Hajdú-Bihari Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
LAPZÁRTAKOR érkezett A szovjet kormány jegyzéke az NDK kormányához P. A. Abraszimov berlini szovjet nagykövet pénteken felkereste Otto Wintert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét, és átnyújtotta neki a szovjet kormány , alábbi jegyzékét: „A szovjet kormány számos bizonyítékkal rendelkezik arra, hogy egyre nagyobb arányúvá és egyre tűrhetetlenebbé válik a Német Szövvetségi Köztársaság hatóságainak arra irányuló tevékenysége, hogy bevonják Nyugat-Berlint revansista háborúskészülődéseikbe. A városban széltében-hosszában törvényellenesen fiatalokat toboroznak a nyugatnémet hadseregbe. Bonni hivatalos személyiségek kijjelentései szerint eddig már több ezer nyugat-berlini lakos kapott katonai kiképzést a Bundeswehrben és a nyugatnémet hadsereg kiképzett tartalékát alkotja. A bonni hadügyminisztérium-nak, a Bundeswehr parancsnokságának és a nyugatnémet rendőrhatóságoknak a megrendelései alapján számos nyugat-berlini vállalatnál megszervezték a stratégiai rendeltetésű hadi- és egyéb termékek gyártását, radarberendezéseket, rádió- és telefonfelszereléseket, optikai eszközöket, légi fényképezéshez szükséges eszközökket, tengeralattjárókhoz és hadihajókhoz szükséges különleges felszereléseket, lőszereket. E katonai rendeltetésű árukat azután titokban a Német Szövetségi Köztársaságba juttatják a Német Demokratikus Köztársaság területén át vezető útvonalakon, amit csak az említett útvonalakkal való kirívó visszaélésnek lehet tekinteni. A nyugatnémet hatóságoknak és a kezükre játszó nyugat-berlini szenátusnak ezek a lépései szöges ellentétben állnak a leszerelésről és a demilitarizálásról szóló négyhatalmi rendelkezésekkel, amelyek teljes mértékben vonatkoznak a megszállási rendszer alatt álló Nyugat-Berlinre is. Az említett lépések közvetlenül megsértik mindenekelőtt a potsdami egyezményt és a Szövetséges Ellenőrző Tanács ezzel kapcsolatban 1945. november 30-án kiadott 8. számú törvényét a katonai kiképzés megszüntetéséről és eltiltásáról; 1946. augusztus 20-i 34. számú törvényét a Wehrmacht felszámolásáról; 1946. december 20-i 43. számú törvényét, amely megtiltja hadianyagok és a mellékelt lajstromban felsorolt egyéb katonai célú anyagok előállítását, kivitelét, behozatalát, szállítását és tárolását, s végül az 1946. október 2-i 39. számú utasítását, amelynek értelmében fel kell számolni a német hadiipari potenciált. Tekintettel , nemzetközi kötelezettségeire és felelősségére azzal kapcsolatban, hogy ne engedje meg a militarista és revansista erők újabb agressziójának veszélyét, továbbá a Szovjetunió és az NDK 1964. június 12-én kelt barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződéséből kiindulva, a szovjet kormány felkéri a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy az NDK és Nyugat-Berlin közötti útvonalak fölött gyakorolt ellenőrző funkcióinak megfelelően, vegye fontolóra olyan intézkedések foganatosítását, amelyeknek célja meghiúsítani a Német Szövetségi Köztársaság és Nyugat-Berlin hatóságainak és polgárainak a szocialista államok biztonságát és az európai béke érdekeit sértő törvénytelen militarista tevékenységét. Az ilyen intézkedések összhangban állnának a Nyugat-Berlin státusát meghatározó nemzetközi egyezmények betűjével és szellemével, elősegítenék a helyzet egészségessé válását az egész szóban forgó térségben. Ezeket az intézkedéseket a Szovjetunió és minden olyan ország, amely szívén viseli az európai béke és biztonság érdekeit, teljes mértékben támogatná.” (MTI) Pergőtűzs népfelkelés Dél-Vietnamban Hatalmas pergőtűzzel és rakétatámadásokkal folytatódott pénteken a DNFF harcoló alakulatainak immárom hatodik napja tartó kora tavaszi offenzívája. A DNFF legújabb hadijelentéseiben beszámolt arról, hogy az általános támadássorozat közben felszabadították a pacifikációs program keretében létesített számos úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél-Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon közelében, sok helységben népfelkelés tört ki. A falusiak lelkesen fogadták a hazafiak előrenyomuló osztagait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenütt odaadóan támogatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF az ország mind a négy harcászati övezetében rakéta- és nehézgránát-támadásokat indított az amerikai expedíciós hadsereg és a dél-vietnami csatlós kormány támaszpontjai ellen. Különösképpen súlyos károk érték a Ba Na-i és a Long Binh-i óriás támaszpontokat. A Da Nang-i bázisra becsapódó 122 milliméteres szovjet gyártmányú rakéták felrobbantottak egy amerikai hadianyagraktárt. A robbanás — mint az AFP tudósítója jelentette — megreszkettette szinte az egész várost. Az amerikai szóvivők a későbbi sajtótájékoztatón annyit elismertek, hogy az amerikai haditengerészet három hajója amely a támaszpont város kikötőjében horgonyzott, súlyosan megrongálódott. A Saigontól 30 kilométernyire kiépített Long Binh-i támaszpontra ugyancsak rakéták záporoztak. Long Binh az offenzíva kezdete óta ostromlott várossá változott. (MTI) I TÜNTETÉS Nixon elnök és az olasz kormány vezetői csütörtök esti tárgyalásaikon egyetértettek abban, hogy mindent meg kell tenni Nyugat-Európa politikai egységének fenntartásáért, de ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy szakadás következzék be Franciaország és közös piaci partnerei között. A megbeszéléseken Nixon elnök mellett Rogers külügyminiszter, illetve Saragat elnök mellett Rumor miniszterelnök, Neni külügyminiszter voltak jelen. Korábban Nixon és Saragat csupán egy tolmács jelenlétében egyórás magánjellegű megbeszélést tartott. Az amerikai—olasz tárgyalásokon olyan megegyezés született, hogy fokozni kell a NATO-országok konzultációit, különös tekintettel a valószínűnek látszó amerikai—szovjet tárgyalásokra. A közel-keleti helyzetet érintve mindkét fél hangsúlyozta: a válság további éleződését minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni. Az amerikai szóvivő szerint szóba került az az olasz döntés is, hogy Róma elismeri a Kínai Népköztársaságot, Saragat elnök szóvivője cáfolta ezt. Hírügynökségi jelentések szerint a csütörtök délutáni és esti heves amerikaellenes tüntetések során a rendőrség 139 fiatalt, főként diákokat tartóztatott le. Közülük azonban csupán nyolcat tartottak őrizetben. Az összecsapások méreteire jellemző, hogy 35 rendőr sebesült meg. A jobboldali és baloldali erők közötti összecsapásnak egy halálos áldozata is van: Domenico Congelo 24 éves diák, aki kiesett a Róma egyetem negyedik emeleti ablakából, amikor menekülni próbált az őt üldöző jobboldali diákok elől. Pénteken a kora reggeli órákban, néhány órával Nixon elnök megérkezése előtt, zajlott le az első tiltakozó tüntetés a francia fővárosban. Fiatalok vonultak az American Express turistairoda elé, hogy tüntessenek az amerikai államfő látogatása ellen. A rendőrség nyomban szétkergette a főként diákokból álló tömeget, öt fiatalt letartóztattak. Nixon amerikai elnök pénteken néhány perccel 14 óra előtt megérkezett Párizsba. Az orlyi repülőtéren de Gaulle tábornok és Couve de Murville miniszterelnök fogadta. Nixon egyhetes európai utazásának Párizs az utolsó politikai állomása, noha vasárnap még visszatér Rómába, ahol VI. Pál pápával folytat megbeszélést, mielőtt hazaindul Washingtonba. Hírügynökségi jelentések megjegyzik, ez az első alkalom 1961 óta, hogy amerikai elnök Párizsba látogat. Az elhangzott üdvözlőbeszédek megadták Nixon amerikai elnök párizsi tárgyalásainak alaphangját. Sem de Gaulle tábornok, sem az amerikai elnök nem tett említést a közelmúlt viszályaira. De Gaulle tábornok rövid beszédében kifejezte azt a reményét, hogy az amerikai elnök itt-tartózkodása során megismeri a francia álláspontot és megismerteti saját véleményét a legfontosabb kérdésekben. A francia elnök végül személyesen üdvözölte Richard Nixont, akihez — mint mondotta Acélsisakos római rendőrök ártalmatlanná tesznek egy Nixon ellen tüntető diákot Róma belvárosában. (Telefotó — AP—MTI—RS) — személyes kipróbált barátság fűzi. Nixon elnök az Egyesült Államok legrégibb barátjának és legrégibb szövetségesének nevezte Franciaországot. Azért jött — mondotta —, hogy együtt keressék annak módjait: hogyan lehetne ezt a barátságot és szövetséget folytatni és milyen lépéseket tehet a két ország együttesen a világ előtt álló kérdések megoldásában. De Gaulle tábornokhoz fordulva kijelentette, hogy megragadja az alkalmat, hogy kikérje véleményét és tanácsát