeff VanderMeer még két fontos időpontot emel ki Lovecraft 1937-es halála mellett. Az egyik a második világháború, mint újabb trauma- és krízisforrás, valamint Franz Kafka angol fordításainak elterjedése. Köszönhetően a fantasy és horror felfutásának a negyvenes és ötvenes években, a Weird Tales köré gyűlt írók, mint Ray Bradbury (Fahrenheit 451), Fritz Leiber, Charles Beaumont (Alkonyzóna) és Robert Bloch (Psycho) olyan nagy példányszámú lapoknál tudtak publikálni, mint a Playboy. A II. világháború utáni weird irodalom olyan impulzusokat kapott a hatvanas évektől kezdve, mint a science fictionben a New Wave. Képviselőik kísérleteztek a fantasy, a science fiction és a horror keverésével, valamint a magas- és populáris irodalom regisztereiben való megszólalással. Ez a laza, inkább tematikai csoportosulás már a New Weird közvetlen előzményeként érthető. Ezt azonosította Jeff VanderMeer a New Weird agyaként. Másik fontos forrása a New Weird-nek az újrahasznosított angol gótikus irodalom, azon belül is a negyvenes és ötvenes évekből Mervyn Peake, illetve a hatvanas és hetvenes évekből Daphne du Maurier. Ann és Jeff VanderMeer megjegyzi, hogy bár du Maurier, Bradbury és Bloch „popularizálta a weird történetet, [mégis] megőrizte az elődök ellenállhatatlan furcsaságát".46 Továbbá kiemelik, hogy a hetvenes évek nők által írt gótikus irodalmának szerzői, mint például James Tiptree, Jr. (Alice Sheldon), Angela Carter, Jamaica Kincaid, Joanna Russ, Leena Krohn, Octavia Butler, Elizabeth Hand és Joyce Carol Oates szintén írtak weird történeteket. A nyolcvanas évektől datálom a poszt-weird kezdetét, mégpedig Clive Barker felbukkanásával. Miéville Barkerrel kapcsolatban kiemeli, hogy „visszahozza az elidegenített, [...] objektté tett, fetisizált emberi testet a horror központi helyére, miután azt a korábbi weird vonulatok elutasították".47 Jeff VanderMeer annyiban folytatja ezt a gondolatsort, hogy megállapítja, a Barker-féle „horrorban a testtranszformációk és -elmozdítások zsigeri és kortárs reakciókat eredményeznek, amelyek leginkább Lovecraft-nál olvashatóak"48 Noha míg utóbbinál a meg nem jelenítésen és el nem mondáson volt a hangsúly, addig előbbinél „a kiinduló pontot a szörny elfogadása vagy a transzformáció jelenti".49 Ez a hozzáállás „viszszahozta a fókuszba a szörnyeket és a groteszket, de nem 'az ijesztgetés' miatt".50 VanderMeer mindezt a „New Weird dobogó szívének" értelmezte.51 Mindezen esztétikai változás miatt Miéville arra tett javaslatot, hogy a weird irodalom következő eseményét Barker nevéhez kössék. Az esztétikai váltást válaszként lehet értelmezni a politikai kontextusban megjelenő krízisre és traumára. Miéville erre 46 Ann VanderMeer and left VanderMeer, „Introduction", in The Weird: A Compendium of Strange and Dark Stories, eds. Ann VanderMeer and Jeff VanderMeer, 18-37 (London: Corvus, 2011), 27. 47 Noys and Murphy, „Morbid Symptoms...", 202. 48 VanderMeer, „The New Weird...", X. 49 Uo. 50 Uo. 51 Uo.