Hadi és más nevezetes történetek, 2. kötet (1790)
Mutató
és Gyír Vármegye is meg tselekedte, amit méltán lehetett várni eggy olly igaz Magyar Vármegyétől. Mert, ki választván U. V. Ispány Zsibrik, és Táblabiró Páks Irándy Jósef Urakat, kik a’jövő Ország Gyűlésén, képében követtséget visellyenek, azt bizta ezen esmeretes okosságú és buzgóságú Hazafiakra, hogy, más fontos Feltételeken kívül, haldoklóit Magyar Nyelvünknek’s az által Nemzetünknek is újj életre való hozattatását sürgessék. — Be édes tered ez, annak a’ két nagy Hazafinak vállán, a’ ki mind ketre igaz Magyar módra ért és érez! A’ mit hirdettünk N. Nyitra és Győr Vármegyékről, ugyan azt hirdethetjük méltó ditsekedéssel N. Bihar, Szabolcs és Csongrád Vármegyékről is. Által látták tudniillik ezen jól gondolkodó Részei is kedves Hazánknak, hogy Nyelvünknek életét cd Nemzet élete — fordíttsuk meg — . Nemzsed életét ismét cd Nyelvileg erössíti; és mivelhogy látnak, nem akarnak többé, látván vakoskodni, a’ szerentsétlen Medeának ezen panaszolkodó szavait magokévá tenni: Video méltóra, proboque, deteriora sequor. Tudom én mi a jó; de még se követem, Sőt bár javallyam is: a rojss-gért meg vetem. * * * • Hálákat adhatsz a’ Magyarok’ Istenének kedves Hazánk! — mivel jó jelek ezek. — Jóidon illy bokrosan számlálhatjuk, Nyel* ved újjúrásán szíves igyekezettel törekedő Megyéidet: nem messze vagyon már akkor az