HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete I. Alfonz: New Weird

FEKETE I. ALFONZ / NEW WEIRD 219 Az angolszász weird irodalom szempontjából Ann és Jeff VanderMeer még két fontos időpontot emel ki Lovecraft 1937-es halála mellett. Az egyik a második vi­lágháború, mint újabb trauma- és krízisforrás, valamint Franz Kafka angol fordí­tásainak elterjedése. Köszönhetően a fantasy és horror felfutásának a negyvenes és ötvenes években, a Weird Tales köré gyűlt írók, mint Ray Bradbury (Fahrenheit 451), Fritz Leiber, Charles Beaumont (Alkonyzóna) és Robert Bloch (Psycho) olyan nagy példányszámú lapoknál tudtak publikálni, mint a Playboy. A II. világháború utáni weird irodalom olyan impulzusokat kapott a hatvanas évektől kezdve, mint a science fictionben a New Wave. Képviselőik kísérleteztek a fantasy, a science fiction és a horror keverésével, valamint a magas- és populáris irodalom regisz­tereiben való megszólalással. Ez a laza, inkább tematikai csoportosulás már a New Weird közvetlen előzményeként érthető. Ezt azonosította Jeff VanderMeer a New Weird agyaként. Másik fontos forrása a New Weird-nek az újrahasznosított angol gótikus irodalom, azon belül is a negyvenes és ötvenes évekből Mervyn Peake, illetve a hatvanas és hetvenes évekből Daphne du Maurier. Ann és Jeff VanderMeer megjegyzi, hogy bár du Maurier, Bradbury és Bloch „popularizálta a weird történetet, [mégis] megőrizte az elődök ellenállhatatlan furcsaságát".46 Továbbá kiemelik, hogy a hetvenes évek nők által írt gótikus irodalmának szer­zői, mint például James Tiptree, Jr. (Alice Sheldon), Angela Carter, Jamaica Kin­caid, Joanna Russ, Leena Krohn, Octavia Butler, Elizabeth Hand és Joyce Carol Oates szintén írtak weird történeteket. A nyolcvanas évektől datálom a poszt-weird kezdetét, mégpedig Clive Barker felbukkanásával. Miéville Barkerrel kapcsolatban kiemeli, hogy „visszahozza az elidegenített, [...] objektté tett, fetisizált emberi testet a horror központi helyére, miután azt a korábbi weird vonulatok elutasították".47 Jeff VanderMeer annyiban folytatja ezt a gondolatsort, hogy megállapítja, a Barker-féle „horrorban a testtranszformációk és -elmozdítások zsigeri és kortárs reakciókat eredményez­nek, amelyek leginkább Lovecraft-nál olvashatóak"48 Noha míg utóbbinál a meg nem jelenítésen és el nem mondáson volt a hangsúly, addig előbbinél „a kiinduló pontot a szörny elfogadása vagy a transzformáció jelenti".49 Ez a hozzáállás „visz­­szahozta a fókuszba a szörnyeket és a groteszket, de nem 'az ijesztgetés' miatt".50 VanderMeer mindezt a „New Weird dobogó szívének" értelmezte.51 Mindezen esztétikai változás miatt Miéville arra tett javaslatot, hogy a weird irodalom kö­vetkező eseményét Barker nevéhez kössék. Az esztétikai váltást válaszként lehet értelmezni a politikai kontextusban megjelenő krízisre és traumára. Miéville erre 46 Ann VanderMeer and left VanderMeer, „Introduction", in The Weird: A Compendium of Strange and Dark Stories, eds. Ann VanderMeer and Jeff VanderMeer, 18-37 (London: Corvus, 2011), 27. 47 Noys and Murphy, „Morbid Symptoms...", 202. 48 VanderMeer, „The New Weird...", X. 49 Uo. 50 Uo. 51 Uo.

Next