Hadtörténelmi Közlemények, 31. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1984)
2. szám - Közlemények - Lugosi József: Egylövetű hátultöltő puskák a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében. – Közlemények. 1984. 305. p.
nem volt példa, más körülményeik között két napig tartott volna. De a gyúrűs puska iszonyú fegyver... Állások megrohamozásakor a védő helyzeti előnyét ellensúlyozza a támadó fegyverbeli fölénye.23 Majd máshol a következőket írja: „A poroszok, bármilyen hibás volt is hadműveleti tervük, gyorsaságukkal és energikus akciójukkal kiegyenlítették ezt.. . csapásaik mind rövidek, élesek és döntőek voltak és teljes sikerrel jártak. Az »északi hadsereg«, amely tíz nappal ezelőtt Európa legragyogóbb hadserege volt, nem létezik többé. Kétségtelen, hogy a gyúrűs puska, gyors tüzelésével, nagy szerepet játszott abban .. . biztos, hogy ezt az óriási és gyors sikert nem érhették volna el, ilyen tűzfölény nélkül.. ." A Dreyse-gyúrűs puskáikat a csata után 1876-ban Romániában, 1869-ben Japánban, 1874-ben Perzsiában és 1875-ben Montenegróban is rendszeresítették.25 Gyúrűs puskák 1866 előtt csupán néhány fegyverszerkesztő látott újszerűséget és gyakorlati hasznosságot a Dreyse-féle gyúrűs puskákban. Szerkesztettek is hozzá hasonlókat, azonban találmányaikkal még nem tudták a katonai körök tetszését megnyerni. Mégis, a königgrätzi csata után 2 hónappal, 1866. augusztus 31-én, Franciaországban is rendszeresítették a gyűrűs puskát.26 Franciaországban a krími háború után a katonai fegyverszerkesztők igyekeztek a francia hadsereg fegyvereit tökéletesíteni. A hátultöltést azonban, éppen úgy mint Európa sok államában, nem tekintették fontosnak, bár a Dreyse-puska megvizsgálására kiküldött bizottság annak célszerűségét kiemelte. Antoine Alphonse Chassepot, a párizsi tüzértelep művezetője 1859-ben csappantyús hátultöltő puskát szerkesztett,ez azonban ez a fegyver akkor már az osztrákok elleni háborúra készülődő francia hadvezetést nem érdekelte. Az 1859-es hadjáratban a franciák az osztrák fegyvernél gyengébb tulajdonságú lőfegyverrel harcoltak és csakis jobb harcászatukkal, huzagolt csövű ágyúikkal és tömeges lövésztűzzel, erő és eszközfölény létrehozásával — egyenlítették ki a fegyverzetükben rejlő hátrányt, a támadás fő irányában. A hadjárat befejezése után Franciaországban a kézi lőfegyverek tökéletesítését, a hátultöltő fegyverek rendszeresítését tűzték ki célul. A kísérletek azonban nagyon lassan haladtak. Csak az 1864-es dán—porosz háború irányította a figyelmeit a gyúrűs zárszerkezetre. Chassepot, aki 1864 óta foglalkozott gyúrűs puska szerkesztésével, 1866-ben adta át puskáját a Vincennes-i főiskolának, amelynek parancsnoka Nessler vezérőrnagy volt. Itt a Chassepot-puskát több más puskával (Sachet, Manceaux, Terry stb.) együtt lőpróbának vetették alá. A königgrätzi csata után már a hadvezetés sürgette a francia gyalogság újra felfegyverzését, ezért a Chattelerault-i fegyvergyár 400 db Chassepot-puskát készített, ezeket egy bizottság, d'Antemarre hadosztálytábornok vezetésével, ismét kipróbálta. A sikeres próbák után 1866. augusztus 31-én III. Napóleon parancsára a Chassepot-gyűrűs puskát a gárda- és sorgyalogságnál rendszeresítették.28 A fegyvert először 1867. november 3-án a Mentana-i ütközetben próbálták ki. Franciaországban a következő változatokban rendszeresítették: gyalogsági puska, lovassági karabély, szuronyos karabély, csendőrkarabély, tüzérmuskéta. Rendszeresítette még: Törökország, Görögország és Szászország.23 23 Engels Marxnak. Manchester, 1860. július 4. Engels Frigyes válogatott katonai írásai, II. k. Budapest, 1966 734. o. 24 Uo. 371—372. o. Jegyzetek a németországi háborúról. 25 Csillag Ferenc: 56. o. 26 Grap, Hans Joachim: Französischer Armee-Perkussions-Hinterlader nach System Chassepot. Deutsches Waffen Journal (a továbbiakban — DWJ) 1980/6. 792. o. 27 Le premier Chassepot le système de 1858. Gazette des armes, 1980. 78. 34—36. o. 28 Le 4e Chassepot le système réglementaire de 1866. Gazette des armes, 1981. 90. 29—34. o. 29 Thierbach, M.: Die geschichtliche Entwickelung der Handfeuerwaffen. Dresden, 1899. 336. o.; Günther, R.; l.o. — 311 —