Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2007)
2. szám - Vita - R. Várkonyi Ágnes: Történetírás, kritika és emlékezet 623-648
Az előzmények pontosabb számbavételére figyelmeztet, hogy John Keegan idézett véleménye sem új a csataleírásokban gyakori heroikus, irodalmias stílus elítéléséről. Látens módon vagy nyilvánvalóan egyidős a történeti emlékezet s a történetírás történetével. Idézek egy jeles gondolkozót: „...mindenki történetírónak csapott fel, mióta elkezdődtek a mostani események: a háború a barbárok ellen... úgy látszik, igaz a mondás, hogy 'a háború minden dolog atyja', ha ennyi történetírót nemzett egycsapásra." De sokan a történetírást nem tudják megkülönböztetni a költészettől, beleviszik a költészet kellékeit. „A kitalált mesét, a magasztalást és az ezzel járó túlzásokat. Olyan ez mintha egy tagbaszakadt, tölgyfatestű atlétát pongyolába dugnánk, s rúzzsal, púderral, meg a hetairák többi szerével kennénk be arcát." Részlet Lukianosz Hogyan kell történelmet írni című művéből, a Kr. u . 162-166. évekből. Nagyot ugorva az időben, egy más jellegű heroizálást is szükséges megemlíteni. A kora újkor óriási változásokat hozott a történeti dokumentumok és a történetírás világában is. Világképváltás, reneszánsz, reformáció, nyomdászat, iskolahálózat mindmeganynyi új területet nyitott. Átalakultak a tér és az idő relációi, az államrendszerek, az értékrendek, a háborúk, a személyiség és a közösségek önértékei. Egyedül a hadügyi forradalomnak nevezett fejlemény új forráscsoportok arzenálját hozta létre: a csatákról közvetlen és közvetett módon hadiparancsok, hadműveleti naplók, jelentések, tereprajzok, térképek, haditudósítások, mustrajegyzékek, seregszemlék, fegyverek, élelemraktárkészlet-leltárak, a túlélők, a tábori orvosok írásai, műszerei és a hadiszállítók elszámolásai tájékoztatnak. Kiképzés, ellátás, számvetés, szállítás nagyüzeme lett a háború, hadügyi intézményeivel, hivatalaival együtt, és a hadvezéreket a technika akkori nagy vívmányával, „perspectivával", azaz látcsővel ábrázolják a metszetek. A hadviselés magas szintű tudománnyá fejlődött, kialakította szakágazatait és szakirodalmát. Zrínyi Miklós és Raimondo Montecuccoli a korszak elméletileg is felkészült hadvezérei voltak, és a közöttük lévő ellentétet - amint Perjés Géza kimutatta - tévesen magyarázta a XIX. századi hadtörténetírás a „metodizmussal," egy nem is létező elmélettel. 10 Gyakran nem a csatatereken fordul a kocka, hanem a képzettség, a felkészültség, az élelemhiány, a járvány, a diplomácia, a közvélemény s a béketárgyalások és ezer más körülmény döntötte el a győzelem és vereség esélyét. A forrásanyag hatalmas mennyiségű lett, tartalmában hihetetlenül változatossá, minőségében egyenetlenné, sérülékennyé és nehezen kezelhetővé vált. Az archívumok, gyűjtemények, könyvtárak és titkos diplomáciai irategyüttesek önmagukban a valóság részei, miként a tárgyak, a pénzek, az épületek, festmények, műszerek és a gyorsan elavuló fegyverek is." Igaz, így néma tanúságtevők. Megszólaltatói a történetírók, nem független individuumok. Munkájukat különböző politikai horizontok határozzák meg. Lukianosz: Hogyan kell történelmet írni? (Ford. Kapitánffy István.) In: Lukianosz összes művei. I. k. Budapest, 1974. (Bibliotheca Classica.) 590-591., 594. o. 10 Hausner Gábor: Zrínyi Miklós könyvtárának hadtudományi kötetei. In:Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. (Szerk. Uő.) Budapest, 2005. 247-259. o Perjés Géza: A „metodizmus" és a Zrínyi-Montecuccoli vita. Századok, 95 (1961). 4-5. sz. 507-535. o. és 96 (1962). 1-2. sz. 25-45. o. Az évszázad újdonsága, az uralkodói és a főúri udvarok gyűjteményei, a múzeumok a XVII. században már az ókori régiségekkel együtt őrzik a nemrég még divatos páncélokat és fegyvereket. Vö. R.Várkonyi Ágnes: A múzeum gondolata a felvilágosodás korában és a reformkorban. A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. 6. (Szerk. Hausner Gábor.) Budapest, 2004. 19-20. o.