HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 67. ÉVFOLYAM (2021)
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mary k. Holland: Realizmusok a posztmodernizmus idején és után
236 TANULMÁNYOK kusabb arról, hogy milyen változásokon kell a realista írásnak keresztülmennie ahhoz, hogy alkalmazkodjon a valóságban végbement változásokhoz. Tágabb értelemben amellett érvel, hogy minden szépirodalom realizmus, nemcsak az, ami nyilvánvalóan annak tűnik, hanem a figuratív írásmód is: „a figuratív nyelvről is elmondható, hogy éppoly hűen referál a valóságra és ráadásul sokkal hatékonyabban, mint bármely, feltehetően szó szerinti idióma vagy egy diskurzus írásmódja”. Ezt az érvet annak az úttörő elméletnek az irodalmi ekvivalenseként tekinthetjük, melynek tárgya a történelem, és 1972-ben fejtette ki The Structure of Historical Narrative című könyvében, amelyben számos érvet vonultat fel amellett, hogy a történelem inherens módon éppoly strukturált, mint az elbeszélések, és olyan technikákkal összefüggésben működik, melyekkel kapcsolatban inkább az irodalomra gondolunk, mintsem a történelemre. De ha minden realizmus figuratív is, mégsem ugyanolyan módon: Barthesot követve White amellett érvel, hogy a modern írásmód felszámolja a szubjektum / objektum, aktív / passzív és szó szerinti / figuratív ellentétpárokat, melyeket a (premodern) realista írásmód fenntartott. Ezt az írásmód-változást a világban végbemenő kauzális változásokkal magyarázza: a holokauszt reprezentációjáról folyó diszkussziók során minduntalan anomáliákkal, enigmákkal és zsákutcákkal találkozunk. Ez az eredménye annak, ha egy diskurzus túl sokat bíz egy olyan realizmusra, mely egyébként inadekvátnak bizonyul olyan, természetüknél fogva modern események reprezentációjára, mint a holokauszt.A White lényegében a realizmust a valóság reprezentációjának egy módjaként definiálja, mely változásra kényszerül, amikor maga a valóság is megváltozik: „a realista reprezentációról alkotott fogalmunkat felül kell vizsgálnunk, hogy egyáltalán számolni tudjunk azokkal a tapasztalatokkal, melyek egye 8 Hayden White, Figural Realism (Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1999), vii. 9 Uo., 39. Az a belátás, hogy a konvencionális realizmus képtelen olyan tapasztalatok reprezentációjára, melyek kihívást intéznek a realizmus megszokott felfogása felé, most még egyértelműbb, mint Jonathan Foer Everything is Illuminated (2002) című könyvében, mely borzalmas események reprezentációjára vállalkozott. Amikor Alex beszámol nagyapja történetéről, hogyan gyötörték és semmisítették meg Kolki népét, a közvetlen realizmus, mely végig megfigyelhető a regény ezen fejezetében, kísérletezésre ad lehetőséget, különösen a szavak közötti tér hiánya - mintha a realista írásmód egyszerűen nem tudná kifejezni a fájdalmat, vagy a nagyapa érzései lennének olyan sürgetők, hogy alig tudja őket lejegyezni.