Hajdú-Bihari Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1970. Tsz-elnökök továbbképzése Kedden folytatódott Hajdúszoboszlón Hajdú-Bihar megye és Debrecen város termelőszövetkezeti elnökeinek ötnapos továbbképzése, amelyet a három termelőszövetkezeti területi szövetség és a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya szervezett. Kedden délelőtt Vancsa Miklós, a Bihari Területi Szövetség titkára üdvözölte a továbbképzés résztvevőit, majd Bartha János, a megyei tanács vb-elnökehelyettese tartott előadást megyénk termelőszövetkezeti mozgalmának eredményeiről, a gazdálkodásról, a termelőszövetkezetek előtt álló feladatokról. Az előadást konzultáció követte. Forradalmi újítás az aluminium forrasztásánál Magyar találmány megvásárlásával nagy jelentőségű munkához kezdtek a Tatai Hűtőtechnikai Ktsz-ben. Gál Pál budapesti mérnök szabadalmának hasznosításával valósággal forradalmasítják az alumínium forrasztásának technológiáját. Bár az alumíniumnak számos kedvező tulajdonsága van, széles körű felhasználását akadályozza, hogy nem tudják egyszerű módon forrasztani. A budapesti mérnök ezt a problémát oldotta meg: az eddigi bonyolult és költséges forrasztási technológiák helyett rendkívül egyszerű eljárást dolgozott ki az alumíniumnak alumíniummal és más fémekkel való forrasztására. Az új módszer lényege: különleges összetételű vegyszerfürdőben a fémfelületek önmaguktól forrnak össze, alkotnak tökéletes fémkötést. Az új eljárásnak az ipar számos területén — így a repülőgép-, a hajó- és az autógyártásban is — nagy jövője van. A nagy jelentőségű szabadalmat a tatai szövetkezet a különböző ipari hűtőegységek gyártásánál kívánja kamatoztatni. Az új technológia lehetővé teszi, hogy a hűtőegységekben a nagy súlyú vascsöveket, drága rézalkatrészeket alumíniummal helyettesítsék, így a berendezések teljesítménye számottevően emelkedik, súlyuk és terjedelmük pedig csökken. Az új technológiával a tatai szövetkezet már a sorozatgyártásra készül. Elsőként a MIRKÖZ jelentkezett mint megrendelő: hűtővitrinekbe szerelik be az új technológiával forrasztott hűtőbordákat. Az érdekes eljárást bemutatják a Brüsszelben márciusban megnyíló nemzetközi kiállításon is. (MTI) A Banja Lukát nem hagyják magára Leningrádban ért a Banja Luka-i földrengések híre. Ott is mindenki nagy együttérzéssel és mély részvéttel tárgyalta az újabb természeti katasztrófát, amely Skopje után öt esztendő leforgása alatt Jugoszláviát már másodszor sújtja. Mint hamarosan megtudtuk: a pusztulás a vártnál is lesújtóbb: 750 épületet kellett sürgős lebontásra ítélni, mert bármikor összeomolhat. 1860 ház kapott vörös jelet, vagyis állapotukat pontosabban ellenőrizni kell, hogy eldöntsék, hányat lehet közülük megmenteni ... Néhány héttel ezután Banja Lukéban járhattam. Autóbusszal tettem meg a kb. 4 kilométeres utat a vasútállomástól a város központjába. Dusán, önkéntes kísérőm és tolmácsom útközben elmondta: Banja Luka volt Bosznia legszebb, legtisztább városa. Lakói vendégszerető, szívélyes és mindig jókedvű emberek. Dusán múlt időben beszélt a városról s lakóiról. Hallgattam őt, s elviselhetetlen szorongást éreztem. Mégha nyár lenne! De tél van. Napok óta szünet nélkül havazik, a hegyekben az utak egy része járhatatlan, vagy nehezen járható. Kinézek az autóbusz ablakán, és látom: didergő emberek százai topognak a járdán. Banja Lukéban az utca, a járda a legbiztonságosabb. A hó, a hideg százszorosan megkeseríti az emberek életét. Kis kocsikon tüzelőanyagot, másutt kályhát cipelnek. Még az a szerencse, hogy az iskolás korú gyerekeket novemberben a tél, a várható megpróbáltatás elől más városokba menekítették. Dusán közreműködésével szót váltok az autóbusz kalauzával. — Sokan menekültek el a városból? A kalauz a fejét rázza. — Néhány család elment, de a többség itt maradt. — A félelem, a rettegés nem űzte el az embereket? — Hova mehetnénk? Nem akarjuk elhagyni az otthonunkat. Folyik az újjáépítés. Igaz, nehezen, de tavaszra majd gyorsul a munka. Addig úgy élünk, ahogy tudunk — mondja a kalauz. A város központjában elindultam körülnézni. A tereken, a parkokban hólepte lakókocsik és sátrak. Tízezernél több család