Hajdú-Bihari Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
m setély gyász Bernard Shaw (1836—1950), a modern szatirikus vígjáték legnagyobb mestere, golfot játszott egy ismerősével. A játék egyik különösen izgalmas szakaszában az ismerős hirtelen abbahagyta a játékot, és mély megilletődéssel nézte a pálya mellett, az utcán elhaladó gyászmenetet. Levette a sapkáját, és csak akkor játszott tovább, amikor a menet már eltűnt. Később, a klubházban Shaw így szólt hozzá: — Igazán nagyon szép gesztust láttam az imént öntől. — Mire gondol? — Hát, hogy az előbb levette a sapkáját és tiszteletteljesen állt, amíg a gyászmenet elhaladt. — Ja úgy — sóhajtott a golf játékos. — A jövő hónapban lettünk tolna 26 éve házasok, illír nyelven — Forgattam... ??! — A Lottó-kereket a sorsoláson. (Kallus rajza) Georges Simenon, a bűnügyi regényeiről nevezetes francia író újságíró barátjával beszélgetett. — Vetted észre? — vélekedett a h íjt mutató Max Scheler (1875—1928) híres német filozófus professzor előadásaiban rendkívül mereven síkraszállt a hagyományos erkölcsért, azonban — s ez köztudott volt róla — nem ezen erkölcs szerint élt. Fin fiatal pap hallgatója (akiből később Németország érseke lett) egyszer megkérdezte tőle: — Hogyan tudja a professzor úr összeegyeztetni a tanításait és a magánéletét? Scheler így válaszolt: — Látott-e már ön olyan útjelzőt, amely azon az úton jár, amelyet mutat a porter —, hogy az olyan fajta krimiknek, amilyeneket te is írsz, mindig a férfiak a szerzői. — A magyarázat nagyon egyszerű! — válaszolta a televízióból is közismert Maigret felügyelő alakjának megalkotója. — Egy asszony képtelen volna egy gyilkosság vagy rablás titkát 220 oldalon keresztül magában tartani. — Három titkárt? — csodálkozott őszinte meglepődéssel az újságíró — nem tudta volna ezt a munkát egy titkár egyedül is elvégezni? — Képtelenség — rázta energikusan a fejét Oscar Wilde. — A legjobb titkárnak sem nő olyan gyorsan a haja. 14 nagy siker Oscar Wilde (1856—1900), a sziporkázóan szellemes angol író, költő és drámaíró egy ízben Észak- Amerikában járt, nagy felolvasó körúton. Amikor hazatért Angliába, egy újságíró megkérdezte őt, hogy vajon odaát is sikere volt-e. — Siker? — mondta Oscar Wilde sugárzó arccal — az nem is kifejezés. Például három titkárt kellett tartanom csak azért — nem is volt más dolguk — hogy válaszoljanak azoknak a hölgyeknek a leveleire, akik egy fürtöt kértek a hajamból! Titoktartás Kétféle múzsa Hordozható házak készülnek ... Milyen sértődések, csak arra kértem őket, ne poroljanak tíz óra után, erre elköltöztek. (Kallus rajza) Tehetség Arnold Böcklin (1827—1901), svájci festő egyszer összeismerkedett egy öreg emberrel, aki irdatlan mennyiségű alkoholt volt képes fogyasztani. A nagy festő csodálkozva kérdezte az öreget, hogy hol tanult meg ennyit inni. — Megtanulni ezt nem lehet! — válaszolta az öreg. — Ez éppen olyan adottság, mint a festői tehetség. TOOT A főosztályvezető rosszul lett hivatalában, az előhívott orvos veserohamot állapított meg. Húsz perccel később a beteg már a kórházban volt. A sebészfőorvos beadta az injekciót, és a beteg fájdalmai megszűntek. — Ha nem tér vissza a roham, nem kell operálni. Ha azonban újból. A főorvos elhallgatott. Jól megnézte