Hadtörténelmi Közlemények, 125. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2012)

2012 / 2. szám - SZEMLE - Kiss Balázs: Eric Eybl. Information; Propaganda; Kunst, Information; Propagande; Art

567 Szemle A kiadványban összesen százhatvanhét kép kapott helyet, melyeket nyolcvanöt azonosított és néhány névtelen művész jegyez. A bevezető fejezetekben nyolc osztrák-magyar, kilenc francia ere­detű kép szerepel, a törzsanyagban pedig hetvennégy osztrák-magyar és hetvenegy francia plakát látható. Érdekesség, hogy cseh nyelvű plakátokkal az osztrák-magyar és a francia plakátok között is találkozhatunk. A kötet összesen kilenc magyar nyelvű plakátot tartalmaz. Ezen kívül Divéky József képviseli Magyarországot a műben, azonban az ő négy alkotása kivétel nélkül német nyelvű. A magyar nyelvűek közül a Zsákmányolt tank a hadikiállításon. Bevétel a Szurmay Alapé című munkánál olvashatatlan aláírás miatt a grafikus személye nem állapítható meg. Geiger Richárd egy a Gyermekeken az Országos Gyermekegészségügyi Társaság és a 4. sz. cs. és kir. Hidászzászlóalj által rendezett nagy népünnepélyről, Falus Elek pedig az 1915-ben az Országházban szervezett Had és népegészségügyi kiállításról szóló plakátjával szerepel a kötetben. Haranghy Jenő egy alkotással, az 1917-es Jegyezzünk Hadikölcsönt című litográfiájával kapott he­lyet az összeállításban. Itt a szerző kitér a plakáton látható Turul nomád kori eredetére, valamint arra, hogy a XIX. századtól fontos magyar nemzeti jelképpé vált, és az első világháború alatt a katonai jelképtárba is bekerült. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy később a Turult „szélsőséges nacionalista és antiszemita csoportok” is használták. Megemlíti azt is, hogy a plakát központi ele­mét képező érme közepén a magyar címer látható Szent István koronájával, viszont az nem derül ki a leírásból, hogy ez a korszak hivatalos fizetőeszköze, a Monarchia magyar részében használatos arany százkoronás érme. A többi magyar nyelvű alkotást a már említett Bíró Mihály jegyzi, aki ezzel az egész kiadvány leggyakrabban szerepeltetett művésze, miután Fivre Abel és Steinlen Théophile Alexandre hat-hat, a többi művész pedig kevesebb alkotással szerepel a kötetben. Bíró alkotásai közül az első a kötetben a Polgáraink itthon, katonáink a fronton védik a hazát. Jegyezzünk hadikölcsönt. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknál! címet viseli. A szerző itt nem a plakát tartalmáról, hanem a címer részét képező Szent István király Szent Koronájá­ról értekezik. Kitér a ferde kereszt legendájára, és egy bécsi - valójában soproni - hölgy, Helene Kottanner(in) szerepére is az „utószülött” V. László koronázásában. A pénz győzelemre segít! Jegyezzünk hadikölcsönt! című plakáthoz Eybl lélegzetelállító kom­mentárt fűz: a háttérben álló, és a 100 koronás érmén a magyar címerben is feltűnő hármas halmon álló kettős keresztet nem Magyarországgal, hanem Szlovákiával azonosítja. A megállapításához annyit fűz hozzá, hogy „Szolvákia 1100 és 1918 között Magyarország része volt”. A történelmi hitelesség kedvéért a kettős kereszt III. Béla uralkodása óta (1172-1196) állandósult Magyarország nemzeti jelképei között (ma is a hivatalos állami címer részét képezi), míg a szlovákság Budovít Stúr és a Matica slovenská munkásságát követően, a XIX. század derekától használja azt nemzeti jelképeként. Úgy gondolom maga Bíró Mihály lepődne meg a legjobban művének ezen végletesen félresikerült értelmezésén. Közvetlenül ezután következik az előzőhöz témájában és szimbolikájában meglehetősen ha­sonló. Fegyverrel és pénzzel védjük a hazát. Jegyezzünk hadikölcsönt! című plakát, ahol szintén megjelenik a hármas halom és a kettős kereszt, valamint az arany százkoronás érme, amely ezúttal egy magyar honvédnak szolgál pajzsul. Itt a szerző a plakát kapcsán kitér az alkotó szerepvál­lalására a magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt, amikor Bíró Mihály kormánybiztosként tevékenykedett. Megemlíti azt is, hogy a Horthy-korszakban, melyet a szerző még a bevezetőben egyszerűen „pre-fasisztának” nevez, emigrációba vonult előbb Bécsbe, majd Csehszlovákiába és Franciaországba, nem említi viszont, hogy Bécs és Prága, majd Párizs közt egy ideig Berlinben is alkotott. Az előszóban külön kiemeli, hogy bécsi munkássága során Bírónak kiemelt szerepe volt az osztrák szociáldemokraták propagandatevékenységében, a plakát kapcsán viszont a szerzőnek is feltűnik az a jelenség, hogy a világháború előtt és után vonalasan pacifista munkáiról híres Biró Mihály - például ezzel a plakátjával - mennyire nem lóg ki a hazafias háborús plakátművészetből sem. Ezt Eybl így summázza: „A szocialista Bíró Mihály a hazafias témájú megrendeléseket sem kerülhette el a háború alatt.” A valóság azonban sokkal inkább azt mutatja, hogy a híres plakátmű­vész az általa a plakátjain oly sokszor ostorozott kapitalizmus törvényeinek megfelelően annak adta el művészetét, aki megfizette azt. Jó példa erre, hogy a már említett „kalapácsos munkással” szinte HK 125. (2012) 2.

Next