Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2007)
2. szám - Vita - R. Várkonyi Ágnes: Történetírás, kritika és emlékezet 623-648
Az emlékezet, emlékezés metamorfózisai gyorsan változó világunkból is következnek. Folyamatosságát mi más bizonyítaná, mint hogy Gyáni Gábor sem most foglalkozott először a mohácsi csatával. 1999-ben a mohácsi emlékhelyet elemezte. 74 Vitaindító előadása akarva akaratlanul az emlékezet működésének újragondolására adhat ösztönzést, s további vizsgálatokra a nagyon is aktuális történetszemléleti kérdésre. A csata „tanúságtevőjének", Brodaricsnak és a két halott történetírónak kiragadott, és óhatatlanul leegyszerűsítve értelmezett írása nem elegendő bizonyíték a bevezetőben előlegezett feltevésre. A teljesebb forrásanyag és a maradéktalanul számba vett szakirodalom alapján is korai lenne lezárni a múlt sokoldalú, sohasem teljes, de mindig is új meglepetésekkel szolgáló megismerésének lehetőségeit. Hayden White értelmezésében „a történelem terhe" lenne a magyar történelem is? Ennek jegyében hogy idézzek ismét költőt. Először olvasva A történelem terhét, Babits szavai jutottak eszembe. Az esti kérdésből a múltról „melynek emléke teher is, de kincs is." A csaták szerencsére nem játszhatók el újra, mint a természettudományos kísérletek, de a múlt eseményeit jobban megközelítő, alaposabban megértő módszerek és vizsgálatok ígérete eleve benne rejlik ebben a nagyon fontos vitaindító előadásban. S írásomat, amint papírra vetettem, azonnal elküldtem Gyáni Gábornak, mivel úgy vélem, ha valakit kritikával illetünk, de az illető csak a kinyomtatott szövegből értesül róla, etikátlan eljárás, olyan mintha a hátába döfné a bíráló a kést. Gyáni ugyancsak közölte velem válaszát, amit módomban volt figyelembe venni, és így kölcsönösen tisztázó véleménycserére nyílt lehetőség. Remélem, további konstruktív párbeszéd alakul ki ebben a lényegbevágó, elméleti témakörben. Gyáni G.: Kollektív emlékezet és nemzeti identitás, i. m. 90-91. o.