HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ádám: Nevetés a sötétből. Joker és a kozmikus idegenség
Bartha Ádám Nevetés a sötétből Joker és a kozmikus idegenség Ha igaza van H. P. Lovecraftnak abban, hogy az ember „legősibb és legerősebb félelme az ismeretlentől való rettegés", akkor a rettegés birodalmában igen különös helye van Jokernek. Csakúgy, mint Batman, Joker nem külsődleges Gotham City világához képest, vagyis egyikük sem számít - lovecrafti értelemben - idegennek a városban. Gotham mindig is a rend és a káosz univerzuma volt, ahol ezek az erők, pontosabban az őket szimbolizáló személyek, összecsaphattak. Batman és Joker a kezdetektől Gotham két végletét jelentették: a vágyat a rendre, a biztonságra és a stabilitásra, illetve a vágyat a totális káoszra. Közben pedig mindketten egyszerre otthonosan ismertek és abszolút módon ismeretlenek a városlakók számára. Mindkettejük ereje épp abban rejlik, hogy Gothamben mindenki ismeri őket, de valójában senki nem ismeri őket igazán. A rend és a káosz szimbolikája közti különbség azonban ebben az ismeretlenségben is tetten érhető a két karakter között. Batmannek ugyanis nemcsak személyazonossága (Bruce Wayne), de kanonikus és egyértelmű eredettörténete is van. Batman nem pusztán kriminalisztikai, de metafizikai értelemben is a rendet keresi és akarja elhozni Gothambe. Batman egész eredettörténete ugyanis egy értelmetlen aktuson alapul - noha vannak alternatív történetek, de a kánon szerint Bruce Wayne szüleit teljesen értelmetlenül gyilkolják meg egy rablótámadás során, a gyerek Bruce szeme láttára. Innen ered Batman egyetlen kőbe vésett szabálya, hogy nem öl embert. És éppen ebben rejlik Batman (és Bruce Wayne) tragédiája is. Batman azért örök, mert a világban soha nem lehet végső, lezárhatatlan rend, és a szülők halála sem nyer soha értelmet. Batman tehát a metafizikus rend megtestesítője, amely mindig önmaga abszolútuma felé tör, de soha nem érheti el azt. Ezzel szemben a képregény-kánonban Jokernek sem biztosra vehető eredettörténete, sem személyazonossága nincs. Ő a rend tökéletes ellenpontja, a céltalan káosz absztrakt ereje, amely mindig más módon ölt testet. Jokernek nincs tragédiája, mert személyisége sincs. Joker egy kozmikus absztrakció, amely megszállja Gothamet. De nem kívülről, nem idegenként. Joker - csakúgy, mint Batman - ott- H. P. Lovecraft, „Természetfeletti rettenet az irodalomban", ford. Galamb Zoltán, in H. P. LOVECRAFT, Összes művei, vál., szerk. Galamb Zoltán, Kornya Zsolt és Tézsla Ervin, 3 köt., 2:443-511 (Budapest: Szűkíts Kiadó, 2003), 443.