HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete I. Alfonz: New Weird

FEKETE I. ALFONZ / NEW WEIRD 221 dalmi térben. Olyannyira, hogy amint Miéville neve ismertté vált, összemosódott a New Weirddel, amiből több következmény is származott. Először is, azokat a szövegeket, amelyeket nem lehetett egyértelműen besorolni a science fiction, fan­tasy és horror, vagy azok alműfajainak kategóriáiba, kiérdemelték a New Weird címkét. Miéville sikerének farvizén egyre többen jutottak publikálási lehetőség­hez. Másodszor: épp a kereskedelmi siker és címkévé alakulása miatt megnőtt azon szerzők száma, akik elfordultak a New Weird-től. Beazonosíthatatlanságá­­nak köszönhetően a (leendő) szerzőknek sikerült kiharcolniuk helyüket a köny­vesboltokban, az olvasóknak pedig mindez azért jött kapóra, mert végre igaznak bizonyult az „amint látom, felismerem" elve. Összefoglalva a fontosnak ítélt for­dulópontokat a weird irodalomban: Lovecraft biztosítja a filozófiai keretet, Barker megújítja és bővíti az esztétikai kontextust, Miéville pedig irodalmi elfogadtatást és kereskedelmi sikereket hoz a weird jelenség irodalmi tagozatának. A Weird-affektus A weird jelenség esztétikai vetülete „a Fenséges radikalizált visszamosódása" a valóságba.56 Ott, ahol a skála a „hatalmasság és a reprezentálhatatlanság"57 ha­tárát feszegeti, ahol a nyelv szövete és a szimbolikus rend elrojtozódott és elvéko­nyodott, megjelenik a Fenséges. Azonban a weird jelenség, Miéville értelmezésé­ben „átszúrja a Fenségest [a hétköznapitól] elválasztó membránt és visszaszivá­rogtatja a félelmet és a borzalmat a túlhanról a mindennapiba".58 A szubjektum és a Fenséges megtapasztalása közötti távolság megszűnik, a megélt affektust Mi­éville a „rossz numinózushoz"59 hasonlítja, ami egyszerre megismerhetetlen és egy, az „arcodon végigcsapódó polipcsápban"60 manifesztálódik. A weird iroda­lom kontextusának olvasatában Weinstock megjegyzi, hogy „a weird irodalom a lovecrafti modellel együtt nem azt akarja elérni, hogy ráismerjünk magunkra a Más Ab­an, hanem inkább az egocentrizmuson lép túl".61 A weird irodalom saját definiáló jelenségét előtérben tartja, nem integrálja a normalitásba. Emiatt válik érthetővé, hogyan lép túl a weird irodalom az antropocentrizmuson, noha ennek módjában a haute weird és a New Weird különbséget tesz. Előbbi pesszimistán áll az emberi potenciálhoz, valamint az emberi megértés határához, származzon az tudományból vagy a racionális gondolkodásból. Tehát míg a „haute weird pre­misszája a terror", addig utóbbié a „határátszakítás [által felszabadított] lehetősé­gek lényegében" van, amelynek segítségével „a történelmi örökségek kríziseinek 56 Miéville, „Weird Fiction", 511. 57 Uo. 58 Uo. 59 Miéville, „On Monsters...", 381. 60 Uo. 61 Weinstock, „The New Weird", 181.

Next