Hadtudomány 1. (1991)

1991 / 2. szám - HADTUDOMÁNY - HADÜGY - Kovács Jenő: A hadtudomány és a hadászat kapcsolata (az első országos hadtudományi konferencián elhangzott referátum)

HADTUDOMÁNY—HADÜGY egyfelől a hadászatot teljesen új alapokra kell helyezni, másfelől viszont a korábbi hadtudo­mány egésze nem képezheti az új hadászat elméleti fundamentumát. Ezzel együtt a ko­rábbi katonai ismeretek nagy része — a harcászat, a hadműveleti művészet — két­ségtelenül felhasználható a jövőben is. A hadászat fogalma, tartalma A hadászat a hadművészet vezető területe. A hadászat hagyományosan közismert tárgya: a társadalom különleges állapota, a háború megtervezésének, valamint az országnak és fegyveres erőinek arra történő előkészítése, illetve a háború idején a fegyveres küzdelem irányítása. Az utóbbi időben a hadászat már műveli a leszere­lés, a haderőcsökkentés, az ellenőrzés és egy esetleges nagyobb háborúnak egy ki­sebb háborúval történő kiküszöbölése kérdésköreit is. A politika és a hadászat kapcsolatában a politika prioritásai érvényesülnek. E tételt még a XIX. század kiemelkedő katonai teoretikusa, Clausewitz állította fel. E szerző a politikát a cél, a hadászatot pedig a cél elérése tervének tekintette. E felfogást ma is helytállónak tarthatjuk. A hadászat tervként történő értelmezésénél pontosan kidolgozott, ám igen nagyvonalú tervre kell gondolni. Clausewitz felfogásában a háborúval kapcsolatos politikai cél a háborút követő békeállapotokig kiterjedő hatalmas ívet öleli fel. A ha­dászat az ennyire előretekintő cél elérésének katonai tervét fejezi ki. A hadászati tervezés eme kérdéseire a honi stratégiaalkotás féloldalas tapasz­talatai miatt indokolt utalni. Magyarországnak a Varsói Szerződés évtizedeiben pél­dául hadászati tervei egyáltalán nem voltak. A tervezés mindössze a hadsereg al­kalmazásának hadműveleti terveit ölelte fel. Az ország új hadászatáról akkor be­szélhetünk majd, ha a szó valódi értelmében vett hadászati tervei kialakulnak. Geopolitika és hadászat A geopolitika ma hazánkban jószerivel ismeretlen tudományterület, holott a máso­dik világháború előtt már művelték Magyarországon. Az egykori magyar geopolitika a múlt század közepén kialakuló német iskola nyomdokain indult fejlődésnek. Ezen elméleti irányzat kútforrása a német Friedrich Ratzel nevéhez fűződik, aki a természetföldrajz hajdani új ágazata, az antropogeo­­graphia megalkotója volt a XIX. században. Ezt az eszmerendszert fejlesztette to­vább a századforduló idején a svéd Rudolf Kjellen, aki a ratzeli „ember és termé­szet" kapcsolatán túllépve megalkotta az állam „térbeli szemléletét". A német Haus­hofer vitte tovább e gondolatsort, amely a 30-as évek magyar geopolitikájának erős kritikáját is kiváltó német „élettérelmélet" alapjául is szolgált. Az önálló magyar geopolitika a 30-as évek elején született meg Teleki Pál föld­rajzprofesszori munkássága nyomán. Rajta kívül Wollák Jenő, illetve Kalmár Gusz­táv könyvei mutatkoznak kiemelkedőnek. A geostratégia művelői közül talán Rátz Jenő, valamint Kovátsay István munkássága tekinthető számottevőnek. A német iskolára épülő korabeli hazai geopolitika látóköréből sajnos kiesett az

Next