él immár hetek óta lakókocsiban, autóbuszban, vasúti kocsiban, garázsban, pajtában. A lakóházakon repedések éktelenkednek, az üres szobákban törött csillárok lógnak. Később a város hivatalos emberei elmondták: a látszólag épségben levő lakóházak többségét le kell bontani, mert kimozdultak alapjukból, és bármikor összedőlhetnek. Rengeteg az átfázott, influenzás ember. Az egészségügyi intézmények éjjel-nappal szakadásig dolgoznak. őszintén szólva nem kissé viszolyogtam attól, hogy meglátogassam a szükséglakásokban tengődő családokat. Arra gondoltam, embertelen dolog bebámulni mások nyomorúságába, és kíméletlenség arról faggatni őket, amit magam is látok. Csak akkor könnyebbültem meg, amikor észrevettem, hogy érdeklődésemet nem tekintik tolakodásnak, hanem az együttérzés és a rokonszenv megnyilvánulásának. A Tito marsall utca végében, közel a Titanic házhoz megfordultam néhány sátorlakásban. Nyáron víkendháznak mindegyik megtenné, de télen nem kívánom senkinek lakóhelyül ezeket a sátrakat. Törökös feketekávéval kínáltak, és elmondták: a katasztrófa utáni napokban jórészt az adta vissza az emberek életkedvét, hogy minden országból érkeztek az élelmiszerszállítmányok, a gyógyszerküldemények, a takarók, a lakókocsik, a meleg holmik. Magyarországról gyorssegélyként 5 vagon építőanyag érkezett. — Nagyon jó érzés tudni, hogy a világon mindenütt aggódnak értünk, és segítenek minket — mondta a posta egyik tisztviselőnője. Beszélgettem kőművesekkel, bolti eladókkal, rendőrökkel, háziasszonyokkal, tisztviselőkkel. Mindegyik azt mondta: a földrengés utáni kétségbeesésből, ájulásból a várost azok a hírek térítették „eszméletre”, amelyek tudtul adták: Jugoszlávia és a világ népei Banja Lukát nem hagyják magára. Milyen a város külső képe? A hóesés ellenére a lakosság — amíg ott voltam — reggeltől késő estig, az utcákon tartózkodott. S mintha örökké figyelnének, hallgatóznának. Kétségtelen, hogy a lakosság többségét az iszonyatos élmény, a recsegés-ropogás élete végéig elkíséri. De hát az életet nem lehet legyőzni. A centrumban, az üveg falú Lottériában görnyedt hátú öregasszony hajol a lottószelvény fölé. Ki tudja? Lehet, hogy éppen most mosolyog rá majd a szerencse. A szomszédban a hírlapárus a világlapokból kivágta a földrengés sújtotta Banja Lukéról készült fotókat, és kiakasztotta az ablakba. A Snack bárban a magas székeken hordárok, diákok ülnek, s isszák a stara sligovicát, az erős pálinkát. Tépett plakátok. A bedeszkázott kirakatok, az üzletek ajtajában nézelődő szoborarcú főnökök. Helyenként dolgozgatnak ugyan, de ennek a munkának egyelőre nem sok a látszatja. Amíg nem múlik ela tél, a hó, addig igazi munkát aligha lehet végezni a megrokkant házakon. Bemegyek egy trafikba. A szokás hatalma: üdvözlőlapot kérek. A trafikos készséges, három tucat színes levelezőlapot rak elém, és biztat, hogy válasszak. Egyik szebb, mint a másik. A nyáron még ilyen volt Banja Luka. — Jövőre újból szép lesz — mondja a trafikos mély meggyőződéssel. Szekulity Péter Távirányítású tűzoltókocsi TOKIÓ. A helyi tűzoltóiskolában készítették és mutatták be a képen látható új, távirányítású tűzoltókocsit, amelyet elsősorban a petrokémiai gyáraknak és más hasonlóan veszélyes üzemeknek terveztek. A berendezés percenként 3000 liter vizet tud 60 méter távolságra fecskendezni. (MTI Külföldi Képszolgálat.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1970. JANUÁR 14. ) a Észak-Magyarország nagy létesítménye, a Sajókeresztúr határában megépült Borsodi Ércelőkészítő-mű 1969. szeptember 1-től, a próbaüzem befejezése óta az év végéig 300 ezer tonna zsugorított ércet produkált. A mű látképe a koksz- és mészkőtároló bunker felől nézve. (MTI-fotó : Kunkovács László felv.) JANUÁR 14., SZERDA 2000 iskola kapot televíziót A Művelődésügyi Minisztériumban összegezték a „Televíziót minden iskolának” akció eredményeit. A nagy visszhangot kiváltó kezdeményezés nyomán 1500 tanintézet — elsősorban falusi, tanyai kisiskola — kapott tv-készüléket különböző társadalmi és tömegszervezetektől, továbbá üzemektől, vállalatoktól, intézményektől, termelőszövetkezetektől. A Művelődésügyi Minisztérium és a tanácsok együttesen további 