Hadtörténelmi Közlemények 1926. évfolyam (27. kötet. Budapest, 1926)
Karojlović Oszkár: Magyar katonák a világháború török harcterein 68. p.
pedig északon a Bosporus is. A tengerszorosokban 1914 végéig nem történt semmi nevezetes dolog, hacsak az nem, hogy az orosz flotta egy párszor megjelent a Bosporus előtt s egynéhányat lőtt a szoros bejáratára. 1915. Az antant csak ez év elején lépett fel határozottabban. Az angol-francia hajóhad az Égei-tengerben gyülekezett; a Gallipolihoz és a kisázsiai parthoz közelebb fekvő szigeteket, úgymint Lenmos, Imbros, Tenedos s később Samothrake szigetét, tengerészeti támaszpontokat rendezte be s repülőállomásokkal stb. látta el. De Simon von Sanders is megtett mindent, hogy egy netaláni flottaáttörést lehetetlenné tegyen. Az egyesült hajóhad támadása a Gallipoli- félsziget déli fokán levő Seddilbahr és a kisázsiai parton levő Kumkalehered ellen irányult s noha ezeket hamar rommá lőtték, őrségeik a partraszállást mégis megakadályozták. Március elsején nagy tüzérharc fejlődött ki a szorosokba kissé tovább benyomult hajók ágyúi és az Erenkej-, valamint a Halil Elerödök között. Ettől a naptól fogva aztán mindennapossá váltak az antant-hajóraj áttörési kísérletei, de hasztalan. Ilyen hiábavaló, de nagyobbstílű kísérlet március 18-án is történt, amely több elsőrendű ellenséges hajó megsemmisítésével végződött. Ezután a szerencsétlen végű harc után az entente minden további kísérletről lemondott. Az ellenség az új terv szerint úgy akarta a tengerszorosokat hatalmába keríteni, hogy a két bejárónál partraszállított csapatokkal indított volna erőteljes támadást. Ezeket a csapatokat Indiából, Egyiptomból és Franciaországból kellett idehozni, ami 4—5 hétig is eltartott. A hadműveletet Hamilton angol tábornok vezette. Tekintettel az antant szándékára, Törökország március 24-ével egy új hadsereget állított föl, az ötödiket, hat hadosztállyal (2., 5., 7., 9., 11. és 19.), Simon von Sanders parancsnoksága alatt, kinek 1. hadseregét von der Goltz basa vette át.. A hadosztályokat a következő csoportosításban helyezték el: 3. és 11. Kis-Ázsiában, 9. Seddulbahr-, 19. Anaforta-, 5. és 7. Bulair- és a Gallipolli-szorosnál. Elvül szolgált a lehető legerősebb mozgó tartalékokkal a legszükségesebb partbiztosítás. Április 25-én reggel, óriási ágyúzással kezdődött a partraszállásért megkezdett nagyszabású harc. Hamilton 90.000 emberrel és 200 különböző hajóval rendelkezett, míg Limannak 60.000 embere volt, de egy hajója se. Az antant csak csekély eredményt ért el, vesztesége azonban emberben és hajóban egyaránt jelentékeny volt. Csupán Seddhlbahr körül és Anafortával szemben sikerült az angoloknak egy keskeny. Hadtörténelmi Közlemények.