Haditechnika 39. (2005)
2005 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR
Az 1945-ben átadott JÓZSEF ATTILA és az azt követő évben épített ADY ENDRE 100 tonnás úszódaruk június 15- én beemelték a gerbei tartós híd középső elemét. Az új hidat 1946. augusztus 20-án adták át, és szeptember 16-án már 2 darab párhuzamosan futó 650 mm csővezetéken is megindult az ivóvíz-szolgáltatás, ezzel összekapcsolódott a pesti és budai hálózat. A Budapesti Folyammérnöki Hivatal az OVH utasítására jelentette a vízben fellelhető visszamaradt hajózási akadályokat. Az 1948. szeptember hónapban készült jelentés szerint a Budapest területén elsüllyedt 57 darab vízi járműből még 20 fekszik a mederben. Többek között jelentették a ROHAM nevű gőzös helyzetét és a Szabadság híd pillérénél levő uszályt: „1845 fkm Szabadság-híd felett 20 méterre a bal parttól ismeretlen uszály van elsüllyedve, felette 4 méter víz van. Nem esik a hajózó útba.” Az 1949. augusztus 29-én készült kimutatásban továbbra is szerepelt az uszály roncsa: „Ismeretlen uszály a Szabadsághíd pesti pillére fölött 15 méter távolságra, rajta 201 cm víz van.” A hídépítésekkel egy időben biztosították a budapesti 25 cm hajózóutat a roncseltávolításokkal. Az 1983. évi hídfelújítás folyamán és az azt megelőző 1965. évi mederfelmérésnél már feltüntették a mederben maradt roncsokat, de részbeni eltávolításukra csak 1989 nyarán került sor. Ekkor emelték ki a budai oldalon elsüllyedt 10-12 méter hosszú, öntöttvas oroszlános fejjel ellátott, acélborítású kis hajót is. Ez a hajó valószínűleg az 1800- as évek végén közlekedett kompként a híd helyén. Megmentéséről senki sem gondoskodott, ezért szétvágták. A búvárcsoport dolgozói a bulvársajtó és a televízió segítségével már ekkor tájékoztatták a nyilvánosságot a víz alatt levő uszály veszélyeiről: „Ha ez az uszály felrobban, még a Kálvin téren is megkondulnak a harangok.” Az azonnal végrehajtott felderítések csak építőanyag jelenlétét bizonyították. Tekintettel arra, hogy a roncs a hajózást nem zavarta, kiemelését gazdasági megfontolások alapján nem is tervezték. Időnként a sajtóból tájékozódhatott mindenki arról, hogy roncs van a víz alatt. Az elmúlt év végén újabb meggondolatlan nyilatkozatok zúdultak a közvéleményre. Vízibombákról, csendőrmonitorról, benne víz alatti tetemekről, közcsatorna lefolyását akadályozó uszadékfogó uszályról jelentek meg riadalmat okozó írások. A honvédség szervezésében 2004. december 28-án újabb nagyszabású összetett felderítést végeztek, mely az előző évtizedek valós jelentéseit a robbanóanyagok tekintetében csak megerősíteni tudta. Felhasznált irodalom Magyarország fontosabb vízépítési műtárgyai. Az OVH kiadványa. A Fővám téri Ferenc József híd megnyitásáról szóló tudósítás. Pesti Hírlap, 1896. október 4. A Fővárosi Vízművek iratai. Dr. Kozáry István: A fővárosi Duna-hidak rekonstrukciója (1977-1980). Mélyépítés-tudományi Szemle, 1984. december. Ugray Károly: Acélszerkezetek víz alatti darabolása és hegesztése. Mélyépítés-tudományi Szemle, 1963. szeptember. Tildy Zoltán: Újjáépítő Magyarok. Az országépítés két esztendeje. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1948. Fekete György: Magyar hajózási (statisztikai) kézikönyv 1945-1968. Bíró József: A magyar hajóépítés 150 éve, 1985. Tonelli Sándor: Ipari újjáépítésünk, 1948. Kimutatás a Budapesti Folyammérnöki Kirendeltség szakaszán levő hajó- és egyéb roncsokról. Bp., 1949. VII. 29., Acél László főfelügyelő. 1904/1948 sz. kimutatás a Budapesti Folyammérnöki Kirendeltség Duna-szakaszán levő roncsokról. 1948. XI. 26., Dobos István mérnök. Sárhidai Gyula: Mi van még a Dunában? Élet és Tudomány, 1989, 952-953. oldal. Tíz hajóroncs a víz alatt. Magyar Nemzet, 1998. október 28. Tóth Ferenc 9. ábra: Az átadott újjáépített híd még festetten középső résszel 10. ábra: A Szabadság híd átadás előtt egy héttel 11. ábra: Víz alatti roncsok elhelyezkedése 1948-ban 70 HADITECHNIKA 2005/4