HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ádám: Nevetés a sötétből. Joker és a kozmikus idegenség

BARTHA ÁDÁM / NEVETÉS A SÖTÉTBŐL 251 és a horrort egy kaotikus nevetéssé transzformálja - de az elbeszélés azt sem zárja ki, hogy Joker egyszerűen csak egy ön- és közveszélyes őrült. Ezzel párhuzamo­san ez a történet is fölveti azt a problémát, hogy Joker valójában nem is akarja megölni Batmant, hanem káoszba akarja taszítani, hogy megértse a viccet. Innen nézve Joker olyan, mint egy különös szökésvonal abban a kulturális rend­ben, amely Freudnál a rossz közérzetet (Unbehagen) szüli. Joker moralitásának ha­gyományos értelemben vett hiánya egyfajta reakció arra, amit Freud a kulturális vagy közösségi felettes én nyomásaként azonosít.37 Mivel a „kultúrtársadalmat" a folyamatos fölbomlás veszélye fenyegeti, ezért a kultúra fejlődése visszaszorítja az egyéni szabadságot, ami „ösztönlemondással" jár.38 Ez az ösztönlemondás eredményezi majd a lelkiismeretet ezekben a társadalmakban, miközben a kultú­ra „lefegyverzi az egyént",39 fölszámolva - vagy legalábbis jelentősen elfojtva - az agressziót, amennyiben a kulturális közösség működése fontosabb, mint az egyén szabadsága. Joker tehát nem kívülről támad rá erre a felettes énre, hanem belülről, a tudattalan mélyéről. Nem frontálisan veszi föl a harcot a kulturális rend paran­csaival, hanem önnön fluiditásával egyszerűen kicsúszik a rend kezei közül - új­raértelmezésre kényszerítve ezzel a rendet magát is. Miként Scott Jeffery rámutat,40 ez a fluiditás nem áll messze attól, amit Gilles Deleuze és Félix Guattari is tematizálnak. Náluk ugyanis a skizofrén fluiditás azt jelenti, hogy a fluid identitásnak saját koordináta-rendszere van ahhoz, hogy szi­tuálja magát a világban. A kódjai nem esnek egybe a társadalmi kódokkal, de közben fel is tör minden társadalmi kódot azzal, hogy egyikről vált a másikra. Az így megképződő szervek nélküli testnek nincs a rendszer által egyértelműen kijelöl­hető jelentése vagy genealógiája. Amikor pedig a kódjai egybeesnek a rendszer kódjaival, akkor is csak azért, hogy parodizálhassa azokat.41 H Hogy a Joker szubverzív fluiditásán alapuló megközelítések mennyire pro­duktívak, azt jól mutatja, hogy több különböző elemzés is igen hatásosan tudja működtetni ezt az elméletet. Absztraktabb filozófiai síkon Mark P. Williams42 például a Reza Negarestani által elemzett holo complex fogalommal kapcsolja össze Joker karakterét. Nega­restani Lovecraft elbeszélésein keresztül mutat rá arra, hogy a szövegekben megképződő valóságok és metanarratívák mindig magukban foglalnak bizo­nyos „lyukakat", melyek fölforgatják felszín stabilitását, és lehetővé teszik. 37 Sigmund Freud, Rossz közérzet a kultúrában, ford. Linczényi Adorján (Budapest: Kossuth Kiadó, 1992), 96. 38 Uo.,46. 39 Uo.,75. 40 Scott Jeffery, The Posthuman Body in Superhero Comics: Human, Superhuman, Transhuman, Post/ Human (New York: Palgrave Macmillan, 2016), 101-102. 41 Gilles Deleuze et Félix Guattari, L'Anti-Œdipe: Capitalisme et schizophrénie (Paris: Les Editions de Minuit, 1975), 21-22. 42 Mark P. Williams, „Making Sense Squared: Iteration and Synthesis in Grant Morrison's Joker", in Peaslee and Weiner, Joker..., 209-228, 214.

Next