Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2007)

2. szám - Műhely - Halmágyi Miklós: Középkori csatakiáltások 590-601

1105-ben, amikor Balduin jeruzsálemi király serege a ramlahi csatába indult, a pátri­árka azt tanácsolta, hogy a csatában a következőt kiáltsák: Christus vincit, Christus reg­nat, Christus imperat! A kiáltás Krisztus győzelmére utal. Az ő segítségével remélhettek diadalt a keresztes lovagok is. 26 1456-ban, a nándorfehérvári harcokban a keresztények Jézus nevét kiáltották. Ka­pisztrán Szent János tanította őket erre. Kapisztrán obszerváns ferences volt, az obszer­vánsok pedig nagy hangsúlyt fektettek Jézus nevének tiszteletére. Táblára írták a Megváltó nevének rövidítését, az IHS-t, és fölmutatták a népnek, az emberek pedig tiszteletüket nyil­vánították. 27 Kapisztrán előtt is egy ilyen zászlót vittek Magyarországon, sőt, az agg hit­szónok botjába is Jézus neve volt belevésve. 28 A július 14-i vízi csata előtt Kapisztrán arra kérte a kereszteseket, hogy „folytonosan hangoztassák vízen úgy, mint szárazon és hívják segítségül Jézus szent nevét". A Jézus csatakiáltás nem csupán kegyes célt szolgált, hanem arra is jó volt, hogy a kavarodásban felismerjék egymást a keresztény harcosok. Kapisztrán a kereszt zászlóját lobogtatta a partról a harcolók felé, közben Jézus nevét kiáltva. Láthatjuk te­hát, hogy a zászló és a csatakiáltás itt is összekapcsolódik. 29 A július 22-i döntő csatában is­mét fontos szerepet kapott ez a kiáltás. Kapisztrán serege ezen a napon megtámadta a szultán táborát. A szultán lovassága visszaszorította őket, így azonban fedezetlenül hagyták az ágyú­ikat. Hunyadi felismerte a helyzetet, kitört a várból, elfoglalta az ágyúkat, és a török sereget kezdte velük lövetni. Az esetet szinte csodaként írja le Giovanni Tagliacozzo, Kapisztrán fe­rences társa. Elbeszélésében Kapisztrán és a keresztesek Jézus nevét kiáltva törnek előre, és egymás után foglalják el a török ágyúvonalakat. Amikor jön a török ellentámadás, Kapisztrán rendületlenül áll egy dombon szembenézve az ellenséggel, és Jézus nevét kiáltja. A rohamo­zó törökök erre megzavarodnak, és nem tudják elérni a szentet. Tagliacozzo szerint a törökök úgy emlékeztek vissza a történtekre, hogy folyó ólom hullott rájuk az égből. 30 A következő példában a fohászszerű csatakiáltás jelszóként is szerepet kapott. Thuróczy János krónikájában olvashatunk egy XV. századi úrnak, Péterfia Miklósnak harcairól. Miklós egy alkalommal éjszaka ütött rajta a török seregen. Állatokat terelt ma­ga előtt, és harcosaival nagy zajt csapott. Nehogy a katonái egymást üssék, megparan­csolta nekik, hogy a csatában ezt kiáltsák: Isten, Szent Mihály! A törökök is próbálták utánozni a magyarok jelszavát, de csak annyit jegyeztek meg, hogy Mihály? ! Ez az eset is példa arra, hogy a segélykérő csatakiáltás egyben jelszóként is működött. 26 Foucher de Chartres. Idézi Rütten, Raimund: Symbol und Mythus im altfranzösischen Rolandslied. Braun­schweig, 1970. 52. о. Kulcsár Péter: Kapisztrán János. Budapest, 1987. 51-53. o. 28 Tagliakoc­us János levele Kapisztráni Szt. János csodás győzelméről. www.zmne.hu/kulso/hke/ 1456/tag/7.jpg 46. o. (36. f. Belépés 2006. nov. 23.) Kulcsár: i. m. a következő forrást jelöli meg: Kapisztráni Sz. János csodás győzelme Nándorfehérvárnál 1456. július hó 22-én. Tagliakocius János... levele nyomán la­tinból ford. Kramer Bonifác. Kolozsvár, 1907. Kulcsár: i. m. 192. o.; Tagliacozzo: i. m. 20-21. o. 30 .o. 54-55. o. Tagliacozzo beszámolóját jellemzi, hogy csodaszerűen adja elő az ostrom történetét. Több csodálatos, istenítéletszerű jelenetet is előad. Azt sem hallgatja el azonban, hogy a Kapisztrán ellen támadó tö­rököket az elfoglalt ágyúkból és a várból egyaránt lőtték a keresztények. A nándorfehérvári csatában a Jézus kiáltást Thuróczy is említi. Johannes de Thurocz. Chronica hungarorum. I. Budapest, 1985. (Ed. Julius Kristó, Elisabeth Galántai.) 250. cap. 270. o.; Thuróczy János: A magyarok krónikája. Budapest, 2001. A vonatozó részt ford. Bellus Ibolya. 250. f. 310. o. 31 Johannes de Thurocz. 213. cap. 226-227. o.; Thuróczy: i. m. 213. f. 256-258. o.

Next