betegét, és megkérdezte: — Nem a Barcsayba járt? — De igen. — Akkor te vagy a Gombóc! — Én. És te vagy a Kopasz! Nahát, hogy te sebészfőorvos lettél! Emlékszem, sírtál, amikor szálka ment a kezedbe. — Emlékszel? Annak már közel negyven éve. És te? — Főosztályvezető vagyok az A zártban, a számvitelin. A sebész elmosolyodott: — Te? Hiszen mindig pótvizsgán mentél át számtanból. Na, szervusz. Mindjárt visszajövök, egy vakbelest kell megnéznem. A főosztályvezető emlékezni kezdett... Egyszer összevesztek valami szamárságon, verekedés lett a dologból, ő a te-Azzal az aranykezével adott neki a Kopasz negyven évvel ezelőtt egy nagy pofont, és akkor vágta fejbe a vonalzóval. De talán elfelejtette... Egy ilyen híres orvos szórakozott, feledékeny. A főorvos visszaérkezett: — Emlékszel, hogy tél. Félt... Mindig gyáva és borúlátó, pesszimista ember volt. A hivatalban is félénknek ismerték. És most félt a Kopasztól. Lám, az orvos nem felejtette el a fejesvonalzót! És ha műtétre kerül sor, ki lesz szolgáltatva volt osztálytársának. No, de orvosi eskü is van a világon. És egy gyermekkori verekedés miatt nem fog negyven év után elégtételt venni, hiszen az gyilkosság lenne! Vagy műhiba? Nem, nem, őrültség. Másnap az orvosi uszály élén bejött a főorvos. — Gratulálok — mondta —, hallom a főnővértől, hogy semmi fájdalmad sincs. Nincs szükség műtétre örülsz? — Nagyon — válaszolta felszabadultan a beteg, és arra gondolt, hogy amennyiben egy-szer megint rohamot kapna, azon lesz, hogy más kórházba kerüljön.. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. OKTÓBER 18. Műveszanekdoták s népszerűség Mark Twain (1835—1910), a kiváló amerikai író rendkívül népszerű volt hazájában. Hetvenedik születésnapján tisztelőinek egész serege kereste fel őt, hogy jókívánságait tolmácsolja. Egy fiatal, de már sikeres újságíró megkérdezte a nagy humoristát, hogy életének mely pillanatában érezte át a leginkább, hogy mekkora hírnévnek örvend. Mark Twain nem sokáig kérette magát és elmesélte: — Egyszer késő éjjel értem haza. Csengettem, de a feleségem egy keveset várakoztatott. Amint a házam előtt várakoztam, elfogott egy nagyon is emberi szükségletérzet. Abban a pillanatban elhaladt a hátam mögött egy derék cowboy. Kemény kezével ráveregetett a vállamra, de úgy, hogy még két hét után is fellelhetők voltak a véraláfutásos nyomok, majd mély megvetéssel, megbotránkozva így szólt: • — Ember, hát egyáltalán nem szégyelled magad! Pont itt, Mark Twain háza előtt? PALÁSTI LÁSZLÓ: Osztálytársak jesvonalzóval jól fejbecsapta Kopaszt. Akkor sokáig haragban voltak és később sen békültek ki egészen. És most ő fogja megoperálni? Biztos, hogy nem felejtette el a fejesvonalzót! És most kés lesz a kezében. Az ápolónő jött be: — Hallom, a főorvos úr iskolatársa. Arany keze van a főorvos úrnak! egyszer fejbevágtál a nagy fejesvonalzóval? Négy öltéssel varrták be a sebet. Sokáig látszott a helye a koponyámon. Nna, reggel megnézlek. Este kapsz még egy injekciót, talán elkerülhetjük a műtétet. Ha nem, akkor én foglak operálni. Kapsz altatót is. Szervusz. Az altató csak éjfélig tartott. A főosztályvezető arcát kiverte a verej Fogadáson: — Egyszer már meg kell mondanom: magát így négyszemközt sokkal jobban értem, mint a könyveit! KERESZTREJTVÉNY akkor szüret! VÍZSZINTES: 1. Így ír a szüretről „Október" című költeményében Csokonai Vitéz Mihály folytatása a függőleges 11. és 18. szám alatt. 