500 televíziót juttattak 1969-ben az iskoláknak. (MTI) Új szervizes autójavító műhely Ilyenkor, év elején a könyvelők és statisztikusok a befejezett gazdasági év eredményeinek kimunkálásán szorgoskodnak. A Debreceni Autójavító Ktsz-ben már tudják, hogy az 1969. évi üzemi tervet, ami közel 5,2 millió forint volt, 102,3 százalékra teljesítették. Az év folyamán mintegy 6200 gépkocsi javítását végezték el, s mintegy 200 karambolozott gépkocsinak javították ki a karosszériáját. Az év folyamán tett műszakiszervezési intézkedésekkel jó termelékenységi eredményt tudtak elérni. Az egy termelőre tervezett bevételi tervet 11,9 százalékkal teljesítették túl. Az előirányzott termelékenységi tervet szövetkezeti szinten — nem végleges adatok szerint — 5—6 százalékkal teljesítették túl. A jó munka alapján közel 3 százalékkal növelték a nyereség tömegét. A szövetkezet elnöke, Guba Sándor elmondta azt a tervüket, hogy 1970-ben Debrecenben, az István úton, a régi benzinkúttal szemben, új szerviz- és autójavító műhelyt építtetnek 8,5 millió forint tervezett költséggel. Továbbá az 1038-as kormányhatározat alapján 3,5 millió forintot igényeltek, hogy az új műhelybe korszerű gépeket és szerszámokat tudjanak vásárolni. A műszaki főiskolák rrt M I f i I ■ működési elvei az Országos Oktatási Tanács előtt Az Országos Oktatási Tanács ebben az évben elsősorban a szakmai-műszaki oktatás néhány fontos kérdését vitatja, meg — közölte az MTI munkatársával dr. Bencédy József, a tanács titkára. A testület elé kerül például a Művelődésügyi Minisztérium átfogó előterjesztése a műszaki tanárok képzésével kapcsolatban, amely a szakközép-, illetve a szakmunkásképző iskolákban szükséges elméleti és gyakorlati oktatást végző műszaki tanárok képzését tárgyalja. Ugyancsak a Művelődésügyi Minisztérium terjeszti a tanács elé a felsőfokú technikumokból és szakiskolákból kialakítandó műszaki főiskolák működési elveit. A műszaki főiskolák létrehozását az üzemmérnökök iránti népgazdasági igények indokolják s az a felismerés, hogy a tervező, kutató mérnökök mellett a népgazdaságnak szüksége van az üzemi, munkahelyi termelést szervező és közvetlenül irányító okleveles mérnökökre is. Ebből adódóan tűzi napirendre a tanács újabb műszaki főiskolák és főiskolai szakok kialakításának tervét. Több illetékes tárca együttes javaslata alapján tárgyaljuk majd, hogy a szakközépiskolát végző fiatalok — meghatározott ideig tartó üzemi-szakmai gyakorlat után — miként szerezhetik meg a technikusi képesítést, illetőleg címet. 1968-ban kezdődött a szakközépiskolai és a szakmunkásképző iskolai hálózat fejlesztési terveinek kidolgozása és összehangolása. Ez a munka lényegében befejeződött. A tervek lezárásáról jelentés készül a tanács részére. Egy másik beszámoló a szakközépiskolai tantervi munkálatok befejezéséről ad tájékoztatást. Az illetékes tárcák és a Művelődésügyi Minisztérium összegezése alapján megvitatjuk a negyedik ötéves terv oktatásügyi fejlesztési javaslatait. Az érdekelt szakminisztériumok javaslatai alapján szintén az idén kerül az Országos Oktatási Tanács elé, hogy az 1971—72-es és az 1972—73-as tanévben hány magyar egyetemi és főiskolai hallgató tanulhat külföldön. (MTI) Harmincegy magyar vállalat készül a lipcsei tavaszi vásárra A HUNGEXPO rendezésében 31 külkereskedelmi joggal felruházott magyar vállalat készül a lipcsei tavaszi vásárra. A március 1. és 10. közötti vásár magyar anyaga minden eddiginél gazdagabb lesz. A vállalatok összesen 4200 négyzetméter helyet béreltek ki, a tavalyinál 600 négyzetméterrel nagyobbat. Az NDK egyik legjelentősebb vásárára a tavalyi 35-tel szemben 43—44 vagonnyi ipari és mezőgazdasági terméket szállítanak ki. Az első vagonokat már útnak is indították, a szállítmány kényesebb részét, a műszereket, precíziós berendezéseket és a romlandó élelmiszereket közvetlenül a kiállítás megnyitása előtt kamionokkal küldik Lipcsébe. A magyar árut 33 helyen, különböző szakbemutatókon láthatják az érdeklődők. A lipcsei tavaszi vásáron a magyar vállalatok szakmai napokat is rendeznek, amelyeken ismertetik termékeik műszaki jellemzőit, és az üzletkötési lehetőségekről is tájékoztatást adnak. (MTI)