Hadtörténelmi Közlemények, 3. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1956)
1. szám - Könyvszemle és kritika - Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Kossuth Lajos Összes Munkái. XV. Sajtó alá rend. Barta István. Bp. 1955. Ism. Urbán Aladár. – 1956. 1. sz. 197–203. p.
198 könyvszemle és kritika verőtlenebb alakulásával és az egyre nyomasztóbbá váló külpolitikai elszigeteltséggel, drámai gyorsasággal sodorta a bukás felé a magyar szabadságharc ügyét. Az új viszonyok között Kossuth korábbi vezetőszerepe is elhalványul, tettereje, határozottsága csökken, a parlamentáris országi kormányzás bénító, fékező formái közé szorul, pedig az országnak ekkor lenne a legnagyobb szüksége a formákkal nem törődő, de gyors, határozott forradalmi tettekre ,képes vezetésre." (5. old.) — Mindez az iratokból jól nyomon követhető. Természetesen, mivel a miniszteriális feladatkörök elkülönülése nem történt máról-holnapra, az iratok tartalmaznak számos fontos, de nem közvetlenül a kormányzói feladatkörhöz tartozó iratot is. Másrészt az egyre válságosabbra forduló helyzetben egyre több az olyan — főleg katonai vonatkozású — esemény, amely közvetlenül Kossuth beavatkozását igényli. Ilymódon a jelen kötet is — a megszaporodott, kevésbé értékes ügyiratok mellett — nagyszámú, döntő fontosságú iratot publikál. Együttvéve az egész kötet Kossuth 1848 49-es tevékenysége befejező szakaszának sokoldalúan gazdag kis és a nagy kérdésekben egyaránt felvilágosítást nyújtó képét adja. A kötetből elsők között Kossuthnak az új minisztérium létrehozásával kapcsolatos tevékenységével, Batthyány Kázmérhoz, Szemeréhez, Görgeyhez, Vukovicshoz és Csányihoz írott leveleivel ismerkedünk meg, amelyekben felajánlja nekik a miniszteri tárcát. A levelezés április 16-án kezdődik és Szemére vonakodása miatt csak május 2-re fejlődnek odáig az események, hogy Kossuth tudathatja az országgyűléssel az új minisztérium kinevezését. (Görgey hadügyminiszteri kinevezésére csak május 7-én került sor.) Május 2-án közli Kossuth a Házzal a kormányzó és a miniszterek közötti viszony kölcsönös megegyezésen alapuló elveit, amely szerint a miniszterek (és a minisztertanács) csak a kormányzóval egyetértésben járhatnak el — de a kormányzó rendeletei is csak miniszteri ellenjegyzés esetén érvényesek, „a kormányzó csak a miniszerek által kormányozhat". (183. old.) Az aznapi minisztertanács végleg elhatárolja a feladatköröket (184—86. old.) — amelynek betartására azután Szemere miniszterelnök gondosan ügyel, szükség esetén figyelmeztetve Kossuthot hatáskörének túllépésére. (473—74. old.) Új színfolt az iratokban az önálló külügyminisztérium tevékenységével kapcsolatos anyag, amely minisztériumot ekkor — a trónfosztás után — újonnan szerveztek. (Feladatkörét eddig az 1848 : III. tc. értelmében a király személye mellé rendelt — és ekkor feleslegessé vált — miniszter látta el.) A közölt néhány iratból (sajnos, eddig csak kevés ismeretes közülük) is kibontakozik Kossuthnak és a minisztériumnak törekvése, hogy külfölddel elismertessék a Függetlenségi Nyilatkozatot, az ország különállását. (La, a Francia és a Velencei Köztársaság elnökéhez, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez, a Svájci Köztársaság szövetségi parlamentjéhez intézett levelet; a magyar kormány segélykérő jegyzékét Palmerston angol külügyminiszterhez a küszöbönálló orosz