11. Közép-európai Kupa. 17. Szerb pálinka. 13. Érzékel. 14. Mutató névmás (fordítva). 15. Töri a fejét. 17. Mértani ábra. 19. Körleírás. 21. A rádió népszerű bemondója volt (Árpád). 32. Nagyságrend. 31. „... sana in corpore sano" (ép testben ép lélek); latin mondás. 35. Sportszer. 26. Görög betű, latinosan írva. 27. Kutya. 39. Tagadás. 30. Háziállat. 31. Ókori rabszolgatartó birodalom. 35. Repülőgéptípus. 36. Éles hangot ad. 37. A tévéből ismert kutyasztár. 39. A Mosel jobb oldali mellékvize. 40. Gonosztevő. 43. Kézben fog. 43. Vízi növény. 45. Sakk-világbajnok volt. 46. A Tisza bal oldali mellékfolyója. 47. Ver. 49. Nyaraló. 51. A hét vezér egyike. 53. Központi Sajtószolgálat. 53. Kaszáló. 55. Valódiként utánzatot készít. 58. Hőmérő beosztása. 59. Férfinév. 61. Beszúr. 63. Sokra tartja (két szó). 63. Közelében torkollik a Tisza a Dunába. 65. Épület maradéka. 66. Tárgyi fegyelem — névelővel. 67. Latin „és".. 68. Monda. 70. Burgonyafajta. 73. Indulatszó. FÜGGŐLEGES: 1. Aktatemető. 3. Hármas. 3. Alak is van ilyen. 4. Fordított kicsinyítő képző. 5. A győzelem istennője a görög mitológiában. 6. Ami az ereiben kering. 7. Jegyez. 8. A felsőfok fele (ford.). 9. Érzékszerv. 10. Hírnök viszi hozzá. 11. A vízszintes 1. számú sor folytatása; befejező sor: függőleges 18. sz. 16. össze-vissza dől! 18. A versidézet befejező szava. 30. Textilnövény. 32. Mozgó — közhasználatú latin szóval. 33. Hangnem. 36. Mint a vízszintes 51. számú. 28. Képes rá. 31. Kritizál. 33. Inni ad (állatnak). 33. Piperecikk márka. 34. Eljárás. 36. A leggyakoribb fém. 38. A Rajna legnagyobb svájci mellékvize. 41. Pedagógus. 44. Perzsa uralkodói cím. 46. Hajó része. 48. Az Egyenlítőtől 23*/i°ra levő két szélességi kör (Bak- és Rák-). 50. Tv-adójáról ismert hegy a Bakonyban. 51. Kerek szám. 53. „Sarokrúgás” régi elnevezése. 54. Hivatalos lapja az „Élet és Tudomány”. 56. Mozdulatlan. 57. Váráról ismert Veszprém megyei község. 58. „Fed" betűi. 60. Zeneíró és zeneszerző, az Operaház egykori igazgatója (Aurél, 1871—1928). 62. Közel-keleti nép. 64. Dél tábornoka az amerikai polgárháborúban. 66. Helyhatározó névutó. 69. G. K. 71. Léto egynemű betűi. BEKÜLDENDŐ október 28-ig a vízszintes 1., valamint a függőleges 11., 18. számú sorok megfejtése. (E. B.) A fejfájás menyecske Egy rendőr a szokásosnál hamarabb érkezik haza éjjeli szolgálatából. A feleségének már nem jut ideje arra, hogy szeretőjét elrejtse, ezért panaszosan így szól a férjhez: „Drágám iszonyú fejfájás gyötör. Kérlek ne gyújtsd fel a villanyt”. A tapintatos férj sötétben vetkőzik le. Alighogy be akar bújni az ágyba, a feleség ismét panaszkodni kezd: „Nagyon kérlek siess a gyógyszertárba, hozz nekem valami fájdalomcsillapítót.” • A férj sötétben ismét felöltözik és a gyógyszertárba siet. „Miért néz így rám? — teszi fel a kérdést a gyógyszerésznek. — Talán nem ismer meg?” „Természetesen, hogy ismerem, ön Wilhelm Meyer rendőr.” „Nahát, akkor miért mered így rám?” •* „Nem tudom megérteni — válaszolja a gyógyszerész elgondolkodva, — mi lehet az oka annak, hogy rendőr létére postás egyenruhában futkos az utcán.” M. A.