abban, miképpen oldhatják meg az Egyesült Államok előtt álló és a világot megosztó problémákat. A beszédek elhangzása után a két elnök de Gaulle tábornok gépkocsiján a Quai d’Orsay-ra hajtatott, ahol Nixon elnök szállása van párizsi tartózkodása idején. (MTI) búcsúztana Rómában, fogadta Nixont Párizsban HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. MÁRCIUS 1. Dr. Tímár Mátyás az NDK-ban Dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes, a magyar NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke Berlinbe érkezett. A képen: Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök-helyettes (baloldalt) üdvözli dr. Tímár Mátyást a schönefeldi repülőtéren. (Telefotó / MTI Külföldi Képszolgálat - KS) fi BT elnöke, Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője. Mint ismeretes, a BT ülésein a tagállamok abc-sorrendben, egymást havonta váltva elnökölnek. Hazánkat 1968. január 1-től kezdődően, két évre választották a BT nem állandó tagjainak sorába. E megbízatás ez év december 31-én jár le. A tanács elnöki tiszte formálisan a második legmagasabb választott tisztség a világszervezetben, a közgyűlés elnöke után. A BT-elnök a tagálamok kérésére, saját belátása szerint hívhatja össze a Biztonsági Tanács ülését. A FASISZTA görög junta bírósága Manolisz Glezozt, a görög nép nemzeti hősét, és Leonidasz Kirkoszt, az EDA-párt volt parlamenti képviselőjét „sikkasztás” vádjával négy hónapi börtönre ítélte. A két hazafit a junta az 1967 áprilisi puccs óta koncentrációt táborrá alakított Kirkosz szigetén tartotta fogva, természetesen ítélet nélkül. RÓMA ÉS PÁRIZS közötti úton az elnöki repülőgép fedélzetén Ziegler, Nixon sajtótitkára közölte az újságírókkal, hogy az elnök európai tárgyalópartnereit meghívta Washingtonba, hogy ott folytassák a megkezdett eszmecserét. TEGNAP magyar idő szerint, 15 óra 45 perckor megkezdődött de Gaulle és Nixon között a négyszemközti tárgyalás, amely két óra tíz percen át tartott. Külön tanácskozás folyt Rogers és Debré, illetve Rogers és Couve de Murville között. A tárgyalásokon főleg a közel-keleti problémák álltak a középpontban. A két elnök közötti négyszemközti tárgyalás ma a Versailles-i Trianon-palotában folytatódik. Mint eddig mindenütt, Franciaországban is heves tüntetések voltak és vannak Nixon látogatása miatt. A rendőrség több ízben összecsapott a tüntetőkkel, több fiatalt letartóztattak. AZ FKP ma délután 4 órára nagygyűlést hirdetett a Place de la Republique-ra. Az amerikai elnök ekkor Versailles-ben fog tartózkodni. DÉL-VIETNAM fenyegetőzik a sikeres DNFF-offenzíva megtorlásaként. A saigoni rezsim külügyminisztere kijelentette, hogy „nem lehetetlen a bombázás felújítása”. (Annak ellenére mondja ezt, hogy nem folytattak erről közvetlen tárgyalást „szövetségesükkel”.) A New York Times tegnap azt írta, hogy jóllehet, az USA kormánya hivatalosan nem közölte, de „magánjellegű” diplomáciai csatornákon a VDK kormányának tudomására hozta, hogy „jelenleg nem állnak fenn azok az okok, amelyek novemberben a bombázások megszüntetését indokolták”. A SVÁJC jegyzékben tiltakozott Szíriánál, Jordániánál és Libanonnál a zürichi repülőtéren lezajlott incidens miatt. Ugyanakkor jegyzéket intéztek Izraelhez is, mert az El Al gép egyik utasa fegyverét használta, és ezzel megsértette Svájc semlegességét. Jakubovszkij és Szemjonov Berlinben Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erőinek főparancsnoka és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes pénteken Berlinbe érkezett. Fogadta őket Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke. A megbeszélésen részt vett még Willi Stoph miniszterelnök, Erich Honecker, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, Központi Bizottságának titkára, Otto Winter külügyminiszter, Heinz Kellessler vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter helyettes, vezérkari főnök, szovjet részről pedig P. A. Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, P. K. Kosevoj marsall, az NDK-ban tartózkodó szovjet hadseregcsoport főparancsnoka, P. A. Kurocskin hadseregtábornok és J. J. Malcev vezérezredes. A baráti és szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen teljes egyetértésben tárgyaltak meg fontos, közös érdekű kérdéseket. (MTI) Bonn nem változtat provokatív döntésén Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtókonferenciáján, kérdésekre válaszolva kijelentette: minden amellett szól, hogy az elnökválasztó gyűlést Nyugat-Berlinben tartják meg. Az idő nagyon rövid - fűzte hozzá -, hogy e terven változtassanak. A technikai előkészületek jellegét tekintve, március 2-a lenne az utolsó időpont, amikor még át lehetne helyezni az elnökválasztó gyűlést Nyugat-Berlinből. Diehl kijelentette, Kiesinger kancellár jelen pillanatban nem tervezi, hogy magához kéresse Carapkin szovjet nagykövetet. Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester pénteken délben Nyugat-Berlinben a sajtó képviselői előtt kijelentette: „feladta a reményt”, hogy megegyezésre jutnak az NDK-val a határátlépési engedélyekre vonatkozó tárgyalások megindulása ügyében, s ezért most már eldöntött kérdésnek lehet tekinteni, hogy az NSZK elnökválasztására március 5-én Nyugat- Berlinben kerül sor. (MTI) Eskolt eltemették Pénteken délelőtt Jeruzsálemben, az ország nagy halottainak temetőjében Ünnepélyes külsőségek között eltemették Levi Eskol miniszterelnököt. A ravatalnál Lazar államfő vett búcsút az elhunyt miniszterelnöktől, majd a sírnál a parlament elnöke mondott búcsúbeszédet. A temetésen a politikai élet és a katonaság vezetőin kívül csak néhány ország alacsony szintű küldöttsége jelent meg: az Egyesült Államok küldöttségét Robert Finch egészségügyi, közoktatási és népjóléti miniszter vezette, Nagy-Britanniát Irene White munkáspárti képviselő, Kanadát Paul Martin volt külügyminiszter, az NSZK-t pedig Herbert Weichmann, a Bundesrat elnöke képviselte. Meglepetésre nem volt ott a temetésen egyik legközelebbi barátja, akitől a miniszterelnökséget átvette, a 82 éves Ben Gurion. Miami Beachben (Florida) ezekben a napokban tartják az Egyesült Államok és Kanada cionista vezetőinek évi találkozóját, amelyen Tel Aviv hivatalos képviselői is részt vesznek. A tanácskozás az „Izraelnek nyújtandó gazdasági támogatás” maximális kibővítésének jegyében folyik. Az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint „Izrael gazdasági fejlesztésére” tavaly az Egyesült Államokban és Kanadában legkevesebb 130,5 millió dollárt gyűjtöttek. Ebben az évben 333 millió dollárra számítanak. 1951 óta az Egyesült Államok és Kanada cionista szervezetei összesen 1,3 milliárd dollár segélyt nyújtottak Izraelnek. (MTI) Jedrychowski nyilatkozata A lengyel külügyminiszter, aki moszkvai látogatása során beható megbeszéléseket folytatott a szovjet vezetőkkel, nyilatkozatában a szovjet—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, valamint a hét európai szocialista országot egyesítő védelmi jellegű Varsói Szerződést a lengyel külpolitika alapkövének nevezte. Jelentőségük a lengyel nép számára annál is nagyobb — húzta alá —mivel a Szovjetunió, Lengyelország és a többi szocialista ország régi ellensége, a német imperializmus még nem tűnt le a nemzetközi porondról. Az NSZK az egyetlen állam Európában, amely területi követelésekkel lép fel mindenekelőtt Lengyelországgal és a Szovjetunióval szemben is. Ezek az erők arról ábrándoznak, hogy felszámolják és bekebelezik a világtörténelem első békés német államát, a német munkások és parasztok államát, a Német Demokratikus Köztársaságot. Ezért a lengyel—szovjet szövetség alapvető biztosítéka a Lengyel Népköztársaság szuverenitásának, területi épségének és biztonságának. Nyilatkozatának további részében a lengyel diplomácia vezetője a szovjet—lengyel kétoldalú gazdasági kapcsolatokkal, valamint a KGST-vel foglalkozott. Az európai biztonság kérdésére kitérve, Jedrychowski hangsúlyozta, hogy földrészünk biztonsági rendszere megteremtésének útjában a fő akadály eddig is, most is az NSZK kormányának álláspontja. Lengyelország — tette hozzá — javasolta az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel kapcsolatos összeurópai konferencia öszszehívását. A külügyminiszter hasznosnak és kívánatosnak minősítette az NDK és az NSZK részvételét is egy ilyen értekezleten, majd hozzáfűzte: a konferencia előkészítésével kapcsolatos kérdések fontos helyet foglalnak el a lengyel diplomáciai tevékenységben és a különböző európai államokkal folytatott kétoldalú politikai kapcsolatokban (MTI)